Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

ban ma még nem tekinthető igazoltnak, hogy a rabszolgák száma a Marcus-féle háborúkat követő évszázadban ugrásszerűen emelkedett Aquincumban. Az uralkodó osztály vezető körében a rabszolgatartás kezdettől fogva megtalálható. A rabszolgatartás jellegében sem figyelhető meg lényeges változás. A termelőmunkában sem a II., sem a III. században nem alkalmaztak nagyobb számban rabszolgákat; a II. század végével kialakult középbirtokokat függésbe került kisparasztok művelték. A tárgyalt időszakban a termelési mód sem az iparban, sem a mezőgazdaságban nem a rabszolgatartáson alapult. Az aquincumi polgárvárosban a rabszolgatartás mindvégig familiáris kereteken belül maradt, a familiáris szó társadalmi, nem érzelmi értelmében. Jellegében sokkal közelebb állt a galliai viszonyokhoz, mint a rabszolgatartás klaszszikus görög itáliai formáihoz. B) A legio-canabae társadalma A Domitianus-kori canabae lakosságának összefüggése a megelőző auxiliaris vicus népességével még egészen homályban áll előttünk. A legio-canabae népességére vonatkozó legkorábbi adataink Traianus — Hadrianus idejéből valók. Ettől kezdve beszélhetünk az óbudai canabae társadalmáról. Ennek vezető rétege az aquincumi municipiumtól eltérően a II. században nem a helyi földbirtokos bennszülöttekből állott, hanem a betelepült veteránusok, valamint az italikus meg a nyugati származású kereskedőcsaládok leszármazottjaiból alakult ki. A canabae conventus-szervezetéhen italikus meg nyugati származású emberek, az Utedius, a Foniacius és a Valerius családok tagjai, veteránusok és messziről jött kereskedők, vállalkozók utódai játszottak szerepet.

33 A conventus magját kialakító veteránusok legkorábbi ismert képviselői a legio X Gemina leszerelt katonái, származásra nézve italikusok és Rajna-vidékiek (67. kép). Traianus későbbi éveitől kezdve települtek a canabae-ba a legio II adutrix veteranusai. Soraikban egészen a II. század végéig távolabbi vidékek fiait találjuk. Italia és Dél-Gallia, Dalmatia és Dél-Pannonia, a Balkán félsziget és Kisázsia, Syria meg Africa a katonavárosban otthonra talált veteránusok származáshelye. A Hadrianus óta mind nagyobb számban a légió állományába került helyi sorozottak közül viszont alig ismerünk egyet is, aki leszerelése után a canabae-ba, költözött volna.

34 A katonavárosba települt idegen származású veteránusok több-kevesebb szerencsével használták fel az elbocsátásuk alkalmával kapott végkielégítési összeget. Egy részük élete végén az antik ember számára fontos síremléket sem tudta saját anyagi erejéből biztosítani. Ismerünk viszont egy veteranust, aki végrendeletében olyan díszes sírhelyről (

area macerie cincta) intézkedett, amely akkoriban legalább tizenkét — tizenötezer szeszterciuszba került. Szép kis összegnek tekinthető ez, különösen ha meggondoljuk, hogy a légionárius huszonöt évi szolgálata alatt ennek a felét is alig kapta meg zsoldként. Egy másik Valerius nevű veteranus úgy megszedte magát, hogy legalább hat-hét rabszolgát tartott, akárcsak a városi tanácstagok.

35 A veteránusok mellett számra nézve erős, főként felső-itáliai kereskedőkből-vállalkozókból álló réteget találunk a II. századi katonavárosban. Itt éltek az Atilius, Apronius és Baebius, a Kanius és Lucanius, továbbá a csak feltételesen idevonható Oeusius, Március, Vettius és Vipstanus családok polgári származású tagjai. Egy részük, mint az Oeusius, Március, Vettius nevű emberek, lehet hogy libertus eredetűek, és patrónusaik üzleti ügyeit intézték a légió territóriumán. Az aquileai kereskedőházak képviselői mellett, akik a kerámiabehozatal elapadása után a bor és olaj, valamint az üveg, borostyánkő és egyéb iparművészeti tárgyak közvetítésében egészen a Marcus-háborúkig kivették részüket, a Duna-vidék szempontjából jelentős Rajnavidéki kereskedelmi központ, Colonia Claudia Ara, Agrippinensis (Köln) polgárait is megtaláljuk a legio-ccma&ae-ban.

36 Az uralkodó osztály polgári és katonai származású rétege eléggé elzárkózva élt egymás mellett. Nem ismerünk példát arra, hogy veteranus italikus vagy máshonnan idekerült kereskedő-vállalkozó családjába nősült volna. Az utóbbiak egymás között házasodtak, vagy rabnőjüket vették el. A veteranusoknál is eléggé gyakori a felszabadított rabnőjükkel kötött házasság. Elvétve találunk polgárjogú bennszülött nőt veteranus élettársaként. Sokan azonban nem is alapítottak családot. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a katonaváros vezető rétegében a polgárvárosiakhoz hasonlítható családi dinasztiák nem alakultak ki. Collegium-szervezetek hiányában kevés megbízható adattal rendelkezünk a II. századi katonaváros iparos rétegére. A művészetek című fejezetben szólunk arról részletesebben, hogy a canabae területén több kőfaragó műhely dolgozott. A kőfaragás mellett a fa-, érc- és fémanyagokat megmunkáló faberek, ácsok, kovácsok, fémművesek, bognárok tevékenységére utal a Szél utca 23. alatti ház alapozásakor előkerült zárt A II. századi canabae társadalma Veteránusok Nyugati kereskedők, vállalkozók A kézmű iparos réteg