Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

társulás a II. század középső évtizedeiben két külön collegiumra, a collegium fabrum, illetőleg a collegium centonariorumra, vált szét. Roppant érdekes megfigyelni, hogy az ismert tagok sorából mondhatni teljesen hiányoznak a korábbi idők bennszülött iparosai. A tagságnak majdnem a felét, negyven százalékát a legio II adiutrix kiszolgált katonái adták. A polgári származású tagok Dél-Pannoniából, Dalmatiából, Felső-Italiából kerültek a polgárvárosba. Soraikban még egy Rajna-vidéki embert is találunk. A collegium szentendrei kőemlékei alapján nem állítható, hogy az aquincumi collegium az említett auxiliaris tábor területén kirendeltséget tartott fenn. Az itt eltemetett collegiumi tagok valószínűleg idősebb éveikben költöztek ki Aquincumból Szentendrére, és haláluk után a collegium készíttette el számukra a sírkövet. Hasonlóképp értelmezhetjük a collegium Budán, illetőleg Óbudán előkerült egy-egy veteranus sírkövét. A Severus dinasztia koráig ilyen szakmai társulások kizárólag városi jogokkal felruházott telepek territóriumán alakulhattak meg, és folytathattak tevékenységet. A II. század második felétől kezdve a veteránusok eltűnnek a kovácsok és posztósok egymástól különvált társulásainak tagjai sorából. Azt gyanítjuk, hogy a II. század közepe táján megtörtént kettéválás alkalmával a veteránusok Hadrianus korától kimutatható collegiumát is átszervezték.

21 A kemény, illetőleg puha anyagokkal dolgozó mesteremberek két külön társulásának engedélyezése az aquincumi iparosrétegnek nemcsak számban, hanem társadalmi súlyában való növekedését is tükrözi. A posztósok — és hozzájuk számíthatjuk még a tímárokat, szíjgyártókat külön társulásának (

collegium centonariorum) székházát az aquincumi polgárváros déli főkapuja mögött tárták fel-(66. kép). E szerencsés ásatás.eredményei nyomán arra gondoltak, hogy a kettéválás után önállósult másik társulás, a collegium fabrum ettől kezdve a katonavárosban működött. Erről azonban szó sem lehet. Az építőmunkások, kovácsok társulásának parancsnokai (praefecti) és védnökei (patroni) sorában továbbra is az aquincumi municipium majd colonia vezető városi tisztségeit betöltött tisztviselőit találjuk, ami csak úgy lehetséges, hogy e collegium a szétválás után továbbra is a polgárvárosban működött. Minthogy az építőmunkások, kovácsok, illetőleg a posztósok collegiumainak egyik legfontosabb közhasznú tevékenysége egyaránt a szükség szerint felmerült tűzoltói feladatok ellátása volt, nagyon valószínű, hogy szétválásuk alkalmával a polgárvárost tűzrendészeti szempontból felosztották a két collegium között.

22 A szétválasztást követő időben mindkét collegium élén két-két magister állott. Megválasztásuk alkalmával éppúgy elvárták tőlük, hogy valamilyen formában viszonozzák az előlegezett bizalmat, mint az Augustalisok vagy a curialisok megválasztásánál. E kispénzű emberektől nagyobb adományok persze nem teliettek. A collegium fabrum egyik magistère azzal hálálta meg a közbizalmat, hogy a székház szökőkútját márvány vagy bronz vízköpővel (silanum) díszítette. A posztósok collegiumának zászlóvivőiről (vexillarii) is olvasunk. Az egyik óbudai szarkofág felirata a posztósok collegiumának másoló írnokát (exactus) említi. E tisztségnek a szokásos scriba helyett a katonaságnál használatos exactus szóval történt megjelölése újólag aláhúzza a posztósok társulásának katonai jellegű szervezetét. A II. század végén és a következő század első felében mindkét társulásban a bevándorolt mesteremberek voltak többségben. Két ízben a feliratos emlék meg is mondja, hogy Africából, illetve a thrákbessusokföldjérőlszármazottazillető.Nyugat-Pannónia—Noricum és FelsőItalia felé utal a collegiumtagok neveinek egy másik csoportja. A posztósok collegiumában elég gyakori P. Aelius, valamint az Ulpius és Aurelius nevek viselőinek egy része pedig a helyi iparosréteggel hozható kapcsolatba.

23 Mindkét collegium a városi tanács felügyelete alatt működött. Az államhatalom helyi képviselője, a helytartó előtt a városi tanács felelt azért, hogy a területén működő kézműipari társulások eleget tesznek közérdekű feladataiknak, és ugyanakkor nem lépik túl a megengedett törvényes kereteket. Melyek voltak már most ezek a közérdekű feladatok? Mindenekelőtt a város tűzbiztonságával kapcsolatos tennivalók ellátása. De ezenkívül a szóban forgó két collegium vállaira nehezedett a városi középületek, utak, vízvezetékek karbantartása, illetve az ahhoz való anyagokkal, munkával történő hozzájárulás. Mindkét collegium végül tagjainak eltemetéséről is gondoskodott, illetőleg a társulás pénztárából hozzájárult a temetési költségekhez, tehát a temetkezési egylet szerepét is ellátta. E sokrétű feladatok ellenőrzésére a városi tanács egy-egy decuriót jelölt ki mindkét collegium élére, praefectus címmel. Az aquincumi praefectusok kivétel nélkül olyan tanácstagok közül kerültek ki, akik megelőzően mint aedilisek vagy duumvirek tanújelét adták rátermettségüknek. A Marcus-féle germán —szarmata háborúk szükségállapotával magyarázható, hogy az építőmunkások, kovácsok testületének felügyeletét egy ízben a hivatalban levő duumvir-re bízták. A praefectusok feladatkörébe tartozott, hogy a közérdekű feladatok, elsősorban a tűzoltói teendők ellátására biztosítsa a felügyeletére bízott collegium megfelelő felkészültségét. így