Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

66. Orgona az aquincumi posztósok testületének székházából nem véletlen, hogy ismételt tűzoltó-gyakorlatozásról (ambulativa) tesz említést C. Pompeius Faustus, az építőmunkások, kovácsok társulása parancsnokának felirata.'

24 Mindkét collegium működését a III. század közepéig tudjuk követni. A posztósok székháza a század ötvenes éveiben leégett. Később részben ugyan helyreállították, de az már nem igazolt, hogy továbbra is a collegium székháza maradt. I. Constantinus 315-ben rendelettel összevonta a városokban működő három legfontosabb collegiumot, az építőmunkások, kovácsok, posztósok, meg a fakereskedők és favágók (dendrophori) társulásait. (Cod. Th. 14. 8, 1) Aquincumban azonban ekkor már nincsen nyoma a collegiumok működésének. A kézműipari társulások tagjainak társadalmi szintjén álltak az orvosok, mérnökök, tanítók, Szellemi művészek, jogi iskolázottsággal rendelkező emberek, akik a római felfogás szerint ugyancsak f

oalnlkozasok iparszerű foglalkozásokat (artes) űztek. Számuk az aquincumi polgárvárosban nem volt nagy. Aránylag a legtöbb emlék az orvosokra vonatkozik. Az egyszerű medicus megjelölés, valamint az előkerült orvosi műszerkészletek összetétele egyaránt arra mutat, hogy a városban nem szakorvosok működtek, mint Italia és a Földközi-tenger menti tartományok nagyobb városaiban, ahol külön fül-, szem-, sebészorvosokkal találkozunk, hanem amolyan mindenhez értő medicus universalis-ok Név szerint egyetlen építészmérnököt ismerünk (mensor aedificiorum), azonban sem ügyvédről (advocatus), sem tanítóról (magister litterarum) nem tesznek említést a polgárvárosra vonatkozó feliratok. Tanítók létezésére utalnak a gyermeksírokból előkerült írókészletek.

25 A II. és III. században egyaránt a városi lakosság jelentős százalékát a felirataikon társadalmi A városi plebs állásukkal nem dicsekvő, egyszerűbb emberek alkották. Soraikban kereshetjük a földműveléssel, illetőleg kertműveléssel foglalkozó parasztokat, öszvér- és marhahajcsárokat, kiskereskedőket és utcai árusokat, collegiumokba nem tömörült vagy a zárt létszám miatt oda be nem jutott kézműveseket* A városi nép (plebs urbana) neve alatt foglalható össze ez az összetételében eléggé tarka réteg, amely évente egyszer curiái szerint szavazhatott a megválasztásra kerülő tisztvi-