Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

A k ezmuipari társulások A nagykereskedők társulása hattagú plebejusi testületétől Aquincumban mindvégig különálló maradt. Sajátos vonása az aquincumi Augustales-szervezetnek, hogy vezetői nem a magister, hanem a katonai csengésű praefectus címet viselték. Az egész birodalomból egyedül még csak a moesiai Ratiaria városából idézhetünk példát erre. A társulás szervezetének további részleteiről nincsen biztos tudomásunk.

16 Az egyik III. század elejére keltezhető felirat említi azonban az aquincumi Augustalisok székházát (templum), amelyet az egyik gazdag collegiumi tag, akiről az alábbiakban még szó lesz, nyilván kinevezése viszonzásaként, újólag helyreállított. Sokáig egyedül a dáciai Sarmizegethusa központjában feltárt nagyméretű (64 x 80 m) épület alapján alkothattunk fogalmat e társulások székházainak reprezentatív arányairól. E munka írása közben jöttünk rá arra, hogy Aquincumban még a múlt század folyamán kiásták az itteni Augustalis collegium székházát, amelyet azonban tévesen tornacsarnoknak (palaestra) határoztak meg. Az aquincumi Forum nyugati szomszédságában helyet foglaló úgynevezett palaestra fekvésében, valamint alaprajzi elrendezésében a sarmizegethusai aedes Aiigustalium-mal olyan szoros egyezéseket mutat, hogy e pódiumtemplommal, három oldalról helyiségsorokkal körülvett nagy udvaros aquincumi épületben kétségtelenül az itteni Augustales collegium székházát ismerhetjük fel.

17 Az Augustalisok testülete Aquincumban kivétel nélkül felszabadított rabszolgákból, libertusokból állott. Társadalmi felemelkedésüket megvilágíthatja a következő példa. A II. század végén még mint pénzváltó (

nummularius) működött Aquincumban egy Corinthus nevű labszolga. Gazdája valószínűleg az a C. Cornelius Genetivus nevű testőrtiszt (decurio ex singularibus) volt, aki 189-ben oltárt állított a hely egyik főistenének, Silvanusnak a tiszteletére. Amikor érdemei elismeréséül Corinthust gazdája felszabadította, a pénzváltáson saját maga részére is szép kis vagyont gyűjtött C. Cornelius Corinthus rövidesen bekerült az Augustalisok testületébe. A város nem sokkal korábban, 194-ben kapta meg a kitüntető colonia címet, azonkívül az adományozó császár látogatásának előestéjén állott: mindez a város épületeinek felújítására, a városkép szépítésére sarkallta a városi vezetőséget és a tőle függő társadalmi szervezeteket. A vagyonos C. Cornelius Corinthustól elvárták, hogy kitüntetése ellenszolgáltatásaként újjáépítteti az Augustales testületnek a város központjában fekvő székházát. A fentebb már idézett feliratos tábla tanúsága szerint e dúsgazdag ember ennek eleget is tett.

18 A tanácstagok és az Augustalisok sorai közé bejutott libertusok után a város társadalmának rangban harmadik rétegét a foglalkozás szerint különféle társulásokba (collegia) tömörült kereskedők, kézművesek alkották. A dunai tartományok városai közül Aquincum rendelkezik a szakma szerinti társulásokra a leggazdagabb emlékanyaggal, aminek újabb összefoglalása különösen időszerűvé vált. Elsőnek a nagykereskedők „legkitűnőbb" jelzővel tisztelt társulását említhetjük, amelynek komoly anyagi megalapozottságát, befolyását a dicsekvő jelző is tükrözi. Az idézett kereskedő collegium tagja, L. Valerius Italus, neve után ítélve galliai ember, aki a Neptunusnak lerótt fogadalmát tekintve a Rajna Duna vízi útján bonyolított áruszállításokban lehetett érdekelt.

19 E vízi útvonal gazdasági jelentősége s ezzel kapcsolatban a kölni kereskedők szerepe jól ismert (61— 65. kép). A II. századi Aquincumban a kölni polgárok, iî'.i. Rajna-vidéki bronzkancsó a Gellérthegyről acives Agrippinenses, nem alkottak külön colle-