Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

64 — 65. Lezoux-i (Gallia) és Rajna-vidéki műhelyben készült sigillata tálak Albertfalváról giumot, hanem az eredeti római polgár-conventusok mintájára az egy vidékről származók területi jellegű társulásba fogtak össze, mint az emonaiak Savariában vagy a galaták és az Asia tartománybeliek Daciában. Az egy városból származás igen erős összekötő kapocsnak számított a Duna mellé szakadt emberek között, akik szegényebb társaikat pénzzel, temetkezési segélyekkel támogatták. Az egyik kölni bevándorolt kis fizetésért az aquincumi tanácsnál dolgozott mint másoló írnok (librarius). Ez az ember tagja volt a császári méltóságot idéző Fenséges Üdv (Salus Augusta) nevű temetkezési egyletnek. Elhunyta alkalmával azonban földijei is hozzájárultak a sírkő állításának költségeihez. De épp így gondoskodtak a Pomázra szakadt kölni lovas katona temetéséről vagy a katonavárosban élő földiek végtisztességéről. Zömükben vállalkozókat, nagykereskedőket láthatunk az Aquincumban megtelepült kölniekben, akik a Rajna-vidéki műhelyek termékeinek behozatalával foglalkoztak. A Marcus-féle háborúk után már nem találjuk nyomát a kölniek társulásának, ami Aquincum gazdasági kapcsolatainak módosulásával függ össze.

20 A nem területi, hanem szakmák szerinti társulások közül a város municipium időszakában a kemény anyagokat feldolgozó építőmunkások, ácsok, kovácsok, bognárok, asztalosok összefoglalóan fabri, valamint a posztókészítők, egyáltalában a textilanyagokat előállító centonarii közös társulása, a collegium fabrum et centonariorum tekinthető a legjelentősebbnek. Az említett A kölni polgárok szerepe Az építőmunkások, posztóeölc társulásai