Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

A) Az aquincumi vicus és polgárváros társadalma A városi jogadományozás társadalmi kihatásai A II. századi i'árosi vezető réteg A vezető réteg kicserélődése a Marcusháborúk után A vezető réteg előjogai A gazdag szabadosok rétege Az aquincumi vicus lakosságának társadalmi viszonyairól a Flaviusoktól kezdve rendelkezünk adatokkal. A legkorábbi település maradványaiból, leleteiből az auxiliaris vicusok társadalmához hasonló földműves-állattartó népesség rajzolódik ki, erősebb iparos réteg (fémművesek, tímárok, gölöncsérek) meglétével.

9 Katonaelemek tudomásunk szerint első ízben a II. század elején a legio X Gemina veteranusaival települtek be nagyobb számban. A következő évtizedben már a legio II adiutrix katonáival is találkozunk. A kereskedők, vállalkozók rétegét erősíthették ezek a katonaelemek. Az I. század végétől, II. század elejétől számolhatunk polgári állású nyugati kereskedők, vállalkozók jelenlétével. Az aquileiai Caeserniusok kereskedőházának képviselőjeként ez idő tájt érkezhetett ide a II. század közepén nyolcvanéves korában elhunyt Caesernius Zosimus libertus. Traianus idejében talán nyugati vállalkozók, mesteremberek alapították az első római típusú edényeket készítő fazekasmühelyt az egykori katonai anyagszertár helyén.

10 A későbbi polgárváros észak—déli főútvonala mentén (C-utca) a Hadrianus-kori boltsor alatt deszkabódék nyomait figyelte meg a kutatás. Ez az adat a kiskereskedő, markotányos réteg jelenlétére enged következtetni az I. század végén, a II. század elején.

11 A vicus lakosságából nem hiányozhattak a módosabb földbirtokos családok. A későbbi municipium vezető rétegében szerepet játszó M. Ulpius és P. Aelius nevű családok egy része erre a helyi notabilitasra mehet vissza. Az aquincumi vicus nagy vonásokban felvázolt társadalma természetesen nem változott meg szerkezetében egy csapásra, amikor a telepet Hadrianus önkormányzattal ruházta fel. A városi jogok birtoklása azonban lehetőségeket nyújtott, hogy az egyes rétegek: a közép- és kisbirtokosok, a kereskedők és vállalkozók, a kézművesek a városi szervezet és a különféle társulások keretében jobban elkülönüljenek, és ezáltal számunkra is jobban felismerhetők legyenek. A rájuk vonatkozó feliratos emlékanyagnak köszönhető, hogy a municipium és a colonia időszakában, legalábbis a III. század közepéig a város különböző társadalmi rétegei pontosabban körülhatárolhatók. A jogadományozást követően a városi vezető réteg abból a közel száz családból alakult ki, amelynek képviselői helyet foglaltak a városi tanácsban. A feliratos emlékek tanúsága szerint a II. század harmadik negyedéig a tanácstagok túlnyomó része a helyi illetőségű és földbirtokkal rendelkező bennszülött családok tagjaiból került ki. A II. század folyamán közülük nem egy, mint az egyik adonyi származású tanácstag, már az iparban és a kereskedelemben is érdekelt lehetett. A városi jogadományozást követő közel ötven esztendőben az aquincumi tanács összetételét nézve lényegében a vagyonos, főképp a földbirtokos bennszülött réteget képviselte.

12 A II. század utolsó harmadában azonban mind jobban előtérbe nyomultak a Nyugat- és Dél-Pannoniából, Italiából és a nyugati tartományokból korábban bevándorolt családok utódai. A Severusok korától kezdve pedig mind több közel-keleti származású családot találunk a vezető réteg soraiban. A II. század végétől az aquincumi tanács összetétele már egészen másképpen alakult, mint a város municipium időszakában. A nyilvántartott közel harminc tanácstag közül legfeljebb három tekinthető helyi bennszülött eredetűnek, valamivel több a felismerhetően közel-keleti származású. A tanácstagok többsége azonban Pannónia nyugati és déli részéből, illetőleg Eelső-Italiából és a nyugati tartományokból nagyobbrészt még a Marcus-féle háborúkat megelőző időkben betelepült családok leszármazottjaiból állott. A 11. század utolsó évtizedeiben történt ez a második nagy őrségváltás a település vezető rétegében. Az új vezető réteg sorában lovagrendű férfiakkal is elég szép számmal találkozunk a III. századtól kezdve. Egy kivételével a tanácsnak is tagjai voltak ezek, de városi tisztséget csupán egy viselt közülük.

13 A vezető réteg, a honestiores tagjait a Róma városi előkelők példájára kezdettől fogva már ruhaviseletük, a bíborcsíkkal szegélyezett tóga is megkülönböztette az egyszerű városi polgárok, a humiliores nagy tömegétől. A megkülönböztetett tiszteletben álló férfiakat azután különböző előjogok illették meg az ünnepi játékok alkalmával, ahol Tertullianus szavaival élve „mint az istenek" az első sorokban ültek, vagy a nyilvános lakomákon, ahol nagyobb adagokat kaptak. Adott esetben a törvény szigora sem sújtott le rájuk oly erővel, mint az egyszerűbb emberekre. Sokáig irigyelt társadalmi helyzetük a III. század második felétől kezdve, amikor az államhatalom mind nagyobb terheket rakott vállaikra, azonban fokozott mértékben romlott. A IV. században ezt a társadalmi réteget már a kényszerű tanácstagság-vállalás verte béklyókba.

14 A II —III. század folyamán hasonló változásokon ment keresztül az uralkodó osztály többi rétege, melyeket a következőkben veszünk szemügyre. A honestiores után rangban mindjárt a különböző vállalkozásokban megtollasodott szabadosok (liberli) rétege következett. A legtöbb városban, így Aquincumban is, komoly gazdasági erőt képviselt ez a réteg, amelynek tagjai első nemzedékükben még nem juthattak a tanács