Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

(FHG. IV. 76), ahol a Száva folyó nevét önkényesen értelmezték a Drávára. Az átadás kérdéseit részletesen tárgyalom: From Theodosius to Theoderik (Kézirat, 65). 5 A 409. évi határvédelmi szervezetre: Zosim., V. 46, 2 —. A comes Illyrici és az alája osztott alakulatokra: Not, dign. Occ. VIT. 40 —. Salona 423—424-ben már fontos katonai központ: Philostorg., XII. 13. Sokrat., VII. 23. 1. Elhibázott a eomiUitus illyrici megszervezését a 450 körüli évekre tenni (ActaAntHung 1963, 397). Az imperiumon belüli „barbár föld" fogalmára: Sózom., IX. 4. 3.; VIII. 25, 4, és VII. 26, 4 —. Az utóbbi egyúttal a valeriai viszonyok jó párhuzama. 6 A nyugat—keleti kereskedelmi útvonalra: László Gy., Bp. története I. 782. A Duna vonala mentén feltételezett „Bizánci kereskedelmi út" a hun korszakban alárendelt jelentőségű. A Dunántúl hun időszakának periodizációjára: Nagy T., Bp. műeml. II. 64 —. A magyarföldi hun korszak időrendjét érintik: Harmattá, AetaArehHung 1952, 351 —. Werner, 1956, 3. Párducz, 1963, 33. 7 A romanizált lakosság továbbélésének problematikájára Aquincum területén 1, Bp. műeml. II. 63 —. A polgárváros felső rétegeiből előkerült nagy méretű, lemezes cikáda-fibulák megítélésére Vinski, JbRGZM 1957, 136 —, délpannoniai és más típusú szórványanyagra építő időrendi fejtegetéseit nem tarthatjuk iránytadóaknak. A katonaváros területéről az újabb temető-publikációk sem közöltek az V. század elejénél későbbre keltezhető anyagot. Parragi, BudRég 1963, 311 —; 1964, 215 —. Ui. adatok a rituális koponya-temetésre, amelyre 1. még Kőszegi, ArehÉrt 1965, 239 és Párducz, III. 28 említett sírokat. A publikációra átengedett Budafoki úti sírleletet említi Alföldy 67., BudRég 1959, 257. A hivatkozott csontfésűkre: Kovács, Dolgozatok. 1915, 280 —, 37. kép. Horedt, Germania. 1941, 122, 21. t., 2. R. Alföldi, Intercisa II. 480,LXXXIV.t„ 10—11.

Thomas, Arbeits- und Forschungsber. zur sächsischen Bodendenkmai- pflege. 1960, 182, 74. kép. Párducz, Dolgozatok, 1937, 132, XXI. t., 4. Pusztai, Arrabona. 1966. 99 —. 8 Riegl—

Zimmermann, I. t. 2; — Kovrig, Acta ArchHung X. 1959, 209 és X. t., 1—2; a 2. sir agyagedénye és annak untersiebenbrunni párhuzama megerősíti a hun korszak 1. szakaszára való keltezést. Sehletz: Lippert, Germania. 1968, 325 —. 9 Nagy G., BudRég 1897, 63. 1. kép. Iü Werner, 6. t., 1—2; Kubitschek, JbAlt 1911, VI. t., 2; Hampel, III. 38. t. Keltezéshez: Kühn, IP EK 1935, 91. 11 Bp. műeml. 73, és 14. kép. Werner, 1956, 19 — ; Kalitinszkij, SemKond II. 1923, 5. 14. 12 A hun törzsszövetség politikai szerkezetére 1. pl. Harmattá, AetaArehHung 1951, 142 —. Altheim, I. 360 —. A hunok fegyvertársaként 406-ban az alánokat, 408-ban a skíreket említik forrásaink. Zosim., V. 26, 4. Sózom., IX. 5. Az utóbbiak szálláshelyei a későbbi évtizedekben az Alföld északnyugati részén jelölhetők ki. Nagy T., Bp.műeml. II. 111/105. jegyzet. Kelet-Pannoniába, a leletanyag tanúsága szerint, keleti germán és alán csoportok kerültek. A pesti oldal hivatkozott leleteire Nagy M., ArchErt 1970, 313 és alább, 23. jz. 13 Sokrat., VII. 30; Olympiad, frg. 18; Thompson, 58 —. Vö. Harmattá, ArchHung 1963, 9. 14 Sadages: Iordan., Get. 272. Egy részük a szomszédos alán és skir csoportokkal 454 után kivándorolt Scythia minor területére. Iordan., Get. 266: Sadagarii. A népnevet Vasmer (Németh, Attila és hunjai. 226), Harmattá, AnOr 1942—47, 17 — az iráni (satagairya-száz halom lakó), Vámbéry, 47 a türk nyelvből (sada^ -f ári = tegzes emberek) származtatta. L. még Altheim, V. 27. Wagner, 7. Keszthely: Sági ArchErt 1955, 195 s hozzá: Kovrig, AetaArehHung 1959, 214 —. Párducz, uo. 1959, 390 —. Csorna: Hampel, III. 13. (nemcsak ennek a sírnak az anyaga). Győr: Nemeskéri, AetaArehHung 1952, 226. Lébény: Pusztai, Arrabona. 1966, 99 —. 15 Alföldi A., ArchHung 1932, XXVIII. 3. és 34. 1., 6. kép. Werner, 1956, 57. 10 Werner, 1956, 51. t. 17 Radnóti A., Intercisa 1957, 277. 18 Felvinczi Takáts, ActaOrHung 1959, 86 —. East and West. 1960, 126. 19 Radnóti A., Diss. Pann. II. 6. 1938., XVI. 1 — 2; Vö. Curie, V. VIII. X. táblák. 20 Kiadatlanok a MNM. Népv. Gyűjt.-ben. Lelt. sz.: 5. 1886, 2—3. Az id. párhuzamokra: Fettieh, A hunok régészeti hagvatéka. XIX; Werner, 1956, 59. t, 21 Említi: Jelentés a MNM. 1899. évi állapotáról (1900) 32., 22 Felsorolásuk: Bp. műeml. II. 111/93—94. jegyzet. 23 Nagy T., ArehÉrt 1962, 265. 24 A főforrás: Prosper, 1370. A részletekre Iordan., Get. 263. 25 Bottyán O., Ann. Hist. Nat. MNH 1967, 455 -. 26 Sidon Apoll., carm. VIL 589— és carm. V. 107. Loy en, 63/2. jegyzet. 27 Iordan., Get. 260 —. A keleti gótok kezdetben a hunok, nem a gepidák (Ensslin, 118. Altheim, IV. 340 —) mellé állottak (Theophan., Chronogr. A.M. 5977). Semleges magatartásukról (Alföldi, II. 97 —. Schmidt, 269) legfeljebb az események utolsó szakaszában lehet szó, amikor a hunoktól elszakadtak (Paul.Diac. HR. XV. 11). A keleti gótok ,,d ezer tálasa" nem a Pontus, hanem a Duna vidékén történt. 28 Iordan., Get. 253 olvasható Cassiodorus-adatra 1. Bp. műeml. II. 111/105. jegyzet. Alföldi A., II. 103. 29 Irodalomra 1.: Bp. műeml. II. 111/106. sk. j«gyz30 Legutóbb erről: Annibaldi—

Werner, Germania 1963, 356 -. 31 Ezt és a következőket részletesen tárgyalom. „A Kárpát-medence népeinek története a hun birodalom felbomlását követő évszázadban" c. dolgozatban. 32 A gepidák történetére még mindig Schmidt L., 529 — a legjobb összefoglalás. Az emlékanyagra 1. most: Csallány: ArchHung XXXVIII 1961. 33 Publikációját Kovrig készíti elő. 34 Müscha—Mährheim, MAGW 1950, 237 —, ill. Schwarz, 183. Vö. Bóna, Problemi délia civil ta. 1964, 84 -. 35 Procop., VI. 14, 23. Wirth, 212. 36 Simonyi, AetaArehHung 1959, 227 és ArehÉrt 1964, 104 —. Kritikáját adta Werner, Beiträge 1966, 307 —. 37 Orig. gentis Lang. c. 5. Vö. Bóna, ActaArch Hung 1956, 231 —, Werner, 1962, 9. 38 Erre mutat a Chron. Goth. 3. megjegyzése Waeho székhelyéről. A kérdés fontosabb irodalmára 1. Swoboda, 9. Vö. Bott, Germania. 1964, 343. Kollautz—

Miyakawa, I. 199 —. 39 Origó c. 4; — Paul. Diac, c. 21. 40 Werner, 1962, 69 —. Az albertfalvai fibulák készítési helyét másképp ítélem meg. 41 Nagy T., Corvina, 1941, 12 —, és BudRég 1943, 374. A rúna feliratot ismertette Bóna, Acta ArchHung 1956, 196 —. Új olvasást adott Krause, AetaArehHung 1962, 439 —, és 1964, 357. 42 Az alábbiak kifejtését a Szépvölgyi úti temető publikációjában. 43 Jahnkuhn, AetaArehHung 1964, 358. — Krause, uo. 44 Schwarz, FuF 1954, 370 —; Fettieh, VMK. II. 1964, 84 —.; Sági, ArehÉrt 1960, 52 —, különösen