Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG
félszázadban a polgárjog adományozása azonban valami okból megtorpant Kelet-Pannoniában. Mind szorosabbá váltak viszont a romanizáció nyugatabbra fekvő központjaival a gazdasági kapcsolatok. Claudius és Nero idejétől kezdve a Duna mellé is mind nagyobb számban jutottak el az észak-itáliai, majd dél-galliai fazekasműhelyek, valamint az itáliai üveg- és bronzipar készítményei. A Flaviusok idejében pedig már nemcsak a törzsek vezető rétegének, hanem — az ásatások anyagát tekintve — a bennszülött lakosság mind szélesebb körének anyagi műveltsége is kezdett átalakulni, ami rövidesen az életmódra és a gondolkodásra is kihatott. A Drávától északra, a tartomány Duna menti sávjában a bennszülött társadalmaknak ezt a lassú, de mindinkább a római műveltség irányába fejlődő átalakulását a század nyolcvanas éveiben a Domitianus-kori háborúk szakították meg egy időre. E háborúkat 85/6 telén a dákok nagy erejű támadása vezette be, amikor rátörtek a szom- Domitianus szédos Moesiára. A harcokban a tartomány kormányzója, M. Oppius Sabinus is életét vesz- dak hahoru> ' tette. 36 Hogy a dákok megmozdulását vajon a rómaiak részéről várt támadás váltotta-e ki, vagy pedig a Moesia előterében élt népek feletti uralmon éleződtek ki a dákok és a rómaiak ellentétei, határozottan nem tudjuk megmondani. Moesia auxiliaris seregét mindenesetre már 82 előtt a Rajna vidékéről ide vezényelt csapatokkal erősítették meg, és ugyanonnan nem sokkal 84 szeptembere után Pannoniába is áthelyeztek egy lovas és két gyalogos osztagot. 37 A támadó hadműveletek gerincét alkotó légiók számát azonban Vespasianus idejétől kezdve egészen 86-ig sem Pannoniában, sem pedig Moesiában nem emelték. A nyolcvanas évek első felében Pannoniába küldött auxiliaris csapatok egy részéről pedig kimutatható, hogy e tartományból máshova elvezényelt alakulatok pótlására jöttek. A klosterneuburgi diploma (80-ból) különben sem sorolja fel Pannónia egész auxiliaris seregét. A katonai diplomák adataiból Pannónia régiójában a katonai helyzet feszültségére nem következtethetünk. Az érmeken 85 és a következő években feltűnő legyőzött Germania alakja a germán limes kiépülésével függhet össze. Moesia auxiliaris seregére nem állnak ebből az időből rendelkezésünkre adatok. Az általános helyzetből ítélve azonban nem valószínű, hogy a római hadvezetés valami nagyobb támadó hadjáratra készült. Egységes vezetés alatt álló dák állam, ami a római érdekekre itt veszélyt jelenthetett, sem létezett még ekkor. A dákok politikai egységét az említett 85 6. évi betörésüket követően Domitianus háborúi kovácsolták össze. Kitűnik ez abból is, hogy Diurpaneus, aki kezdetben dák részről a harcokat vezette, még nem tekinthető valamennyi dák törzs fejedelmének. Csak amikor 86 második felében a dákokat Cornelius Fuscus és Vettonius Funisolanus sikeres harcai védekezésbe szorították vissza, és számítani lehetett a Dunától északra kiterjedő római büntető expedícióra, értesülünk arról, hogy a dákok a főhatalmat Decebalusra ruházták. 38 Decebalus kezdetben igyekezett a rómaiaktól békét kieszközölni. Követeit azonban először a 86 végéig Moesiában tartózkodó Domitianus, a következő évben pedig a Dunától északra előnyomuló Cornelius Fuscus praefectus praetorio utasította viszsza. Fuscus megsemmisítő veresége valahol Daciában, amelynél egy teljes légió, valószínűleg a V Alaudae is felmorzsolódott, természetesen a dákok önbizalmát hihetetlenül megnövelte. 39 De a súlyos vereség Róma tekintélyét a Dunakanyartól nyugatra és keletre élt népek szemé- 38. C. Castricius légionárius sírköve, I. század ben is megrendítette. Amíg alig húsz évvel koráb- v «g e > a Corvin térről,
