Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Az önkormányzatú eraviszkusz törzsi kerület 37. A budai alatábor építési feliratának töredéke átalakításával az addig fegyvereken nyugvó katonai megszállás átadja helyét a római jogú önkormányzattal bíró városok és ugyancsak önkormányzattal bíró törzsi kerületek szervezetének. Vespasianus és a Flavius-dinasztia tette meg ebben az irányban a döntő lépéseket. Elsők között történt meg a közel száz éve római uralom alatt álló Száva völgyének városiasítása, ahol Vespasianus már 71-ben colonia rangra emelte Sisciát és ezzel egyidőben vagy valamivel később Sirmiumot. Sisciától nyugatra Andautonia (Scitarjevo), valamint Neviodunum (eredetileg Municipium Latobicorum, ma Drnovo) lehet, hogy már ekkor, de legkésőbb Domitianus uralkodásának első éveiben municipium szervezetet kapott. A korai városodás másik tengelyében, a borostyánkő-útvonala mentén Scarbantiát, amely már Augustus-Tiberius korában városias jellegű telepnek (oppidum Iulia) számított, ruházták fel municipális jogokkal.

31 A municipium- vagy colonia-rangú városok alapításával szoros összefüggésben a bennszülött törzsi kerületek átszervezésére is sor került Dél-Pannoniában. A törzsi kerületek egy részét az újonnan alapított városok territóriumához csatolták. A többi délpannon civitas igazgatását ugyancsak kivették a katonai praefecti kezéből és a törzsek római polgárjogot nyert vezetői (principes) közül kinevezett elöljárókra bízták. Feliratos emlék tanúskodik arról, hogy a szkordiszkusz civitas területén a Flaviusok idejében váltotta fel a katonai közigazgatást a törzsi önkormányzat szervezete. Amikor a Pannónia déli szomszédságában élt japudoknál Vespasianus idejétől kezdve mutatható ki az önkormányzatú törzsi közigazgatás, ugyancsak ennek az uralkodónak nevéhez köthetjük a délpannon civitasok átszervezését.

32 A tartomány városiasodó déli és nyugati sávja között azonban még mindig a bennszülött törzsi kerületek tarka egymásmellettisége húzódott egészen a Dunáig. A tartomány e belső, illetőleg határmenti részein a Flavius dinasztia uralkodói sem alapítottak római jogú városokat. Vespasianus világosan más politikát követett Pannónia északi határsávjában, mint a tartomány déli és nyugati részein. Észak-Pannoniában nem hogy a törzsi önkormányzatot nem vezette be, hanem még további auxiliaris egységekkel erősítette meg az itteni haderőt a határsáv stratégiai szempontból fontosabb pontjain. Az utóbbiak sorába tartozott Óbuda is, ahová a hetvenes évek elején egy ismeretlen nevü lovascsapat került. Ettől kezdve egészen a kilencvenes évekig, az albertfalvai és a vízivárosi helyőrségekkel együtt, három ala őrizte a budai partszakaszt.

33 A nyolcvanas években amint erre mindjárt rátérünk — több mint egy évtizedes háborúkkal terhes időszak köszöntött a közép-Duna vidékére, ami érthetően háttérbe szorította az esedékes belső közigazgatási reformokat. A határmenti civitasok önkormányzata így csak e háborús időszak után valósulhatott meg. A parndorfi és az egyik óbudai felirat szerint Nerva idejében polgárjogot adományoztak a bój és az eraviszkusz civitas egyes vezetőinek és családjainak. E jogadományozás valószínűleg összefüggött a bennszülött vezetőrétegnek a Domitianus- és Nerva-kori svéb—szarmata háborúkban tanúsított hűséges magatartásával. Az egyik polgárjogot nyert bój vezető, M. Cocceius Caupianus, a praefectus civitatis Boiorum címet viseli a II. sz. elején feleségének állított sírkövön. Nagyon valószínű tehát, hogy a bój és a többi északdunántúli civitas, többek között az eraviszkuszoké, a svéb—szarmata háborúkban mutatott Rómahűség elismeréseként a kilencvenes évek végén nyerte el a törzsi önkormányzatot.

34 B) A Domitianus- és Traianus-kori háborúk időszaka A római foglalást követő első száz esztendőben, a dákok i. e. 10. évi betörését leszámítva, nem érte nagyobb ellenséges támadás Pannoniát. A pannon-dalmata felkelés leverése (i, sz. 9-ben) után a tartomány belső helyzete is mindinkább nyugvópontra jutott. Vespasianus idejében lezárult a tartomány déli és nyugati sávjának városiasítása, és a dél-pannon bennszülött törzsi kerületek megkapták az önkormányzatot. A tartomány déli és nyugati részeihez viszonyítva KeletPannónia romanizációja lassúbb ütemű volt. A bennszülött kerületek katonai közigazgatása itt csak egy emberöltővel később szűnt meg, annak ellenére, hogy az eraviszkuszoknál már Augustus-Tiberius korában elnyerte néhány előkelő család a római polgárjogot.

35 A következő