Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

parti sáv felügyeletét is ellátta praefectus ripae minőségben. Lehetséges, hogy e kettős feladatkör az ötvenes évektől kezdve a másik ala idehelyezését követően szétvált, — amire máshonnan is ismerünk példát. Az egyik alaparancsnok mint praefectus civitatis láthatta el a törzsi kerület, míg a másik mint a praefectus ripae, a törzsi kerületből kiszakított Duna menti parti sáv felügyeletét, amihez a Duna-balparti terület szemmel tartása is hozzátartozott. Az utóbbi feladatkörben a határsáv parancsnoka a Dunán cirkáló mozgékony folyami hajóhad, a classis Illyrica vagy Pannonica, Vespasianus óta classis Flavia Pannonica egységeire támaszkodhatott. E dunai hajóhad egyik kikötője már a IuliusClaudius uralkodócsalád idejében Békásmegyer-Pünkösdfürdőnél jelölhető ki.

28 I. Claudius és Nero uralkodása idejében Pannónia belső viszonyainak megszilárdulásához lényegesen hozzájárult, hogy a pannóniai határvidék előterében a Tiberius császár éveiben létrehozott szövetséges és kliens népek rendszere mondhatni egészen a nyolcvanas évekig szinte hibátlanul működött. A markomannokat Drusus Caesar ittléte óta fegyveres segélynyújtásra kötelező szerződés (foedus) fűzte a birodalomhoz. A foederatus markomannoktól keletre a Morva és a Vág (Cusus) között ugyancsak Drusus sikeres diplomáciai tevékenysége hívta életre a Vanniusféle kliens államocskát, amely Vannius és utódai alatt mindinkább összeolvadt a kvád törzsszövetséggel.

29 A Duna-kanyar vidékén élő Osi és Cotini nevű kisebb törzsek Vinicius i. e. 2 és i. sz. 1 közé tehető hadjárata óta elismerték a római fennhatóságot. Az Alföld északi részébe a tízes évek végén beköltözött szarmata jazigokat is a markomannokhoz hasonló szerződés vonta a szövetséges népek hálózatába. A folyamhatárt körülvevő szövetséges és kliens népek gyűrűje Róma szempontjából akkor még nemcsak a békés, hanem a háborús viszonyok idején is kifogástalanul működött. A fennálló szövetségi és kliens kapcsolatok e körültekintő felhasználásának köszönhető, hogy Pannoniát — nem úgy, mint a szomszédos Moesiát, amelyre 68 — 9 telén a roxolánok, majd a következő évben a dákok és az Olt melléki szarmaták nagy erővel rátörtek — a Nero halálát követő polgárháború évében sem érte támadás. A belső viszályokból győztesen kikerült Vespasianus számára itteni tennivalóként tehát nem annyira a háborúk ütötte sebek gyógyítása, mint inkább a római uralom még aránylag keskeny politikai és gazdasági alapjainak kiszélesítése jelentkezett. A hatvanas évek végéig Pannónia kormányzása még változatlanul a foglaláskor bevezetett katonai közigazgatás módszereivel történt. Az önkormányzattal rendelkező két colonia: Emona és Savaria mellett a tartomány többi része még mindig a katonai kormányzóktól (praefecti) ellenőrzött törzsi kerületekre oszlott, ami a romanizációnak ugyan lassú és a határsávok felé gyengülő, de mégis állandó térhódítását tekintve kezdett idejétmúlttá válni. A tartomány gyorsabb ütemű romanizálása és az ettől elválaszthatatlan városiasodás a megelőző Iulius-Claudiusféle uralkodócsalád tagjainak nem volt különösebb szívügye. A római polgárjog kiterjesztésével kapcsolatban Claudius kezdeményezése a nyugati tartományokat, elsősorban Galliát vette figyelembe. Igen jellemző, hogy az e politikát bíráló Seneca nem vethette az elhunyt uralkodó szemére, hogy a gallok, hispánok és britannok mellett a pannonokat is tógába akarta öltöztetni.

30 Claudius utóda, Nero, az első görögbarát császár, a görög műveltségű ke

1

3ti tartományoknak kedvezett. Mindezek ellenére a romanizáció, ha vidékenként különböző mértékben is, de a gazdasági és politikai élet különféle csatornáin keresztül, mint a polgárjog-adományozás, katonáskodás, kereskedelem, mindjobban tért nyert Pannónia bennszülött Törzseinek vezető rétege és a már római uralom idején felnőtt fegyverfogható fiatalság körében. Különösen Dél- és Nyugat-Pannoniában a század közepe táján a helyzet megérett arra, hogy a régebbi keretek 36. Részlet az ala Hispanorum I egyik lovas katonájának sírkövéről. A sírkő a Frankel Leó utcában, a Császár fürdővel szemben került elő A túl par ti népekkel való viszony alakulása A Flariusok kora Újabb, önkormányzattal bíró városi és törzsi kerületek