Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG
A gellérthegyi telep kiürítése I. Claudius. Változások a hadrendben Az albertfalvai alatábor A katonai közigazgatás T. Claudius és utódai idejében ekkor. Az idehelyezett ala táborhelyét a Bem térre tehetjük, ahonnan a Tiberius-kori lovas csapatot I. Claudius éveiben felváltó ala Hispanorum I emlékanyagát ismerjük 20 (36. kép). A táborhely kiválasztásánál a gellérthegyi oppidum közelsége is szerepet játszhatott. A Tiberius-kori ala idehelyezését követően azonban rövidesen sor került az oppidum kiürítésére. A feltárt gellérthegyi teleprészek leletanyaga nem vezet túl Tiberius korán. Az ásatásoknál azt is megfigyelték, hogy a telepet nem dúlták fel, nem is valami ellenséges támadásnak esett áldozatul, hanem egyszerűen felhagyták. A római kormányzat régi gyakorlatát figyelembe véve, amelyet Noricum, Dalmatia, Gallia és Hispánia területéről jól ismerünk, ahol a könnyen védhető hegyi telepekről leköltöztették a bennszülött lakosságot a sík vidékre, a gellérthegyi oppidum felhagyását is a fokozatos elnéptelenedés helyett, az itteni határsáv Tiberius-kori védelmi jellegű átrendezésével hozzuk kapcsolatba. 21 A Rudas fürdőnél és a Kemenes utcában feltárt I. századi, de a Flaviusok idejével záródó bennszülött települések, majd a Ménesi útról és a Lágymányosról begyűjtött leletanyag a gellérthegyi bennszülött sírkövekkel együtt megmutatta, hogy hová költözhetett az oppidum kiürítését követően a lakosság egy része. 22 Más részük, főként a vállalkozó, iparűző elemek, a korai auxiliaris táborok melletti wcws-okban talált új otthonra. Az oppidum vezető és köznépi rétegének egyik csoportja vagy már átrendezés keretében vagy inkább valamivel később, Óbudán települt meg. Az óbudai a/a-tábor létesítésekor, a hetvenes évek elején, az ottani bennszülött lakosságot átköltöztették a későbbi polgárváros területére. Ezzel magyarázható, hogy az oppidum Ak-inko ~ Ac-inco nevét a polgárváros elődjének tekinthető vicus örökölte a törzsi kerület meghagyott belső igazgatásának funkcióival együtt. 23 A Gellérthegy maradt viszont továbbra is az eraviszkusz törzsi kerület vallási központja, a törzs (tuath) főistenének, a romanizáció térhódításával a legjobb és legnagyobb Iuppiter-vel azonosított Teutates, valamint később a Magna Mater alakjával összeolvadt nagy bennszülött istenanya tiszteletének kultuszhelye. 24 Drusus küldetését követően több mint két évtizedig nyugodalom honolt Pannónia északkeleti határsávjában. A Tiberius-kori átrendezés ezek szerint szilárd alapokra épült fel. Különben egész Pannoniában megállapodott ekkor a helyzet, ami I. Claudius kormányzata részére lehetővé tette az itt állomásozó haderő csökkentését és a tartományi sereg haderejének részbeni átrendezését. Egy teljes légiót, a Sisciában állomásozó IX Hispana-t vezényeltek a Britannia meghódítására összevont hadsereghez 42 —3-ban anélkül, hogy helyébe más légiót hoztak volna. Ezzel az intézkedéssel a katonai súlypont a tartományon belül áthelyeződött Nyugat-Pannoniára, a markomannok és kvadok felől Italiába vezető borostyánkő-út vonalára. A Száva völgyében ettől kezdve auxiliaris alakulatok tartottak őrszolgálatot. A 42—3 óta egészen Domitianus svéb— szarmata háborújáig a kétlégiós Pannónia seregében újabb változások történtek a negyvenes évek közepén, amikor Moesiában volt szükség csapaterősítésekre, és erre a poetoviói legio VIII Augusta-t irányították oda. Az utóbbi helyére a Rajna-vidékről helyezték át a legio XIII Gemina-t, auxilia-i egy részével együtt. Az utóbbiak sorába tartozott az ala Hispanorum I, amely rövid nyugat-pannoniai tartózkodása után a század közepe táján felváltotta a Bem téri táborban a Tiberius-kori ismeretlen nevű lovas csapatot. 25 Nem tudjuk pontosan, hogy mikor, de I. Claudius idejében még egy lovas csapatot helyeztek a budai oldalra, a Rózsavölgy bejárata előtti albertfalvai síkságra. Az itt feltárt auxiliaris tábor és vicus legalsó rétegeiből olyan, római behozatali anyagokkal még nem kevert kerámia- és fémegyütteseket tartunk nyilván, amelyek szorosan kapcsolódnak a gellérthegyi műveltség régészeti hagyatékához. A tábor, valamint a vicus egyes részei tehát kétségtelenül fennálltak már abban az időben, amikor az itáliai behozatal még nem találta meg az utat a Dunántúl északi részeibe. Amint előbb már utaltunk arra, az itáliai eredetű tárgyak jelentősebb beáramlása vidékünkre a század középső évtizedeiben indult csak meg. Az időpontot megadja a Gellius-tányérok hiánya, majd az L.M.V. és Q.S.P. bélyegzésű, Pó-vidéki csészék megjelenése. Az albertfalvai palánktábor viszont már az itáliai eredetű áruk nagyobb arányú beáramlását megelőzően fennállott. A terület katonai megszállása így legkésőbb I. Claudius uralkodása idejére tehető. Az itteni tábor létesítése összefüggésben állhat a borostyánkő-útból Savariánál kelet felé kiágazó és a Duna vonalát Albertfalvánál elérő útvonallal, amelynek jelentősége épp I. Claudius idejében az említett város colonia rangra emelését követően megnőtt. 26 I. Claudiustól Vespasianusig a budai oldal katonai megszállása és egyben az eraviszkusz civitas katonai közigazgatása két alappilléren, úgymint a budai és az albertfalvai táborokon, illetőleg azok helyőrségein, parancsnokain nyugodott. Igaz, hogy Claudius-Nero idejében az eraviszkusz civitas területén állomásozott még az ala I Scubulorum. E lovascsapat parancsnoka, legalábbis C. Antonius Rufus praefectus felirata szerint, a katonai közigazgatásban azonban nem kapott szerepet. 27 Erre való tekintettel is több mint valószínű, hogy a törzsi kerület katonai közigazgatása a század első felében a budai afo-parancsnok kezében egyesült, aki egyúttal a
