Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

(K B

2

) Északkelet-Magyarországon virágzó bronz edény mű vesség készítményeit (Hajdúböszörmény, Rohod, Máriapócs) idézi. A lelethez tartozó korongos fejű, éles bordákkal tagolt aranytál előzményei a bihari aranycsészékig nyúlnak vissza

81

. Jól elhatárolható azonban az órainga mintájával díszes bronztálaknak mind a korábbi (Bádelungs), mind pedig a későbbi (KleinLeesau)

82 csoportjától. Elkülönül a thrako-kimmér-kör aranykincseinek gerezdes bordákkal tagolt edényeitől is. Az angyalföldi kincslelet tálja a mediterrán fémedényekkel állhat kapcsolatban. Készítési idejét még 700 előttre tesszük. A köznépi urnatemetők a lakosság nagyobb részének egységes, de igen szerény színvonalú Társadalom anyagi műveltségét tükrözik. A telepek közelében előkerült fegyver- és kincsleletek igen vékony vezető rétegre utalnak. Az utóbbiak nem elkülönülve, erődített telepeken éltek, hanem a földműves-állattartó lakosság körében, és ennek megfelelően ugyancsak a köznépi temetőkbe temetkeztek (Pünkösdfürdő). A Villach-típusú fegyvermellékletes sírokhoz hasonlítható leletanyag és ezzel együtt egy harcos réteg nálunk eddig hiányzik. A változásokra érzékenyen válaszoló kerámiában a korszak végén látunk ugyan bizonyos módosulást, de korántsem olyan mértékben, mint az Alpoknak Itáliával szorosabb kapcsolatban álló délkeleti és északi vidékein. Amíg a Drávától északra fekvő területeken bizonyos retardációval számolhatunk, addig Szlavónia és Karintia vidékén részben a Ruse-csoport alapjain a VIII. század folyamán kiformálódott a Vace (Watsch),

83 illetőleg nagyjából 750 -700 között a délről kapott erőteljesebb hatások eredményeképpen az Alpok északi oldalán kialakult a számunkra fontosabb Hallstatt-típusú műveltség.

84 5. VASKOR A) Korai vaskor Budapest régészeti emlékanyaga a Vál-műveltséget követően egészen a kelta törzsek beván- Időszakdorlásáig egyetlen időszakban foglalható össze, és két nagyobb korszakba sorolható. Az első kor- ^&a^am szak fontosabb történelemformáló tényezői: 1. a keleti Hallstatt-kör Kalendenberg-csoportjából protoillír elemek bevándorlása a Dunántúlra. Ezt követően alakultak ki a helyenként továbbélő urnasíros csoportok részvételével a nyelvemlékeik alapján illírnek tartható dunántúli és szlavóniai pannon törzsek. 2. A Dunától keletre fekvő területen egészen a Dnyeszterig, a helyi bronzkor végi lakosság etnikai kulturális alapjain a VIII VII. században a több regionális csoportot magába foglaló thrako-hallstatti műveltségi kör formálódott ki, amelyet a VIII. sz. végétől kezdve területenként különböző mértékben sztyeppe-vidéki és kobáni műveltségelemek színeztek át. A thrako-hallstatti kör nyugati szárnya, a Duna középső sávjában igen erős ösztönzést gyakorolt a kialakulófélben levő dunántúli illírségre. Az első korszak hozzávetőleges időtartama: i. e. 700 550 (H C és D első fele). A második korszakban Kelet-Dunántúl és ezen belül Budapest földje egyrészt továbbra is a dunántúli illír (pannon) törzsektől függött. A VI. század középső évtizedeitől kezdve új tényezőt jelentett viszont a keleti provinciális Hallstatt-kör és a dél-oroszországi szkítaság peremterületei közé ékelődött Nagyalföld praeszkíta népessége körében keleti és nyugati ösztönzésekre kialakult szkíta jellegű Vekerzúg-csoport. E két különböző típusú műveltség békés és háborús érintkezéseinek sávja ugyancsak a Duna vonalánál jelölhető ki, és Budapest körzete e változó jellegű kapcsolatok egyik metszőpontja. A második szakasz hozzávetőleges időtartama i. e. 550-300 (H D késői szakasz és LT A- B).

85 a) Az illír-praeszkíta korszak A Keleti Alpok előterében élt késő urnasíros csoportok (Vál, Ruse, Stillfried) anyagi művelt- A vaskori ségében a VIII. század folyamán változások, átalakulások figyelhetők meg. Az edényművesség területén ez idő tájt a későbbi, 700 utáni Dalj - Kiskőszeg-típusú kerámia formakörére mutató 7 formai és díszítő elemek nyomulnak előtérbe mind erősebben. A korábbi korszak zártabb, tektonikusabb felépítésű edényei öblösebb és lágyabb formákat kezdenek felvenni. Gyakori lett az edények hasi részének függőleges árkolása, a fülek csücskös, hegyes kiképzése. A kerámia e nagyjából zavartalan belső átalakulása azonban egyedül a Dunántúl és a Duna-Dráva köze délkeleti részén csapott át a Dalj — Kiskőszeg-csoport formálódásába. A Dunántúl többi részén és a szomszédos Stillfried—Hetény-csoportok területén a változásoknak viszont más irányt szabtak, éspedig nemcsak a keramika, hanem az anyagi és szellemi műveltség egész területén, átmenet különböző