Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

edényielet, amelynek kerámiája, a bodrogszerdahelyi csoport idegen eredetű füles korsójától eltekintve, a Dunától északra fekvő szomszédos terület idegen elemekkel kevert késő magyarádi műveltségét tükrözi.

57 Az edény lelet talán nem is annyira a békés kapcsolatok, mint inkább a terjeszkedő Kárpát-medencei halomsíros műveltségű csoportok elől a zuglói fennsíkra húzódó népelemek hagyatékának ítélhető. A Vatya-csoport dunántúli ága délről a zóki alapokon kialakult Szekszárd-típusú délpannon mészbetétes kerámia körével érintkezett. Ez utóbbi körből származó díszes kerámia néhány példányának Vatya I környezetben való előfordulása nálunk a szomszédos csoporttal fennállott cserekapcsolatról tanúskodhat. Hasonlóképp ítélhetők meg talán a budai Várhegy Veszprém-típusú északpannon cserepei is. A Gellérthegy déli oldalán, Vatya II típusú füles bögrék társaságában előkerült mészbetétes csészetöredék a hasonló összetételű alföldi emlékanyaggal egybevetve viszont már alighanem annak a későbbi délpannon felvándorlásnak emlékét őrzi, amelyet egyes kutatók szerint a nyugati halomsíros, mások szerint a perjámosi kultúra embereinek benyomulása a Dunántúl délkeleti részeibe váltott ki.

58 A halomsíros és Füzesabony-elemekkel még nem, illetőleg csak kevéssé kevert Vatya-társadalomban — amint a Kelebia - Nagytétény — Szászhalombatta-típusú kincsleletek, valamint a második szakasz temetői tükrözik — az ősközösségi társadalom kereteit szétfeszítő vonások már elég erősen jelentkeztek. E törekvések tovább erősödtek a harmadik szakasz idején, amely feltűnően gazdag fegyverleletekben. A lelhelyes kard- és csákányleletek majd kivétel nélkül a fontosabb őskori kereskedelmi útvonalak mentén kerültek napvilágra, és a pesti oldalról átvezetnek a budai oldal magaslati telepeihez. Már ismereteink jelenlegi állása mellett is mind határozottabban rajzolódik ki e Duna menti észak —déli irányú, valamint a tabáni átkelőhely meghosszabbított vonalában Zugló irányában haladó nyugat keleti kereskedelmi útvonalakat kézben tartó erős fegyveres réteg jelenléte, amelynek a magaslati telepek mintegy a védelmi központjai. A síkvidéki telepek állattartó és földműves lakossága valószínűleg függésbe került a fémműveseket is szükségletei fedezésére kisajátító harcos-kereskedő rétegtől. A jelek szerint tehát a harmadik szakasz termelési viszonyai már túljutottak az ősközösségi formákon, és a termelőerők akkori fejlettségi fokát tekintve lehetséges, hogy az osztálytársadalom kialakulását megelőző átmeneti szakasz (katonai demokrácia) irányába fejlődtek. A részleteiben még kevéssé ismert, de nagy vonalakban kirajzolódó gazdasági társadalmi átalakulásnak újabb halomsíros csoportok megjelenése vetett véget. 18. Spirálisokban (Budapest) végződő bronz kartekercs SzekszárdVeszprémtípus Társadalom C) Késő bronzkor (körülbelül 1350-1100) A jelzett halomsíros megmozdulás a Duna-kanyartól nyugatra élt törzsek köréből indulhatott A halmos ki. Legalábbis erre utal a foglalók hagyatékának legkorábbi rétegéhez sorolható kelet-dunántúli ^™^" * , és alföldi halomsíros telepek és temetők, mint Rácegres, Rákoskeresztúr, Bag anyaga. Ezek az és l

m

\^. nep újabb halomsíros csoportok valószínűleg több egymást követő hullámban elfoglalták a korábbi anyaga halomsíros kulturális és etnikai elemekkel már erősen átitatott Vatya-népesség területét, valamint Délkelet-Dunántúlt, majd a középső Tisza-vidéki Füzesabony-műveltségű lakosságot is részben észak meg kelet felé szorították. A halomsíros nép szakaszos térfoglalását a helyi lakosságtól elrejtett bronztárgyak, az úgynevezett Koszider-típusú raktárleletek sora kíséri. A mozgalmat követően a középső bronzkor végén még lakott Duna- és a Tisza-vidéki telepek is elnéptelenedtek (Dunaújváros-Koszider, Szászhalombatta, Tószeg).

59 A fő irányban nyugatról kelet felé gyűrűző és közvetlenül vagy közvetve a Kárpát-medence egészét érintő, sőt a későbbiek folyamán még azon is túllépő halomsíros mozgalom zárja le a