Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Hatvanműveltség Füzesabony M agyarád nően egyezik a többi dunántúli és alföldi Vatya-temetők jelenségeivel. Kivételt jelent ebben a vonatkozásban a lágymányositelepheztartozó Halmi utcai temetőrész, ahol az urnákat kövekkel, kavicsokkal rakták körül, és lapos kővel fedték, amiben a dunántúli halomsíros műveltség ösztönzése ismerhető fel. Az első és második szakasz temetői nemcsak edénymellékletekben, hanem bronztárgyakban is aránylag szegényesek. Ennek ellenére a temetők anyaga világítja meg legjobban az időszak női viseletét, divatos ékszereit. Budapest körzetének eddig legszebb bronz ékszerkészletét — szív alakú lemezekből és tekercselt csövecskékből álló nyaklánc, pödrött végű karperecek a szomszédos Szentendre, Pannónia-telepi urnatemető egyik sírja tartotta fenn.

53 A harmadik szakasz temetői még kevéssé ismertek. Valószínű, hogy a második szakasz temetőinek egy részét a harmadik szakaszban is használták. Az utóbbi időszakban is az edénymellékletes urnatemetkezés az uralkodó. Néhány gazdagabb egyes sírt is számon tartunk.

54 A Vatya fennállása idején területünk őstörténete szempontjából más, kisebb jelentőségű műveltségek, csoportok emlékanyaga is eljutott fővárosunk területére. A KözépDuna vidéki bronzkori műveltségek időrendje szempontjából is fontos adalékokat szolgáltatnak ezek a leletek. A fentebbi összefüggésben elsőnek a dél-oroszországi kurgán-műveltség köréből bevándorolt, állattartó pásztor elemek, valamint a Zók nyírségi csoportja és a késő Pécel népességének összeolvadásából még a korai bronzkor elején Északkelet-Magyarországon kialakult Hatvan-kultúrát szükséges megemlítenünk. A műveltség jellemző agyagedényeit, textilmintás tálak, csuprok töredékeit, függőleges vonalakkal barázdált hombárokat fővárosunk területén a III. kerületi Vörösvári úti teleprészből ismerjük. A lágymányosi Vatya-telepen talált textilmintás edénytöredék a Hatvan-típusú kerámia megjelenését vidékünkön a Vatya első szakaszára keltezi. A lágymányosi hatvani edény kereskedelmi vagy más utakon juthatott a telepre. A Vörösvári úti zártabb együttes azonban megengedi, hogy kisebb létszámú hatvani csoportok betelepülésével is számoljunk, amit a műveltségnek az ÉszakkeletDunántúlon elkülönített Tokod-csoport kialakulásánál játszott szerepe is alátámaszt. A hatvani elemek nálunk később felszívódhattak a környező Vatya-műveltségbe.

55 A Hatvan-műveltség helyét, valószínűleg a Vatya második szakaszával párhuzamosítható időszakban, az Ottományműveltség egyik csoportjának tekinthető Füzesabony-műveltség foglalta el. Füzesabony-típusú füles korsók eljutottak a Duna-kanyar vidékére. Süttőn magyarádi, az Ipoly menti Maié Kosihy (Ipolykiskeszi) területén feltárt teleprészen magyarádi, valamint Szekszárd- és Veszprém-típusú mészbetétes edények társaságában fordultak elő füzesabonyi árkolt bütyökdíszes füles korsók. Rákospalotán kisebb edényleletben magyarádi bütyöktalpas, füles bögre, Veszprém-típusú kerámia hagyományait őrző füles korsó, füzesabonyi ösztönzést mutató fényezett felületű, füles korsó és a bodrogszerdahelyi csoport füles korsója került elő együttesen. Nem tipikus, de füzesabonyi kapcsolatokra utaló edény töredéket ismerünk a tabáni telepről, a Gellérthegy déli oldaláról és Albertfalváról. A fémművesség területén már korábban, a Vatya középső szakasza idején, az Apa—Gaura—Hajdúsámson-típusú baltákat, csákányokat készítő műhelyek formakincsét is Füzesabony közvetíthette vidékünkre, ahol például a szászhalombattai nyéltetős balták utalnak erre az összefüggésre.

56 A második szakasz folyamán az úgynevezett aunjetitzi füles bögrékkel a Veselé-típusú Magyarád-kerámia emlékei is feltűnnek az itteni Vatya-telepek és -temetők anyagában. A DélnyugatSzlovákiával fennállott kapcsolatok tovább erősödtek a harmadik szakasz idején. Ennek a legvégére vagy már a következő időszak elejére keltezhető a fentebb már említett rákospalotai 17. Valsömagle-típusú Zuglóból bronz kard