Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

többnyire lágy S profilt mutató kis füles bögre és a nagyobb egyfülű korsó. Folyadékot tarthattak kétfülű, szilke formájú edényeikben is. Az étkezéshez, de ugyanakkor fedőknek is használhatták a kihajló peremű, lapos egy- vagy kétfülű tálat, amely a második szakaszban széles ívben kihajló peremével az újkori svéd sisak formájára emlékeztet. Élelemtárolásra szolgáltak a vastagabb falú, széles szájú hombárok, valamint a két vagy több szalagfüllel rendelkező mély, csonkakúpos tálak, hogy a ritkább edénytípusokat ne említsük. A korábbi szakaszok kerámiája színében többnyire a világos vagy sötétebb barnás, tömegében sima falú, és elsősorban a célszerűségnek kívánt megfelelni. A Csepel-típusú Nagyrév, valamint Kisapostag gazdagabb edénydíszítése a Vatya I. folyamán mondhatni teljesen háttérbe szorult, mintegy „kiment a divatból". A Tisza-vidék, valamint a dunai halomsíros műveltség ösztönzésére, majd ezekkel keveredve csak későbbi szakaszában vált a Vatya-kerámia díszesebbé. Az edények külső oldalán ekkor jelentek meg a tányérszerűen körülárkolt bütyökdíszek, illetőleg a lencse formájú bemélyített pontok sora és füzérdíszek. A felül félhold alakban kivágott ,,ansa lunata"-s díszes fülek is ekkor terjedtek el. A Vatya-műveltség embere a telepektől távolabb fekvő urnatometőkbe temetkezett. A víz- Temetkezés menti lágymányosi telep temetője beljebb a parti sávtól, a mai Tétényi Vit és Halmi utca találkozásánál feküdt. A kosziderpadlási teljesebben feltárt Vatya-temetőben megfigyelték, hogy kezdetben a nagycsaládi, valamint a nemzetségi temetkezési rend élt egymás mellett, majd később az utóbbi vált majdnem kizárólagossá.

52 Az egymástól nagyjából egyforma távolságra elhelyezkedő urnasírok (Zugló), illetőleg kisebb sírcsoportok (Soroksár) az eddig csak részben feltárt budapesti Vatya-temetőkben is előfordulnak. A jelenségek társadalmi hátterét azonban csak a teljes temetők közzététele után ítélhetjük meg biztosabban. A budai és a pesti oldal Vatya-temetőinek rítusa: tállal lefedett urna és a nem nagyszámú mellékletek az urna mellé vagy részben az urnába történő helyezése, különben részletekbe me1(), A rákospalotai kineslelot agyagedényc*