Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG
15. Korongos bronzcsákány, ékszerek és ruhadíszek a rákospalotai kincsleletből A budai és a pesti oldal telepein talált homokkőből faragott öntőminták utalnak azután arra, hogy a Vatya második szakaszában használt bronz vésők és -balták, valamint a női ékszereknek is legalább egy része már helyi műhelyekben készült. A helyi bronzöntő műhelyek nyersanyag-, valamint készdarabválasztékáról a szomszédos szászhalombattai telepen e korszak végén, 1450 körül elrejtett kincslelet tartalma tájékoztat. 48 A következő szakaszból (Vatya II) Csepel-szigetről ismerjük az egyik elhunyt bronzműves urnasírját (13 —14. kép). Az általa használt Öntőmintát a tállal borított urna tetején találtuk meg. A korszak fémművességét különben a Koszidertípusú kincsleletekhez tartozó rákospalotai kincs bronztárgyai képviselik a legszebben (15 — 16. kép). 49 A leletben kétségtelenül idegen eredetű tárgy az erdélyi, Felső-Tisza vidéki műhelyek egyikéből származó Nestor B^típusú korongos csákány. A zuglói és az angyalföldi hasonló példányokkal együtt a Duna könyöke vidékével kapcsolatban álló Füzesabony-műveltségű csoportok közvetítésével juthattak el ezek a díszes fegyverek is hozzánk. A rákospalotai lelet többi darabjai, a bordázott lemezes karperec, a félkörös átmetszetű, halhólyagmintás karperecpár, sarlós tűk, tüskés korongos csüngők, ellentett spirálú karkötő és a kisebb ruhadíszek azonban már jellegzetes halomsíros, illetőleg késő Vatya ékszertípusok, s együttes előfordulásuk e két műveltség nagymérvű keveredéséről tanúskodik. Fegyverek A harmadik szakasz igen gazdag fegyverleletekben, ami jórészt a halomsíros és füzesabonyi környezetnek köszönhető. A korábbi időszakok megnyúlt, háromszögű tőrtípusát, amely a Harangedény-műveltség zömök, kis háromszögű tőreiből alakult ki nálunk és a csehországi Aunjetitz-műveltség körében egyaránt, most a vágásra és a szúrásra egyformán alkalmas, majdnem párhuzamos élű, hosszú tőrök váltják fel. Ugyancsak ebben a szakaszban lépnek fel a hosszú bronzkardok, éspedig igen változatos formákban. A pesti oldalról számon tartunk a penge felső részében hullámosan kiszélesedő nyéllemezes, úgynevezett Sauerbrunn-típusú, illetőleg nyélnyúlványos, úgynevezett Boiu — Keszthely-típusú kardokat, amelyek lekerekített vállrészen gyakori a vésett spiráldísz. 50 A zuglói urnatemető egyik sírjából származik az a rövid pengéjű bronzkard (17. kép), amelynek valószínűleg fából készült markolatát felül füzérdíszes, hegyes tojás alakú gomb zárta le. Kardunk testvérpéldánya Sopron vidékén, valamint a dániai Valsömagle kincsleleteiben is előfordul. 51 Fegyvereink készítési helye közelebbről nem ismeretes. A Sauerbrunn-típusú kardok a Dunántúl és a Keleti-Alpok körzetében lépnek fel nagyobb számban. Talán a műhelyeket is valahol e körben kereshetjük. Agyag- Mint valamennyi őskori műveltségnél, a Vatya esetében is az agyagművesség emlékeit muvesseg i sm erjük a legnagyobb számban. A Vatya-telepek embereinek egyik leggyakoribb edénye a
