Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

túl telepeire jellemző halhólyag alakú edények, nyeles merítőcsészék. Az edény mű vesség kedvelt díszítő elemei között szerepel az ujjbenyomással tagolt szalag, felrakott bütyökdísz, rovátkolás, bebökdösött pontsor, függőleges vagy ferde árkolás, az utóbbi nemegyszer csupán besimítással jelezve. A telep eszközanyaga (átfúrt agancskapák, csiszolt csonttűk, átfúrt kőbalták, kőpengék, Eszközkészlet agyag orsógombok, nagyobb tojás alakú hálónehezékek) lényegében nem mutat nagyobb előrehaladást a megelőző időszak eszközeivel szemben. A műveltség egészére jellemző szegénység a fémeszközökben a Galvani utcai telepnek is sajátja. A telepen egyetlen fémeszköz, kilencvennyolc százalékban réztartalmú lapos véső került elő. Az itt élő népesség állatállományának közel egyharmadát a szarvasmarha tette ki. Majdnem Állattartás ugyanennyi juhot vagy kecskét, de jóval kevesebb sertést tenyésztettek. A táplálkozásban a vadászat nem játszott különösebb szerepet. Fontos helyet foglalt el viszont a halászat. A feltört dunai Unio-kagylók héja helyenként egész kis halmokat alkotott. A telep déli szomszédságában találták meg a temető néhány sírját. A zsugorított helyzetű Temetkezés vázaknál sem itt, sem a műveltség máshonnan ismert nagyobb sírszámú temetőiben nem figyelhető meg az a nemek szerinti rituális különbség, amely a korábbi Bodrogkeresztúr-műveltség sajátja. A Galvani utcában három vagy négy sírból hiányoztak a mellékletek. Ebből azonban nem vonhatunk le messzemenő társadalomtörténeti következtetéseket. A többi sírba a telep kerámiájával egyező agyagedényeket (kétosztatú tálat, füles korsót, tölcséres mericét) tettek a halott mellé. Nem hiányzott a sírkerámia jellemző darabja, a talpas serleg sem.

34 A rézkor végén jutottak el Budapest területére a pécelivel rokon Baden — Kostolac-műveltségű Badencsoportok. Nem nagyszámú régészeti hagyatékuk a békásmegyeri dombhátról ismert. Az ottani Kostolac hiteles Baden(Pécel)-telepanyagban Kostolac sokszor mészbetéttel kitöltött, tűzdelt barázdás díszű, sakkmintás edényei eddig még nem fordultak elő. Hasonlóképp hiányoznak a szomszédos, eddig több mint négyszáz sírós és hosszabb időszakot felölelő kalászi temető sírjainak mellékletei sorából, valamint az Úny-Viss szakaszt képviselő budai és pesti telepek anyagából. Nem kizárt, hogy a megjelenő Kostolac-csoportok a Dunántúl északkeleti és az Alföld északi részéről a lakosságot a nógrádi, a hevesi és a borsodi hegyvidékre szorították, ahol a péceli népesség helyenként (mint Salgótarján-Pécskő, Ózd-Sportstadion) a bronzkor kezdetét is megélte. Ugyancsak feltételezik, hogy a Duna-kanyar vidékén és Budapest területén a kostolaci csoportok birtoklásának a bronzkor elején megjelent Makó-, illetőleg Harangedény-, kora Nagyrév-műveltségű elemek vetettek véget.

35 4. BRONZKOR Az i.e. XX. második század felében új korszak kezdődött a Duna-medence és az ennek A kora bronzsorsával szorosan összefonódott Budapest földjének őstörténetében. A Közel-Keleten élt ^^^

eltseff társadalmak körében a második 'évezrednél már jóval korábban, az i.e. IV. évezred végén j

e

u

emz

si kiformálódott bronzkori műveltség kialakulásának folyamata indult meg ekkor nálunk is. A Duna-medencében e folyamat elsősorban nem a belső fejlődés eredményeként, az ország területének nagy részét a rézkor végén még birtokában tartó késő badeni (péceli, kostolac-műveltségű lakosság gazdasági—társadalmi átalakulásának révén ment végbe. Különböző irányokból, a Pontus vidékéről, a Földközi-tenger és Hispánia felől érkezett népcsoportok, valamint közvetett műveltségi ösztönzések indították el a késő Baden-műveltségben megrekedt állattartó-földműves műveltség félreszorításával az itteni bronzkori műveltség kialakulását.

36 A kézműves ipar és a cserekereskedelem anyagi javakat termelő, illetőleg közvetítő tényezőitől is jelentős mértékben gyorsított folyamat lezáródásával azután egyrészt a fémeszközöket használó megtelepült ekés földművesállattartó, egyszóval paraszti, másrészt a fémeszközöket ugyancsak ismerő, de a vándor földművelés, valamint a kisállat és szarvasmarhatartás mellett a Duna-vidéken addig ismeretlen lótartáson alapuló pásztorműveltségek különböző színezetű csoportjai jelentek meg a Kárpát-medencében. A) Korai bronzkor A bronzkori műveltség itteni kialakulásának hosszabb-rövidebb ideig tartó folyamata a fentebbiekben érintett közös vonások ellenére is területenként eltérő színezetet kapott. Amíg ugyanis Északkelet-Magyarországon, a Felső-Tisza vidékén a gödörsírokba, halmok alá temetkező pontusi eredetű népelemek játszották a döntő szerepet, addig a Dunántúl déli részén az anatóliai — keletbalkáni gyökerűnek tartott Gönyü-Somogyvári csoportok vetették meg a bronz-