Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

9. Késő rézkori edények Csepel-szigetről szakaszra is keltezhető. A füleknél felcsúcsosodó szájperemű békásmegyeri tejesköcsög alakú edény pontos megfelelői hiányoznak mind a bodrogkeresztúri, mind a ludanicei körből. A remetehegyi barlangból ismert példánnyal együtt mindkettő a Budapest-csoportra jellemző változatot képviseli. A Kárpát-medencében meghonosodott keletbalkáni kétfülű serlegek (dépas amphiküpellon) gyakorisága a csoport területén ugyancsak ez utóbbi sajátosságai közé tartozik.

26 A Budafoki úti teleprészről ismerjük a Budapest-csoport felszínre épült, mintegy hatszor négy méteres négyszögű, függőleges sövényfalú házmaradványát, amely a békásmegyeri újkőkori gödörlakásokhoz képest a lakóviszonyok kétségtelen előrehaladásáról tanúskodik. A ház északi oldalán egy ízben megújított sütőkemence, illetőleg kerek raktárverem húzódott. Hasonló elrendezést figyeltek meg a Maros -Tisza—Aranka folyók délnyugati szögletében fekvő Crna Barán, ahol a Bodrogkeresztúr két, egymás fölé rétegződő települési szintjét is megtalálták.

27 A java-rézkorból, mint már fentebb utaltunk rá, már aránylag fejlett rézeszközök: mindkét végükön kihegyezett tűk, nyeles kések, fűzfalevél formájú tőrök, trapéz alakú balták, nyéllyukas fejszék, valamint nyéllyukas csákányok ismertek. A budai oldalról is vagy harminc darab rézeszközt tartunk számon, amelyek állítólag nagyobb óbudai leletből valók.

28 Az eszközök közül a keresztélű csákányok és a trapéz alakú balták elhelyezhetők a Bodrogkeresztúr-műveltség körében. A Veselino-típus fejlettebb változatát mutató óbudai fejszéről viszont ez már nem állítható. A külföldi irodalomtól Altheim-típusként számon tartott magyar-földi lapos rézbalták pedig már a korszak végén megjelent Zók —Vucedol-műveltséggel hozhatók kapcsolatba. A lelet beszolgáltatásának körülményei is amellett szólnak, hogy nem a rézkor végén vagy a bronzkor elején elrejtett nagyobb raktárlelettel állunk szemben, hanem több különböző korú kisebb raktárlelet, illetőleg szórványdarab műkereskedő kezén egyesült nagyobb zárt leletté. A temetkezési szokásokra a békásmegyeri, Budafoki úti és gödöllői sírok vethetnek világot. Sajnos, az első feldúlt, míg a másik kettő utólagos leletmentésből ismert. Mindhárom sírban zsugorított helyzetben temették el az elhunytat. A Budafoki úti kettős sírban, a munkások bemondása szerint, az egyik vázat jobb, a másikat vele szemben bal oldalára fektetve találták. Ez megfelelne a bodrogkeresztúri körben követett szigorúan kötött rítusnak. Az egy-két agyagedény-melléklet gyakori mind a bodrogkeresztúri, mind pedig a ludanicei csoportban. Gödöllőn, a találó bemondása szerint, a vékony rézkést a koponya alatt találták. Bodrogkeresztúron és Pusztaistvánházán a rézkések a deréktájon, tehát az övre szerelt készség darabjaiként kerültek elő. A férfiak feje alá hosszú kovakéseket tettek. A nem hiteles gödöllői sírielet alapján a különbségből azonban egyelőre nem vonhatunk le messzemenő következtetést a Budapest-csoport rítusára.

29 A java-rézkor második felében a Balaton-csoport terjeszkedése figyelhető meg. Ennek számlájára írható a Ludanice-csoport szétesése és területén helyenként önálló lelethorizontként a Település A budai rézeszköz lelet Temetési rítus Balatoncsoport