Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

3. A RÉZKOR Az i.e. XXV. századtól kezdődő és nagyjából az i.e. XX. század közepe táján záródó időszakot hazánk földjének őstörténetében a rézkor neve alatt foglaljuk össze. A valamivel több mint félezer éves időszakban a termelési mód lényegében nem változott. A gazdasági alap továbbra is az újkőkorban meghonosodott vándor földművelő-állattartó gazdálkodás maradt; ezen belül azonban megnőtt az állattartás szerepe, a java-rézkortól kezdve a juh—kecsketenyésztés jelentősége. Az alapvető termelési ágnak azonban mindvégig a földművelés tekinthető, amely, mint még látni fogjuk, a késő rézkorban minőségi változáson ment keresztül. A déldunántúli lengyeli telepek (Zengővárkony, Aranyhegy), valamint a három ismert javarézkori telep közül kettő, Tarnabod és Derecske gazdasági életében még fontos kiegészítő szerepet játszott a vadászat. A Székely, Zöldtelepen feltárt teleprész lakógödreiből viszont kizárólag háziállatok csontjai kerültek elő. A késő rézkorban a hegyvidéki telepeken a jelek szerint a vadászat ugyancsak jelentős (Salgótarján —Pécskő). A folyóvizek mentén — mint Budapest területén, a Duna menti késő rézkori telepeknél (Galvani utca, Csepel Vízmű) — a vadászattal szemben, kiegészítő elemként viszont a halászat jutott nagyobb szerephez. Az újabb kőkorral ellentétben a rézkor települési viszonyaira nem a tellszerű, hanem az aránylag rövid életű, egyrétegű kis telepek jellemzőek. Zengővárkonyban egymáshoz közel, ötvenhatvan méter távolságra, több kisebb teleprészt tártak fel. Legtöbbjüket nem egy időben, hanem egymást követően használhatták a növénytermesztés és állattartás követelményei szerint kisebb területen belül időnként helyet változtató családok, nemzetségi csoportok. Valószínű, hogy a java-rézkor és a késő rézkor viszonylag kisebb telepei ugyancsak hasonló összefüggésbe állíthatók. Nem szükséges feltétlenül a lakosság félnomád—pásztor életmódra vájó áttérésére gondolnunk. A rézkor egyik jellemzője a telepektől különálló kisebb-nagyobb temetők kialakulása. A bodrogkeresztúri műveltségen belül ez szigorúan kötött temetkezési rítussal párosult. Nem elsőnek vetődik fel e temetők nemzetségi temetőként való megítélése. Hasonló, kérdéseket vetnek fel a késői rézkor temetői és az úgynevezett nemzetségfői, törzsfői sírok. A nemzetségi szervezeten belüli társadalmi tagozódás valószínűleg a java-rézkortól kezdve meggyorsult. Az állattartásból adódó vagyonfelhalmozás lehetősége megerősítette a közösségen belül nemcsak a páros család, hanem különösen a késő rézkorban a nemzetség- és törzsfők társadalmi helyzetét. A nyers fémek, réz, arany felhasználásának felismerése, amelyhez a KözépDuna és Tisza vidéke a kelet-balkáni — anatóliai területekről kaphatott ösztönzést, ugyancsak az erőteljesebb társadalmi tagozódás irányába hatott. A korszaknak nevet adó réz elvétve már a késő neolitikus telepekre elkerült (Észak-Dunántúlon Neszmély). Rézből készült tűk, lapos, korong formájú gyöngyök, rézdrótból kalapált gyűrűk, karperecek már nagyobb számban eljutottak a dunántúli Lengyel- és az alföldi Tiszapolgár-műveltségek területére. Az ékszerek mellett a rézeszközök (kések, balták, csákányok, kalapácsok) azonban csak a java-rézkôr időszakában terjedtek el nagyobb számban. Különösen a bodrogkeresztúri csoport gazdagsága rézeszközökben szembetűnő. A késő rézkori Baden(Pécel)-műveltségben a réz használata viszont égészen háttérbe szorult. Egyetlen hiteles rézeszközét, egy lapos rézvésőt, a Budapest, Galvani utcai telephelyről ismerjük. Öntőminta darabjait közölték a pécskői telepről.

21 A korai rézkor ma még fehér lapnak számít Budapest földje őstörténetében. Sem telepeket, sem temetőket nem idézhetünk ebből az időszakból. Fővárosunktól nyugatra vagy harminc km-re, Somodorpusztáról, a késő Lengyel-műveltség helyi színezetű, és a Kisalföld azonos korú Lengyel-keramikájával rokon emlékanyagot ismerünk. Szobról ugyancsak késői Lengyeltelepanyagot tartunk nyilván. Az Aszódon feltárt későneolitikus teleprész élete viszont már nem nyúlott át a Lengyel-műveltség későbbi szakaszába.

22 Ugyancsak nem került még elő sem Budapest területén, sem fővárosunk tágabb körzetében a Lengyel-műveltség utolsó, az edényfestéssel felhagyó 3. szakaszának emlékszeru hagyatéka. Amíg a korai Lengyel idején a Duna-könyök vidéke és ezen belül valószínűleg Budapest területe is, a szlovákiai és a Tisza-vidéki műveltségek közé ékelődött, és ma még ugyan csak halványan kirajzolódó különálló csoportként körvonalazható, addig a későbbi szakaszból már csak az északi Duna menti sávból rendelkezünk néhány adattal; ezt követően pedig egy ideig teljes homály fedi vidékünk etnikai és kulturális viszonyait. Valószínűleg még a korai rézkor vége felé, az ottani késő-lengyeli, Nitra—Brodzany-csoport alapjain, de bizonyára nem minden délről jövő ösztönzés nélkül Délnyugat-Szlovákiában kialakult a nyitraludányi (Ludanice-i) műveltségcsoport. Talán még ezt is valamivel megelőzően, amint erre a legkésőbbi Lengyel-horizont hiánya is utalhat, a Dunántúl déli és középső részein a Vinöa —Plocnik-körből származó északbalkáni telepesek, akikhez később keletalpi népelemek is társultak, vetették meg a Balaton-csoport néven meghatározott műveltség alapjait. MindA korszak termelési módja TelepeiTemetők Társadalom A réz felhasználása A korai rézkor Java-rézkori csoportok 4* 51