Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Az első földműves kultúrák megjelenése. Magyarországon A Körös-kapcsolatok kérdése 3. Csiszolt felület ( Budapest) kőfejsze az újabb kőkorból edények azonban még hiányoznak a telepek anyagából (Jericho, pre-Pottery B műveltsége). Akeramikus neolitikumnak nevezhető ezért az újkőkornak ez a szakasza, amely Közel-Keleten a C 14-keltezések szükséges kiigazításait figyelembe véve — nagyjából a hatodik évezreddel zárul. A Zagros-hegység területéről és Dél-Anatóliából (Beldibi, Çatal Hüyük) tarthatók nyilván az első kerámiát ismerő neolitikus közösségek, amelyek Közel-Keleten az újabb kőkor keramikus szakaszát vezetik be.

10 Európában elsők között Thessaliában honosodott meg a közel-keleti termelési mód, éspedig annak kerámiát még nem ismerő szakaszában (Larissa környéki Magulák). Szélesebb körben azonban úgy látszik, hogy a későbbi, keramikus neolitikum terjedt el Európában. Megjelenési formáikban közvetve a thessaliai Prae-Sesklo-műveltség időszakához kapcsolható helyi színezetű földműves kultúrákat találunk Dél-Bulgáriában (Karanovo I), Macedóniában (Vrsnik I), a Mora va felső völgyében és a Szerémségben (Starcevo I), valamint a Bácska (Backa) területén és a Tisza völgyében egészen Szolnok környékéig. A Körösök vidékén sűrűsödő lelőhelyei után Körös-műveltségnek nevezzük ezt a hazánkban legkorábbi földműves-állattartó műveltséget. Ez, akár telepes csoportok, akár közvetett ösztönzések-átvételek révén vert gyökeret, mindenesetre nem kialakultan és főként nem az anatóliai -délkelet-balkáni keramikus neolitikum gazdaságitársadalmi szintjén jelenik meg az Alföldön. A Körös-csoportok gazdálkodásában a kezdetleges földművelés és állattartás mellett az első időkben még jelentős helyet foglalt el a halászat és a vadászat [Maroslele-Pana, Nosza (Nosa)]. A telepeket sem lakták hosszú ideig. A telepek aránylag vékony rétegei a népesség bizonyos idő utáni helyváltoztatására, mozgására utalnak. Hasonló jelenségeket figyeltek meg különben a délről szomszédos Starcevo-műveltség területén.

11 A Starcevo — Körös-műveltség erősen protoneolitikus vonásai, sajátosságai azonban elősegíthették, hogy a szomszédos területek mezolitikus műveltségű népessége körében tért nyerjen a vadász-halász gazdálkodást még inkább kiegészítő, mint helyettesítő kezdetleges növénytermesztés és állattartás, amelyek meghonosítása nem jelentett gyökeres szakítást a korábbi életmóddal. A Starcevo—Körös-műveltség népessége, telepeik eloszlását figyelembe véve, a Száva alsó folyása és a Duna baranyai-tolnai szakasza mentén juthatott huzamosabb érintkezésbe a Dunántúl mezolitikus műveltségű csoportjaival. Minden valószínűség szerint tehát e tartósabb érintkezés sávjában indulhatott meg az a részleteiben talán soha fel nem deríthető, de kétségtelenül hoszszabb ideig tartó folyamat, amely észak felé tovább gyűrűzve, szélesebb területi és népességi alapokon végső eredményekben a vonaldíszes edényeiről elnevezett közép-európai neolitikus műveltség kialakulásához vezetett.

12 Budapest földje aránylag távol feküdt a Starcevo — Körös- és a dunántúli mezolit műveltségek közvetlen érintkezésének sávjától. Kelet felől az Alföld északi részeinek akkori mocsaras-ingoványos volta állott viszont útjában a Tisza-vidékkel való minden közvetlen kapcsolatnak. Csupán déli irányból, a Duna vonala mentén kaphatott a Duna-kanyar vidéke áttételesen ösztönzéseket a földműves műveltségek részéről. Az ilyen lehetőséget a megvalósulás szintjére emelő emlékanyag eddig azonban hiányzik. Nem hozhatjuk közvetlenül' a Körös-műveltséggel kapcsolatba a tabáni őskori telep 59. és 68. számú vermeiből származó körömcsípéses díszű edényeket. A felületborító körömcsípéses díszítés eredete a Duna-vidéken ug}^an kétségtelenül a Starcevo—Körösműveltségek körébe vezet. Átvette azonban ezt a díszítést a vonaldíszes kerámia műveltsége is. Nemcsak a korábbi vonaldíszes, hanem a késői Zseliz-típusú műveltség leletegyütteseiben is megtalálható (Győr, Pápai vám). A tabáni 59. számú verem anyagában kottafejes díszű edénytöredékek társultak az egyik körömcsípéses edény oldalhoz. A leletösszefüggés kétségtelenné teszi, hogy a tabáni körömcsípéses darabok a régebbi vonaldíszes kerámiát felváltó kottafejes díszű keramika műveltségének időszakába helyezhetők, ahol mint házikerámia jellegű durvább edények társulnak a finomabb kivitelű vonaldíszes darabokhoz.

13