Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

20 Dercsényi, BudRég 1943, 257—293. 21 Entz, BullBa 28 (1966) 139. A kő kalocsai származását azért nem lehet valószínűsíteni, mert a másodlagos köveket, tehát a budai kő hasonmását, akárcsak a római téglákat, feltehetőleg messzebbről szállították a Dunán lefelé. 22 Ezt már Dercsényi is felismerte, de ő még az esztergomi oszlopfőkből származtatta az akantuszos emlékeket. Dercsényi 1943, 41. Az esztergomi fejezetek keltezése tarthatatlan. A palota ,,in situ" fejezetei kétségtelenül azonos műhelyből származnak. A klasszicizáló esztergomi műhelyt a ciszter iskola váltja föl, amely a palmettához hasonló lombdíszítésű fejezeteket készíti a XII. század utolsó éveiben, a századfordulón. Gerevich L., Ungheria d'Oggi, gennaio-febbraio, 1965, 86; Entz, CCM 1966, kny. 8 — 9. 23 Kelenföld nevével és topográfiájával: Belitzky, TBM 1938,96—'él; Révhelyi, TBM IV, 1936, 34 — 54; Gárdonyi 1941, 54; Pataki, Ciszterci Évk. 1941—42. 24 Horváth H., Buda a középkorban. Bp. 1932,17. 25 ifj. Csemegi J., MMÉK 1935. 345—348. 26 Divald, 1901, 22; Divald, 1903, 17, 18; Éber, BudRég 1904, 52. 27 Divald, 1903, 18; Gerevich T., 1938, 170—171. — Bonfini, Thuróczy. 28 SRH II. 464, 479, 506. 29 Pavia; S. Maria del Popolo XI. század vége, XII. század eleje; S. Giovanni in Borgo XII. század eleje. 30 Tiel, Utrecht, Durstede, Valenciennes, Maestrick városoknál, Pirenne, 1939, I, 145; Schlesinger; Mayer Festschrift, I. 125—126. 31 Endlicher, 232. 32 Mon. Bp. I. 3. 33 Pirenne, 148—152.; Schlesinger, 125, 139. 333 Mon. Bp. 6 — 10; Kumorovitz, TBM 1971, 23. Az 1212. oklevélnek Szentpétery alapján történő elemzését veszi át, ami szerint később átdolgozhatták. Lehetségesnek tartja hamis voltát is (34.1.). 34 Horváth H. 87. 35 Divald 1927, 19. 36 Foerk, MoMűeml IV. 1915, 51; Dercsényi 1934, 31; Horváth, H., A magyar szobrászat kezdetei, Bp. 1936, 23; Gerevich T. 1938, 177, CLXXXVI. tábla. 37 Radocsay, BullBa II, 1957, 100 106. Joggal kételkedik eddigi ikonográfiái meghatározásában. 38 Dercsényi 1934, 18; Gerecze, ArchKözl XX. 134. 39 Rokonságukat már Gerevich T. 1938, 177. fölismerte, és Dercsényi föltevésének is alapjául szolgál; Dercsényi, A pécsi műhely kora. MMűvTört I. 46. E szerint a somogyvári reliefek: Krisztus, Gábor arkangyal, a Tövishúzó stb. a pécsi Sámson mester tanítványának művei. A somogyvári apátságot a XII. század második felében átalakították, és ezen dolgoztak a pécsi kőfaragók. A kronológiát a pécsi stílustól függő ercsi kolostor díszítőszobrászata adja 1186 legkésőbbi terminussal. Entz G., MűvtÉrt 14, 1965, 241—246. Ugyancsak ő. ismerte föl a szeged-csorvai bronztömjénező stílusának kapcsolatát a pécsi díszítőszobrászattal. Véleményünk szerint ez a kapcsolat az indás állatstílushoz fűzi, mely közel egykorú a pécsi műhely munkásságával. 40 Levárdy, MűvtÉrt 1968, 165—188. Dercsényi XI. század végi keltezését a veronai szarkofághoz fűződő rokonságra alapítva elfogadja. A remete miséjén a király jelen van. 41 Éber, BudRég 1904, 61. 42 Dercsényi, MMűvTört I. 44. A népoltár készültét a paviai templomok keltezését követően, 1135— 1145 közé helyezi. 43 Gombos, Rogerius magister, III. 2072; Thomas Spalatensis ,,

maxima villa" III. 2233, ,,et quia locus non satis erat munitus" III. 2237 — 2238. 44 Kézai Simon „statim in curia Petri regis" Gombos, III. 2148. 45 Römer, 70. ™ Holl, BudRég 1958, 212, visegrádi kályhaszemekhez szorosan kapcsolódnak, (219) a III. típus a budai királyi palotából, az esztergomi érseki palotából és Visegrádról került elő; (230 — 231) a Zsigmond-címeres, ún. I. csoport a budai palotában, a nyéki kastélyban, a visegrádi alsó palotában és itt a pesti királyi ház közelében fordult elő. "Némethy 1890; Lux K., TBM 1933, 1 — 31; Lux G., Építészet 1942 60 — 62. 48 Kumorovitz, TBM 1971, 23 — 33. 49 Csemegi, MMÉK 1943, 5. füz.; Györffy, Bud Rég 1955, 20; Fügedi, TBM 1959, 16; Gerevich L., Az óbudai királynéi vár maradványai. BpMűeml II. 1962, 372—382, ugyanitt teljes szakirodalom. 50 Lux K., MMÉK 1916, 197. 51 Lux K., uo. 16—18. ábra; Bogyay T.: A jáki apátsági templom és Szent Jakab kápolna. Szombathely, 1944, 56; uo, Forschungen zur Geschichte und christl. Archäologie. Baden-Baden, 1953, 289. 52 Némethy 1883; Reiszig, KathSz 1903, 15—26, 116—125; Eber L., BudRég 1906; Supka, ArchErt 1907, 103; Csemegi, MMÉK 1942, 153—158; A kérdés rövid, de teljes összefoglalása Kubinyi, TBM 1964, 89-90. 53 Kiss 1931. 54 Salamon; Némethy L., ArehÉrt 1886, 166. 55 Haeufler 1854, 42; Radványi, 11—13; Lux 67.. MÉpm 1942, 309; Lux G., ' MÉpm 1943 — 44; Feuerné Tóth R., 6. 56 Mon. Bp. I. 18—19. 57 Gömöri Havas, BudRég 1892, 12; Bártfai 1938, 6, 8, 38. 58 Mihalik 1941, 11. 59 Csánki, I. 27. 80 Gombos, III. 2238. 61 Esztergom főszékesegyházi könyvtár, Gosztonyi, Ikv CCXXXI. lap, ca 1514. 62 1 48 7. március 10. Dl. 19 240. 63 Sajnos, topográfiai összegyűjtésük és értékelésük még nem történt meg. 64 NagyG., ArehÉrt 1906, 134; Paulsen 7; Bakay, AetaArehHung 1967, 119. 65 A kard szinte formátlanná vált a megkeményedett kavics lerakódás alatt, melyet mintegy húsz éve tisztíttattam le, és láthatóvá lett az ezüst tausírozása és a kard formája. Először Bakay közölte AetaArehHung 1967, 119. Bfi Bizánci módra diadémokat díszítettek. Rübakov 378—379; 103—104. kép. Már a XII. századból származtatható egy niellós kis balta hasonló madáréletfa ábrázolással. Rübakov, 235, 49. kép. 67 A madár—életfa ábrázolás gyakori a bizánci iparművészetben, kőfaragásban. Hasonló az athéni agorán emelkedő, XI. században épített Apostolok templomának kőtárában is található. 68 E. Nickel magdeburgi föltárásaiból származik, ugyancsak ő vizsgáltatta meg a bronz összetételének kapcsolatát a magdeburgi bronz síremlékekkel. GerevichL., 1966, 280; Falke—

Meyer; Meyer, Winkler Festschrift, 22—28; E. Nickel, VÀrch 1964, Band 16; V. P. Darkovich: ,,Proizvegyenyia zapadnogo hudozsesztvennogo remeszla v vosztoesnoj Evrope." (X—

XIV. század) Areheologija (SSSR), 1966. (Tabl. 5.); Jura, Areheologija (SSSR) 1968; Bochnak, W., Biuletyn Hist.Sztuki, 1970, 138-140. 69 Mon. Bp. I. 37. 70 Budafok és Tétény határában. 71 Rübakov, 462, 123. ábra. 72 M. von Bárány-Ober

schall, Wandlungen, Baden-Baden 1953, 229—232. A II. csoportba osztja be, és a XII. század második felére, a XIII. század elejére keltezi.