Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

nem használati viszonyát fejezi ki. Más szóval a föld ura lakókat telepít a birtokára, túlnyomó részben azonos telkeket engedve át használatra. Valószínűnek látszik, hogy az úgynevezett szalagtelkes településtípus egyazon hatalmas hosszan tartó települési hullám következménye. Nem lehet puszta véletlen az, hogy Öttevény (Győr m.) út menti faluról az első okleveles emléket 1210-ből, Ó-Szőnyt (Komárom megye) 1249-ből, Drégelypalánkot 1284-ből, Diósjenőt 1282-ből ismerjük. Jellegzetes szalagtelkes települések.

155 A városban ugyanilyen feudális kiindulás mellett természetesen más jogi helyzet következett, ami a telek méretének és utcafrontjának, a ház típusának lassú megváltozásához vezetett, és a kiindulás egyöntetűségét fölbontotta. A budai Várban királyi földet telkesítettek, ha talán nem is egyszerre, de egyöntetű méretek szerint. Fahrn kívül a középkori magyarországi városokban megtalálhatók mind a szabvány méretek, mind a típusok. A három helyiségsoros, közép-kapufolyosós megoldás több soproni alaprajzon felismerhető, még olyan esetben is (Templom utcai), amikor már a felmenő falakat teljesen átépítették. Különösen itt is uralkodnak kapufolyosós, utcára merőleges tengelyű háztípusok,

156 akárcsak más magyar városokban, Győrben, Egerben. A keskenyebb kapualjat ülőfülkék díszítették. A típus származására nézve csak közvetve következtethetünk. E XII —XIII. századi telepítések, amelyekkel e típust kapcsolatba hozhatjuk, nyugatról származnak. Alaprajzi szempontból a délnémet, felső-bajor oromzatos házakkal lehet összekapcsolni, amelyek, akárcsak Magyarországon, a városi háztípus alapjául szolgáltak. A típus a Duna völgyében terjed el, és egész Bécsig lehet nyomon követni. A létező német példák és leírások azonban mind későbbiek, a XIV—XV. századból származnak.

157 A késő renaissance korban a szükségtelenné vált gazdasági udvar módot adott a középudvar körül elhelyezkedő loggiás renaissance palazzo-típus kialakítására ezekben a városokban. Az átmenetet a XIV —XVI. századi budai udvarokban tanulmányozhatjuk.

158 Ez a fejlődés azonban mai ismeretünk szerint — a XIII. században indult meg. Minden további építészeti vonás csak ennek logikus következménye, kibontakozása. A XIII. század második felében közel fél évszázadig tartó építkezési lendület a század végére lanyhul, majdnem megáll, pontosan kifejezve, jelezve azt, hogy alapjában véve a város fejlődése megállt, a gazdasági lehetőség és a lakosság száma egyensúlyban van az adott körülmények, politikai zavarok, háborúk között. környék Míg az ikervárosok környékének legfontosabb településeiről számos oklevélemlítés történt. kiépülései, a véletlen kevésbé fontos vagy alig ismert helységek romjait, emlékét őrizte meg. Fennmaradt Nyék község félkörös, még XIII. századi kápolnája, amihez csak alapformájában hasonló a Gercse falu kápolnája (240. kép), kissé patkó alakú szentéllyel a nyékihez áll közelebb a premontrei kolostorhoz tartozó Csut (Csőt) falunak az ugyancsak egyterű, félkörös záródású kápolnája (238 —240. kép). A bámulatosan fejlett, némely esetben három-négy sejtes házakkal rendelkező, út melleti soros településű falu házai kőből épültek, melyeket agyaggal, sárral ragasztottak össze habarcs helyett (241. kép). Az 1264-ben már létező templom arra mutat, hogy a település a tatárjárás után épült. Kisebb valószínűséggel tudjuk megnevezni azt a Kelenföldtől délre elhelyezkedő birtokközpontot, melynek várát Albertfalva északi határában közel a Dunához találtuk meg. Jelentősége abban áll, hogy szinte példa nélküli tisztasággal nyújtja egy viszonylag korai nemzetségi vár elemeit. A téglány alakú nagy termet magába foglaló épülethez igen vastag falú, erőteljes torony csatlakozott. A várfalhoz idomul a torony, tehát a lakóhelyet kerítő fal a korábbi (242. kép). A településekkel együtt ekkor több erődített udvarház, vár épült újjá. E dél-budai maradványokkal szemben a sokkal jobban kiépült Óbudáról és Felhévízről néhány alapfalon kívül nincs emlékünk, pedig a köztük elterülő Jakabfalvának plébániája, a Szent Jakab királyi kápolna 1247-ben már biztosan megvolt, mert a veszprémi püspököt illette az eladományozás joga a veszprémi káptalan szerint.

159 JEGYZETEK 1 Jankovich, BudRég 1959. 62—65, 86 — 90. 2 Mon. Bp. 333. 3 Dl. 9284, Dl. 13 324. 4 Dl. 22 553. 5 Dl. 11 152. 6 Dl. 11 131. 7 Dl. 7529; 1389 okt. 29. 8 Henszlmann ; Tholt. Bővebb irodalom Bp. műeml. II. 502. 9 Mon. Vat. I. 6. 144 — 146, 209, 210. 10 Dl. 106 083 503 1. 1519. okt. 13. 11 Wenzel, MTT 1878, 110, 1 13. 12 Az elfalazás sarokkövének profilozását a XII. század végére keltezték, ami alighanem tévedés, és az átalakítás sokkal korábbi, a vár újrafelhasználásának idejéből való. — Nagy L., TBM 1934, 12. 13 Bertalan Vilmosné ásatása. 14 SRH I. 317. A krónikának Ákos mesterhez fűződő kapcsolatára 1. Mályusz, 1971, 10. 15 Ipolyi, 24 után Horváth H., 1935, 4. 16 Nagy Lajos anyja. 17 Mon. Bp. 3. 18 SRH I. 317. 19 Mon. Vespr. II. 128—129; 1348. jún. 19.