Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

207. Fehér márvány dombormű töredékek a margitszigeti domonkos apácakolostor területéről 20!). Fehér márvány dombormű töredéke a margitszigeti domonkos apácakolostor területéről illetőleg négy és háromnegyed márkát fizetnek, és elismerik elsőbbségét.

98 Az adatok, de különösen az a tény, hogy az egyezséget hitelesítő Benedek esztergomi érsek 1254 — 61 között tölti be ezt a tisztséget, az oklevél hitelességét igazolja, Ladomér esztergomi érsek egyik keltezetlen levele ilyen sorrendben emlékezik meg az ügyben ítélkező érsekről, Benedekről és Fülöpről. Csak Benedek esztergomi érsek (1254 61) után következik Fülöp ( 1262-72).

99

Továbbá VI. Kelemen 1352-ben kibocsátott, a Magdolnatemplom, valamint Keresztély,

100 a Máriatemplom plébánosa viszályát tárgyaló és Benedek

101 esztergomi érseket említő oklevél nem hagy kétséget a viszály évei és az 1257-es kiegyezés keltezésének helyessége felől.

102 Ez az adat rendkívüli jelentőséggel bír Buda művészettörténete szempontjából, hiszen két plébániakápolna, a Mária Magdolnának és Szent Péternek ajánlott templomok felépítésének befejezését valószínűsíti legkésőbb a század derekára.

103 Ugyanahhoz az építési szakaszhoz tartoztak, mint a margitszigeti és a vári domonkosok, szinte egyszerre épültek, és annak is van jelentősége, hogy egyszerre készültek el. Fogalmat adnak ekkor a Budán és Pesten folyamatban levő építkezések méretéről. A Mária-templom esetében egy korábbi templom létezésére utal az idézett adat. A Mária Magdolna-templom az évszázadokon keresztül elszenvedett számos sérülése ellenére átépítve egészen 1945-ig fennállott. Az utolsó gótikus építkezéséből származó tornyát még ma is láthatjuk. A legelső, a XIII. század derekán épült templomról korábban csak rövid alapfalrészletek és a déli kapu alsó rétegköve adott hírt. Az utóbbi években lefolyt ásatások tisztázták a lehető legegyszerűbb, a falusi és kisebb városi települések templomainál már ismert alaprajzot: tégla alakú hajóból keskenyebb, négyzetes, saroktámpillérrel ellátott apszis nyílott, melyet nyilván keresztboltozat fedett (211. kép). A hajót síkfödémmennyezet borította. A kisebb, profillal tagolt déli kapuval szemben a nyugati főkapuja az oszlopos típushoz tartozhatott, amint ezt néhány lepusztult lábazattöredék igazolja. A dísztelenségen, az alaprajz és a felépítés egyszerűségén kívül még a profilok hasonlósága is összeköti az első periódus emlékeit. A déli kapu sarokkörte és félhengeres profilja hasonlít a szigeti zárda északi kapuja tagolásának ugyancsak sarokkörtés megoldásához azzal a különbséggel, hogy a két félhenger helyett két sarkantyús profil fogja közre a körtetagot. Még ennél is kevesebbet tudunk kortársáról, a már említett Péter vértanúról elnevető 208. Fehér márvány dombormű töredéke a margitszigeti domonkos apácakolostor területéről