Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

187. Bélletkapu fejezetsora összefonódott sárkányok ábrázolásával (Szabadság-hegy, Városkút) szög három oldalával záródó apszisa későbbi bővítésből származik. Alapos átépítésről tanúskodik az épülettömb keleti oldala. A tízszög öt oldalával záródó földszinti erkély a délkeleti helyiségből nyúlt ki. Ezt a hatalmas termet hypocaustum rendszerrel fűtötték. A vörös márványpadozat alatt az alacsony, pillérek által alátámasztott tűztér, a palota falai és padlója alatt szétágazó aknák húzódtak. Lehet, hogy az erkély oratóriumot foglalt magába, és talán maga a helyiség az öreg Erzsébet királynő trónterme volt. Ez az átépítés ugyanis a XIV. század derekáról származik, mint erről az erkélyből kinyúló két fapillér profilja is árulkodik. Az épület keleti oldalának hosszában feltárt pillérek arra engednek következtetni, hogy itt csarnokfolyosót építettek ugyancsak a XIV. század közepe táján. Az ásatások folyamán feltárt in situ vagy szórványos kőemlékek csak a két említett építkezési korszakból származtak annak ellenére, hogy a források több építkezésről, átépítésről tanúskodnak. Ha például az e korból származó esztergomi kapuk lábazatait összehasonlítjuk az óbudai lábazatokkal, feltűnik az utóbbi laposabb párnája, mélyebb nyaka, saroklevele, de ami még ezeknél is fontosabb, a kapu igen gazdagon tagolt párkány kerete. Mindezek együtt világosan elárulják, hogy az óbudai stílus az esztergominál valamivel későbbi, pontosabb faragású és bonyolultabb. Az utolsó feltárásnak köszönhetjük a kapuk stílusáról nyert képet, melyet a homorú élszedésbe bújtatott plasztikus indadíszítés és két összefont fejű sárkány egészít ki (186, 188. kép). Véletlen szerencse folytán a szabadság-hegyi Városkútb an másodlagos helyen fennmaradt egy oszlopkapu fejezetsávja. A 188. Összefonódott sárkányokkal díszített kapukeret plasztikus félpalmettákban végződő indák részlete az óbudai királyi palotából