Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

között összefonódott nyakú ós egyfejű sárkányok bujkálnak (187. kép). A sárkányok, de külö­nösen szárnyuk kiképzése, párhuzamosan rovátkolt test és nyak, cakkban végződő szárnyak, nem hagynak kétséget afelől, hogy a városkúti bélletfejezeteket ugyanaz a műhely készítette, mindenesetre később, amint ezt az indák elárulják. Lehetséges, hogy az óbudai palota valamelyik kapujából származnak. Ez az új darab kibővíti a budai építészet díszítő formáinak ismeretét, és képessé tesz arra, hogy kapcsolatba hozzuk a XIII. század második negyedében Magyarország­szerte elterjedt díszítő szobrászat számos emlékével, amelyek a veszprémi királyi palotán, de Zsámbékon is láthatók. Az emlékcsoport stílusát az egyik legépebb és késői emléke, a jáki temp­lom után ,,jáki stílus"-nak nevezzük. Igazságot kell tennünk Lux Kálmánnak, az óbudai romok első föltárójának és ismertetőjének megítélésével kapcsolatban. Annak ellenére, hogy valószínűleg tévedett a maradványok egykori rendeltetésére nézve a néhány kőlelet keltezésében, és az osztrák cisztercita építészethez fűződő kapcsolat tekintetében, építészettörténeti szempontból helyesen értékelte a maradványokat. Eb­ben természetesen segítségére voltak az azóta elveszett kőemlékek. Meglepően helyes volt az a sej­tése, hogy a pilisi apátsággal függ össze: ,,Nem lehetetlen, hogy az óbudai prépostság feltárt építészeti maradványok megalkotásánál III. Béla királyunk által 1184-ben letelepített pilisi cisztercita szerzetesek művészi befolyása érvényesült, kik a budai káptalannal élénk érintkezés­ben állottak." 50 Az azóta általam feltárt pilisi apátság romjai alapján világos fogalmat alkot­hatunk a magyar középkori éjntészet egyik fénykoráról, mely kezdeményezője, III. Béla igye­kezetében és a kor hallatlan gazdasági és társadalmi fejlődésében leli magyarázatát. E királyi építészet technikai és formai megalapozottságát a francia cisztercita irányzatban, Zircen és Pilisen kell keresnünk. E műhely két irányba fejlődik tovább, létrehozva az esztergomi, a kalocsai és a pannonhalmi templomot és talán az óbudai palotát. Ez utóbbi közvetett cisztercita ha­tását nem annyira a kapuzat struktúrája, mint a Lux által közölt kehelyfejezetek 51 pálmalevéldíszítése is igazolja, melyek­nek párdarabjait Pilisről ismerjük. Országos elterjedésükről a gyulafehérvári fejezetek adnak számot. A III. Béla által kez­deményezett és támogatott cisztercita és az esztergomi stílus továbbfejlődésének hazai csúcspontját ismerhetjük fel az óbudai palota kőtörmelékei közt, és e sokoldalú műhely magas szín­vonalát nemcsak az országos építkezések méretei, hanem a helyi, az új budai és a pesti templomokon, középületeken, palo­tákon végzett munkák biztosítják. Sajnos, ezekről az épületek­ről még annyit sem tudunk, mint az óbudai palotáról. így, ha az építkezés mennyiségéről nem is, de legfeljebb minőségéről fogalmat alkothatunk, ami egyszersmind mutatja az egyes tele­püiésgócok fejlődésének mértékét. Az Óbudához délről csatlakozó, a Duna mellett húzódó Fel­hévíznek Szentháromságról elnevezett templomáról 1187-ben történik először említés. Feltehetőleg ez is a XII. század dereka után épült, mert az 1148-i kiváltságlevél létezését még nem támasztja alá. Eredetileg királyi adományból épült, a Szent Ágoston szabályai szerint élő Szent Sír-kanonokrendhez tarto­zott, melynek központja Esztergom-Szentkirályon volt. A ke­resztesek hévízi rendháza, birtokai, működése csak közvetle­nül a tatárjárás után mutathatók ki. 52 A templom és a kolostor építkezésére sajnos, az 1906-ban Supka Géza által lefolytatott ásatás nem nyújt formatörténeti támpon­tot. Az egyhajós templom feltehetőleg a nyolcszög öt oldalával zá­ródott (189. kép). Szentélyével azonos szélességű hajó következett, melyet egész szélességében kétoldalt három rövid fallal határolt csarnok szelt ketté. Nyugati homlokzatát torony alkotja. Supka a falszerkezet keménysége alapján az alapfalakat a keresztcsar­nokig még az eredeti XII. századi templom maradványainak tartja. Sajnos, ezt a feltevést az ásatás megfigyelései vagy leletei nem támasztják alá, az alaprajz pedig ellene mond. Az eredeti templomot teljesen átépítették, lehetséges, hogy nem is pontosan azon a helyen, Mártírok útja 5. alatt állott, hanem csak a közel­ben. Az ásatás erre nyújtana negatív bizonyítékot, ha tudnánk Xöy. J\. IVIêLI*uLTOli ÚtjIfíLll leltül t ^ i . ? / * j_ 1 j_ » « / /j' t /i • hévízi Szentháromság-templom a iei taras szint alatti melységet es az egyéb nem ismertetett alaprajza adatokat.

Next

/
Thumbnails
Contents