Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

hogy e palotáról szólva legalább annak feltárt romjait ismerjük. A feltárás négy szakaszban folytatódott 1906., 1923., 1934-35., 1949-51. években.

49 A legelső feltárás alkalmával még nem sikerült tisztázni az alaprajzot, hanem egy pompás, nyolcszögű előcsarnok arra vezette az ásatást végző Lux Kálmánt, hogy az óbudai prépostsággal azonosítsa. Az előcsarnok rekonstrukcióját az ausztriai cisztercita építészet legszebb emlékei a zwettli, a maulbronni, a lilienfeldi, de elsősorban a heiligenkreuzi kolostor keresztfolyosói alapján készítette. Az előcsarnokba vezető fehér mészkőés vörös márványoszlopokból váltakozóan illesztett kapuknak csak lábazatai maradtak fenn. A művészileg legértékesebb timpanonból és az oszlopfejezetekből még csak töredékek sem kerültek napfényre. A tégla alakú palota belső udvaráról nyíló kapuknak már magasabban megmaradt lábazatait csak az utolsó ásatás tárta fel, s alaprajzát véglegesen tisztázta. Ugyancsak ez az ásatás nyújtott további adatokat az 1936 óta tartó vitához, hogy nem az óbudai prépostságot, hanem a királyi palotát találták meg. Az alaprajz teljes ismeretében ugyanis kirajzolódott egy jellegzetes XII. századi úgynevezett kastély típusú vár négyszöge (185. kép). Nem sokkal tér el egy kolostortól, de a kettős fallal védett épülettömb közepét kis belső udvar bontotta fel, ahová a fentebb említett oszlopos kapuk nyíltak. Az épületnégyszög homlokzata északra nézett. Közepén az 1906-ban feltárt előcsarnok három méter vastag fala elárulja, hogy a homlokzat tengelyében torony emelkedett. Az előcsarnoktól balra, tehát kelet felé feküdt a kápolna hajója. Eredeti záródásának maradványai még feltárásra várnak. A nyolc185. Az óbudai királyi vár feltárt maradványainak alaprajza 186. A belső udvarról a nyugati szárnyba vezető oszlopos kapu lábazatának feltárása az óbudai királyi várban