Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

183. Román falrészlet a pesti Mária (ma Belvárosi)-templom déli tornyában 184. Pálmaleveles oszlopfő a pesti Mária-templomból okoskodással juthatunk el feltételezéséig. Ugyanúgy nyomtalanul eltűnt, mint a hévízi királyi kúria vagy mint Péter király pesti szállása, ha elfogadjuk a krónikák e későbbi említését. Az óbudai királyi várról szóló első híradásnak Barbarossa Frigyes óbudai vadászatát tekinthetjük, aki 1189-ben mint III. Béla vendége tartózkodott itt. A palota első okleveles említése évszám nélküli, de a benne említett körülmények azt valószínűsítik, hogy még 1241 előtt kelt, a királyi ház, ,,domus" őreiről tesz említést. Más oklevelek tanúsága szerint is 1212-ben már létezett a királyi curia Óbudán. Megerősíti ezt Rogerius közismert helye, amely szerint IV. Béla Budán szokott tartózkodni a húsvéti ünnepek idején, és valószínűleg itt végezte kormányzati teendőit is. A ,,

locus communior"-nak nevezett hely e kifejezés akkori értelme szerint az ország központjának (országos helynek) számított, amit különben a tatárjárás kezdő hadműveletei, a Pest alatti csata is bizonyítanak.

48 E néhány adat és esemény is elegendő annak valószínűsítésére, hogy az óbudai királyi palota legalábbis első formájában jóval a tatárjárás előtt készült. Pontosabb adatokat már csak magából a palotának maradványaiból nyerhetünk. Abban a szerencsés helyzetben vagyunk ugyanis,