Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Az „indás''' emlékcsoport Magyarországon fenntartású darabot őiiz a Szépművészeti Múzeum is (180. kép).

35 A faragás részleges egyezést mutat az előző emlékekkel, mesterük is azonos lehet. Származása ismeretlen, amint az azonos stílusú kapukeretkő eredetét sem tartották nyilván, amely Kunszt érsek kalocsai gyűjteményéből került múzeumba (181. kép). A méretazonosság és stílus, de különösen egy olyan híradás alapján tarthatjuk ezt is budai származásúnak, miszerint a műgyűjtő érsek Óbudáról is hozatott kőemlékeket. Az indás fríz itt kétalakos jelenetet keretez, amelyben Krisztust és Tamást vélték tévesen felismerni.

36

Különben felmerült az amegoldás is, hogy szarkofág oldallapja, amit azonban a fekvő felső lap és a merőlegesen álló oldallap felső éleinek különbsége nem támogat.

37 Az összes többi álló és fekvő helyzetű kőfrízt, az említett dombormű-lábat és a vadász jelenetet (Szépművészeti Miizeum) tekintetbe véve, fel lehet esetleg tennünk, hogy ezeknek a faragvánv-töredékeknek egyike-másika mellvédet vagy kapukeretet alkotott. Szinte egyetlen állandóan uralkodó formája ez az itáliai templomkapuk díszítésének a preromántól a renaissance-ig. A Csatárka-dűlőből származó állatviadal talán az egykori Kartal-nemzetség udvarházát díszítette, amely valahol a környéken, Uzaháza hegyén állhatott (182. kép). A budai művészet első száz évét képviselő néhány szórványtöredékből szerencsés véletlen folytán igen sokat tudunk megállapítani. Láttuk, hogy már kezdetben mind bizánci, mind italobizánci és francia származású architektonikus díszítésmódot alkalmazott. Az egyik indás óbudai töredék, amelyen akantuszok is látszanak, egy lábat és azt beborító leplet ábrázol. E figurális részlet megvalósításának minden jegye, de különösen a lepel redőinek alakítása kétségtelenné teszi, hogy egész közeli műhelykapcsolatok fűzik össze a kalocsai gyűjteményből származó relief mesterével. Az indás is az akantuszos díszítő stílushoz tartozik, és bemutatja az ehhez tartozó fejlett reliefplasztikát, alakos szobrászatot. Az óbudai lábtöredék a plasztikai stílus elemzésére nem elegendő, ezzel szemben az egykori kalocsai gyűjtemény egészen közelálló reliefje alkalmas erre. Az arc sematikus, leegyszerűsített vonású, a redőket vékony párhuzamos hurkákkal fejezi ki. Az „iskola" — jellegzetes díszítésmódja és megmintázási gyakorlata megkívánja ezt a meghatározást európai helyét pontos keltezése adhatná meg. Ez idő szerint még megoldatlan. Ugyanez az indastílus jelenik meg leegy szerűsített formában a somogyvári töredékek egyikén, amit azonban átvételnek tarthatunk, míg egy másik kőlap jellegzetes másolat. A somogyvári szobrászat tehát valamivel későbbi, az apátságot 1091-ben alapítottál. László. Oklevél alapján az építkezést az 1095-ben jelzett templomadományr-zással kötötték össze.

38 Ennek az építkezésnek el kellett húzódnia, mert kétségtelen az, hogya somogyvári Krisztust és angyalt, valamint a pécsi angyalt azonos kéz faragta.

39 Sőt valószínű az is, hogy a pécsi Sámson-relief is ugyanattól a mestertől származik. Mindez pedig a XII. század első évtizedeinél, a harmincas éveknél előbb lehetséges. A mester jellegzetessége, hogy a testek puha, kerek, artikulátlan formáit egyszerű, egy pontból, vonalból kiinduló vagy párhuzamos redők fedik. A combok a ruha alatt nem futnakössze, párhuzamosan lógnak, mintha mintái beakasztott lábú bábuk lennének. Mégis a pécsi Jézus születése mestere mellett vagy mögött e kor legjelentékenyebb szobrászának kell tartanunk. A somogyvári Sámsonrelief oroszlánfeje első látásra meggyőz arról, hogy nagyon közel áll az indás reliefek, de különösen a Király 179. Leveles indafonatban nyulat tépő sasok (Király fürdő)