Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST MŰVÉSZETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

I. AZ ELSŐ TELEPÜLÉSEK ÉPÍTÉSZETE A budai és pesti települések különleges jelentősége abban áll, hogy az ország közepe táján lassan kialakuló gazdasági, hatalmi és művelődési zóna központjai lesznek Esztergom és Fehérvár után. E területek vezető szerepének fölismerése krónikáinkban a „medium regni" elnevezésben fejeződik ki. E vezértörzsi szállásterület, majd jórészt királyi birtok a három város háromszöge között bizonyos szempontból hasonló szerepet tölt be, mint Franciaországban az He de France vagy Itáliában Toscana. Központi és gazdasági helyzetén kívül különleges szerepe valószínűleg abból származik, hogy az egykori barbaricumot és a romanizált Pannóniát itt kötötte össze a legelszakíthatatlanabb útrendszer, melynek hagyománya, a közlekedés gyakorlata bizonyos fokig fennmaradt. Az ország különböző területein a hatalmi jelenlétet, a gyors odajutást e háromszög földrajzi és úthálózati pozíciója biztosította. A „medium regni" területén Buda és Pest volt az utoljára kifejlődő város, ahol azonban ugyanúgy megtaláljuk a XI. század stílusait, mint az előbb említett városokban. Egy város történetében a művelődés ágazatai közül a művészetnek, de különösen az építészetnek kiemelkedő jelentősége van, hiszen ez alkotta a város még ma is látható, egykor élő testét. Közvetlenül fejezi ki gazdagságát, kereskedelmét, fejlődésének periódusait, területének növekedését. Különösen döntő jelentősége van a település első nyomainak, templomok vagy paloták legkorábbi emlékeinek, melyek sok esetben egyértelműbben vallanak, mint az egykorú följegyzések. Buda esetében a szórványos kőemlékek nem mondanak ellent a történeti képnek, hanem azt fontos részletekkel gazdagítják, és kronológiáját pontosabbá teszik. Az egyik település, Óbuda területén a legkorábbi templomnak Fehéregyházát kell tartanunk, Fehéregyház már egyházjogi helyzete miatt is, mert királyi magánkápolna volt, amely — bár semmilyen adatunk nincs rá — a közeli királyi udvarházhoz tartozott.

1 Legkorábbi igen fontos értesüléseket a templomról Anonymustól kapunk. Árpád sírja felett a magyarok megtérésekor Mária tiszteletére épült. Eszerint a X. század, de legkésőbbi időpontként a XI. század első évtizede jöhetnek számításba. A fehéregyházi Mária-templom létezését a pécsváradi alapítólevél is bizonyítja (1015). A középkoron keresztül oklevelek tucatjai emlékeznek meg róla. Megjegyzésekből helyére is tudunk következtetéseket vonni. A budai Szent Péter-egyház és Tebesére között

2 a hegy lábánál fekhetett, mert fölötte szőlők húzódtak.

3 Mellette, az óbudai vár mezejének felső végén eredt a bányaházi forrás a középső közút közelében.

4 Kapuja előtt, Budaváros promontorán malom

5 állt, melyet a mellette elfolyó meleg patak hajtott.

6 A Krumheltfferdeyenek nevezett patak a Mária-kolostor felé folyt.

7 A mellette elterülő (az egyik oklevélben: romokkal teleszórt) mezőről különben a velencei követ, Justinianus is beszámol, aki szerint kétezer lépésre terült el Budától. Árpád sírjának köszönhető, hogy Buda történetének nincs még egy területe, amely ilyen hatalmas szakirodalmat, ilyen széles körű vitát hívott volna életre. A témát az az ásatás adta, melyet a Viktória téglagyár helyén folytattak. 1869-ben egy templom falai bukkantak föl, 1877-ben, majd 1889-ben került sor az ásatás folytatására. Az első két feltárást Rómer, a harmadikat Henszlmann vezette. Az 1910 —11-ben végzett földmunkákat inkább megfigyelésekkel kísérték (Foerk), az 1893-ban végzett munkálatok idején még az is hiányzott. Az ásatások, illetőleg a felmérések eredményeképpen egy a nyolcszög öt oldalával záródó szentélyű, egyhajós templom és kolostor körvonalai bontakoztak ki (170. kép).

8 Sem ez az alaprajz, sem a későgótikus leletek nem erősítik meg azt a feltevést, hogy itt feküdt Fehéregyháza, bár mellette Mátyás a régebbi óbudai prépostsági templom romjaiból 1483-ban pálos templomot és kolostort építtetett.

9 Román köveknek kellett volna ez utóbbi esetben is előkerülni. A kápolna tovább is fennmaradt, de a pálosok gondozták

10 mint híres zarándokhelyet. A feltárt maradványok nem erősítik meg, de a helyszín környéke különben megegyezik az oklevelekben közölt meghatározásokkal. A „meleg patak" a „magna via"-n, a mai Bécsi úton keresztül a mai Vörösvári út vonalán folyt a klarisszák kolostora felé a mai zsinagógától délnyugat23 Budapest története I. 353