Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

1280 március elejére mindkét fél visszanyerte szabadságát. Páska pozsonyi prépost békét hozott létre, és Budán újra megeskették a királyt ígéretei, egyebek között a kun törvény végrehajtására.

227 Következménye a kunok 1280-i lázadása, tűzzel-vassal való pusztítás, és az országból való kivonulási kísérletük lett, s a legátus nagy sikerként könyvelhette el, hogy Kun László hadba szállt a kunok ellen. A sereg indulásakor, 1281 szeptemberében Fülöp is megjelent Budán, egyébként bátorságosabbnak látta az Esztergomban és Pozsonyban való tartózkodást mindaddig, amíg 1282 nyarán végleg el nem hagyta az országot.

228 Talán bővebben időztünk az események elbeszélésénél, mintsem a cím sejteni engedte volna, de nem lenne teljes az egyház szerepének ismertetése, habe nem mutatnánk azoknak a hónapoknak a történetét, amikor a római kúria közvetlenül kezébe ragadta a város és az ország irányítását. A viharos időszak elmúltával az egyházfők elkerülték a fővárost. Ladomér esztergomi érsek, IV. László esküdt ellensége csak a király halála után jelent meg Óbuda mellett az országgyűlésen, és élete alkonyán, 1296-ban és 1297-ben is csak akkor mutatkozott Óbudán és Felhévízen, amikor a pápa kiküldte, hogy a veszprémi püspöknek a budai prépost és a bélakúti apát ellen folytatott pőréiben a rengeteg pergament és még több jogi érvet fogyasztó vitákban ítéletet mondjon.

229 Amint Buda korszakunkban a jogi írásbeliség központjává vált, ugyanúgy melegágya lett az irodalmi törekvéseknek, kivált a történetírásnak. A középkori krónika legkezdetlegesebb formája a királylajstrom, amely felsorolva a királyokat, mindegyik mellett közli leszármazását, uralkodása évét, hónapját és napját, megadja halála napját, temetése helyét, és olykor néhány szóval megemlékezik egy-egy nagy eseményről, amely az illető király uralkodása alatt történt. Ilyen királylajstromot minden királyi egyházban vezettek, ahonnan a király kancellárjait vagy alkancellárjait választotta, és ahol hiteleshelyi működés folyt. A privilégiumokon ugyanis feltüntették a király uralkodási évét, sőt olykor ki sem írták az évszámot, ezért az uralkodási év nyilvántartása nélkülözhetetlen volt az oklevélkiállítók és vizsgálók számára. A számos királylajstrom közül csak kettő maradt fenn, a nagyváradi és a zágrábi, mindkettő a káptalan statútumait összeíró könyvben.

230 Bizonyára az óbudai prépostságban is vezettek király lajstromot, a budai prépostok ugyanis II. Géza óta számos esetben töltöttek be királyi jegyzői, alkancellári vagy kancellári tisztet. Egy ilyen királylajstrom szolgálhatott gerincül a magyar krónika XII — XIII. századi folytatásához abban a szerkesztésben, amelynek szerzőjét Ákos mesterben, a budai prépostban keressük (167. kép). Ákos mester, a hasonló nevű főúri nemzetség tagja feltehetően a Pest megyei Ákosmonostoráról származott, melynek nevét Monostorpuszta őrzi Galgahévíz mellett. Az 1208-ban született Kálmán herceg kortársa volt, akivel az Ákos testvérek együtt nevelkedtek. Magister címe arra mutat, hogy külföldön végezte egyetemi tanulmányait. 1235 és 1240 között tűnik fel a gazdag pesti plébánia élén. A tatárjárás után újból elfoglalta a pesti plébániát (1244), majd elnyerte a székesfehérvári őrkanonokságot, amellyel együttjárt a királyi kincstár őrzése (1246 — 1251), ezt követően pedig budai prépost lett, és Óbudán működött 1273 őszén bekövetkezett haláláig. Mindvégig tagja volt a királyi kápolnának, sőt jó ideig Mária királyné kancelláriáját vezette (1248 1261). Első királynéioklevele 1248-ban a Margitszigeten kelt, majd az itt létesített apácakolostor ügyvedje lett (1257) addig, amíg a domonkosok át nem vették a kolostor vezetését (1259-től). Az elmondottakból egy jellegzetes pest-budai életpálya rajzolódik elénk, amelyet csak a székesfehérvári őrkanonokság évei szakítanak Történetírás Ab os mester meg 231 168. Az óbudai prépostság állítólagos szentistváni alapítása a Képes Krónika 21b lapján 22* 339