Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN
bőr, méz, viasz, faggyú, ló, barom, juh, disznó, háj, hal, széna, szalma, fa), részben az ország távolabbi vidékeiről érkezett szállítmányok (só Erdélyből, vas, ólom, ezüst és tutajozott fa a Felvidékről), részben külföldről behozott áruk (vadbőr, illetőleg prém Oroszországból, posztó és lenvászon Flandriából). A vámolást az apácák vámszedői a várkapuknál végezték oly módon, hogy amikor különleges minőségi áru érkezett, a becslést a kereskedő várbeli szállásán ejtették meg. Az apácák emellett megkapták a várfalon kívül levő budavári ,,districtus", körzet vásárvámját, aminek értelmezése utóbb sok vitára adott alkalmat. 167 A vámolás itt a kikötőhelyeken és a vásárokon történt. Harcok az Mint már említettük, az országos vásárt a vári plébániatemplom és a szigeti monostor patróorszagos nus 4 na k ) Boldogasszonynak a születésnapjával, magyarul Kisasszony napjával (szeptember 8.) kezdődőleg tartották, amikor a mezőgazdasági munkák zöme befejeződött. A pesti polgárok 1287-ben egy vámmentes kéthetes Kisasszony nap táji vásár megtartását kérelmezték Kun Lászlótól. A vámmentességgel az apácákat egyik fő jövedelmüktől ütötték volna el, viszont növelték volna a vásár forgalmát, no meg a friss mustot is vámmentesen vihették volna haza pincéikbe. Ennek érdekében készítettek is egy oklevélszöveget (akkor - vagy utóbb ?), melyben a vásár időpontját nem az apácák birtokolta Boldogasszony-templom névünnepéhez, Kisasszony napjához kapcsolták, hanem a várbeli Szent János-kolostor felszentelésének szeptember 15-én tartott emlékünnepéhez, azt mondván, hogy az ez előtt és ez után egy-egy hétig tartó vásárról van szó. 168 Mivel egyszerűbb lett volna azt írni, hogy Kisasszony napjával kezdődő két hét (oktávák), már a meghatározásból is kiderül a szándék: függetleníteni magukat az apácáktól, és az igénytelenebb vári ferencesekkel lépni kapcsolatba, akik megelégedtek azzal a kiváltsággal, hogy egyedül ők koldulhattak a Kisasszony napi vásáron. 169 A vámmentes országos vásárt engedélyező 1287. június 23-i oklevél, melynek eredetije nem is maradt ránk, jogérvényre nem emelt fogalmazatnak tekinthető, mert öt év múlva a király, nővére, Erzsébet kérésére kiadott egy oklevelet, mely szerint nem engedélyezte a polgárok által kért országos vásárt, „mint ahogy jelen pillanatig az adomány nem történt meg" — írta a király. Végül azonban a polgárok mégis csak szereztek adomány levelet a vásárra; III. Endre ugyanis hivatkozik rá! 170 A polgárok elnyert adománylevelük értelmében a vámmentes vásárt tilalmazás ellenére is megtartották, mire az apácák 1285. június 5-én szereztek IV. Lászlótól egy megerősítő levelet a „budavári vásár- vagy kapu vám" biztosítására, érvénytelennek nyilvánítva minden ellenkező oklevelet. Minthogy a tilalom kifejezetten a várkapuban szedett vám ellen szólt, úgy látszik, hogy a polgárok úgy kerülték meg a tilalmat, hogy a váron kívüli területükön, éspedig Pesten tartották az országos vásárt, mert 1289. május 26-án az apácák már olyan levelet szereztek a királytól, amely Budaváron kívül a pesti vásár vámját is nekik biztosítja, sőt a pápától is szereztek egy megerősítő bullát „villa Pest" vámjára. Ezzel azonban az apácák az esztergomi Szent Tamás-káptalannal kerültek összeütközésbe, amelynek régi jogai voltak a pesti vásár vámjára, s így 1290-ben kénytelenek voltak a káptalan jogai ellen is kieszközölni egy oklevelet IV. Lászlótól, amivel szemben Ladomér esztergomi érsek a pápához fellebbezett. 171 Az apácák az 1290-i Kisasszony napi vásár megkezdése előtt, szeptember 6-án az újonnan trónralépett III. Endrétől is szereztek oklevelet, amelyben a király Budavár és Pest polgárait, valamint a pesti hajósokat tilalmazza az apácák vámjának elfoglalásától, „kiváltképpen azon a vásáron, amelyet a váron kívül" tartanak. Egy másik, ezen a napon kelt levélből megtudjuk, hogy szabad vásárt ekkor már nemcsak a Várban és Pesten, hanem Váralján is készültek tartani, és ez már sértette a budai káptalan — Gézavására egykori birtokosa — jogait is. A tilalmazás nem használt, mert három nap múlva a király újabb parancslevelet volt kénytelen kibocsátani a polgárok ellen. Az apácák a váron kívüli jogaik erősítése végett 1291 tavaszán az esztergomi káptalantól egy csereügylettel megszerezték a pesti vásárvámot, a Kisasszony napi vásár után pedig újra átíratták az 1255-i privilégiumot a királlyal, érvénytelennek nyilvánítva a polgárok által kapott vásárengedélyt. A polgárok azonban továbbra sem mondtak le pest-budai vámmentes vásárjogukról, sőt 1295-ben az apácák vámszedőit kiverték a vári és az egész váraljai vásárról. Úgy látszik, hogy III. Endre ezúttal már a polgároknak adott igazat, mert nem lépett fel velük szemben — egy év nélkül kiadott oklevele szerint csak a kapuvámot ismerte el jogosnak ; s így az apácák a pápához voltak kénytelenek fordulni segítségért. A pápa, VIII. Bonifác 1298-ban és 1299-ben egyházi vizsgálatot rendelt el az apácákat megkárosító Werner főbíró és a budai tanács ellen, 172 de nincs rá adat, hogy ez a lépés sikerre vitte volna az apácák ügyét, a rövidesen beálló országos zűrzavarok pedig kilátástalanná tettek minden ilyen kísérletet. A Budai Jogkönyv említ országos vásárt Felhévízen is, amit pünkösdkor tartottak, s ez kapcsolatban állhatott a Szentháromság-templom névünnepével, a pünkösd utáni vasárnappal, 173 de hogy ez már a XIII. században meglett volna, arra nincs adat.
