Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

(porta Sabbati, Sombathkapu, Zombathkapw)?

4 délkeleti sarkánál, valamelyik bástyára néző telken a kamaraház vagy Kammerhof. Kammerhof IV. Béla 1255-i okleveléből tudjuk meg, hogy ekkor már pénzverő műhely (

fabrica) működött a Várban. A vásárvámokat megállapító 1255-i oklevél ugyanis intézkedik arról, hogy az esztergomi pénzverő kovácsok addig, amíg új pénz verésén dolgoznak a műhelyben, ha feleségestől és családostól a várban laknak, adómentességet élveznek; amikor pedig elkészültek a pénzveréssel, kötelesek áruik után adót fizetni. A budai vár a XIII. század második felében pénzverő kamara székhelye volt; Walter kamaraispán (1264 - 1272) éppenséggel Budavár rektori (főbírói és várparancsnoki) tisztét viselte (1268 előtti évek -1275), a budai márkát (nemesfém súlymértéket) pedig 1271-től országosan használták, és rövidesen ez vált a magyarországi pénzverés alapsúlyává.

25 A kamara működését I. Károly kamarabérleti szerződéseiből ismerjük meg. A király 1335-ben bérbe adva a körmöci pénzverő kamarát (cameram nostram monetär um) elrendelte, hogy ,,minden bányában legyen egy királyi ház (domus regalis), kivált Körmöcön, ahová az egész ott talált aranyat és ezüstöt a finomság kipróbálására beviszik, és innen kamaránkba (ad nostram cameram) és nem máshová hordják be, és új pénzünkre alakítsák át az előbb említett módon", tudniillik öntik és elkészítik (fabricandas), majd országosan beváltják. 1338-ban a király hozzáfűzte, hogy a régi pénzt új pénzre a vásárokon váltják be, míg aranyat vagy ezüstöt új pénzre csak a királyi kamarában (in camera regali) lehet beváltani. Újból elrendelte, hogy ,,minden bányában és városban legyen királyi ház" (domus regalis) ; ide kell összehordani minden eladásra, égetésre és beváltásra szánt aranyat és ezüstöt, és a kamarás csak a királyi házban próbálhatja ki az arany és az ezüst finomságát, és ütheti rá a király jegyét. Innen viszik a nemesfémet a királyi kamarába pénzverésre. Körmöcbányán az ispán székhelyéül szolgáló királyi ház a várban volt; zömök lakótornyát alakították át utóbb templomtoronnyá. A pénzverés kezdetben a ,,régi kamaraházban" (im alden Kamerhoff) folyt, amely a városfalon kívül északra, a patak mellett feküdt; míg 1442-re a pénzverdét már a városban helyezték el (In der Statt . . . Camerhoff).

26 Ez a kettősség Budán is megvolt, ha nem is ilyen kifejlett formában. A nemesfémkészletet a kamaraispán házában őrizték, mint ez Walter kamaraispán házáról adatszerűen bizonyítható, és nyilván itt folyt a finomsági próba. Egy másik épületben dolgoztak a pénzverő „kovácsok", és a pénzverde (fabrica) viselte, mint Körmöcbányán, a camera regalis, illetőleg Kammerhof nevet. A budai pénzverőház helyét szintén a Kammerhof név árulja el. A budai Kammerhofról először Stájer Ottokár német nyelvű verses krónikájában esik szó. Elmondja, hogy 1301-ben, miután Budán a Boldogasszony-templom oltáráról bemutatták a népnek Vencel királyt, átmentek a Kamerhof-bti, ahol a király lakik kíséretével. Későbbi adatokból kiderül, hogy Károly és felesége, Erzsébet a Kammerhofbt építette ki királyi udvarházzá. A királyi udvarház helyét meghatározó legkorábbi oklevél 1337-ben kelt; ekkor a váradi káptalan előtt Miskei Bertalan fiának, Jánosnak két fia, András és Jakab átadta Buda városában, a Szent Miklós utcában (a mai Táncsics utca), a királyi udvarház mellett (in contrata sancti Nicolai prope ad curiam regiam ibidem sitam) levő telkét palotával és más épületekkel együtt Szécsényi Tamás erdélyi vajdának és fiának, Konyának, a királyné tálnokmesterének, cserébe a Körös-közi Sáros birtokért.

27 Károly özvegye, Erzsébet királyné 1349-ben búcsúengedélyt kapott az általa Szent Márton tiszteletére alapított és épített királyi, illetőleg királynéi kápolna számára; 1354-ben az említett Szécsényi Konya és Mihály mostohaanyjukkal kötött szerződésükben rendelkeztek a királyi kúria mellett levő udvarházukról; 1382-ben Lajos átadta nagyszerű házát egyházával a budaszentlőrinci pálosoknak, a pálosok pedig 1416-ban a Szombathelyen (in vico Sabbati), (Szécsényi) Frank vajda szomszédságában levő, régi királyi háznak mondott épületet (que antiqua domus regis dicitur) cserébe adták Ciliéi Hermannak; 1423-ban megerősítik a cserét, és megmondják, hogy a Szombatkapu melletti nagy kúriát vagy házat, amely egykor Károly királyé volt, köznyelven németül Chamerhoff-nak nevezik, és a kúriában van a Szent Márton-kápolna, továbbá épületek tartoznak hozzá, valamint az Erzsébet királyné által kikövezett térség; 1441-ben Konrád budai polgár aliódiuma a falon kívül, a királyi ház alatt állt, hová a Szombatkapun kimenve, a régi királyi ház és kúria irányában haladva jutottak a plébániák határjárói; a XV. század első felében összeállított Ofner Stadtrecht (Budai Jogkönyv) említi a zsidóknál álló régi Kamaraház (

Kamerhoff peyn ludenn) őrzését,

28 Ciliéi Ulrik 1456-i halálával udvarházát a Zsidó utcában (a Szent Miklós utca északi része kapta e nevet a zsidók I. Lajos-kori odatelepítése után) Ország Mihály nádor kapta meg; 1462-ben Konrád budai polgár allodiális háza a Ciliéi — Ország-féle ház mögött a Szombatkapun kívül állt, és 1489-ben is említik, ezúttal utoljára a Szombathelyen levő régi királyi házat.

29 Az elmondottakból annyi bizonyos, hogy az 1255-ben említett pénzverőház a Szombatkapu közelében az északi várfalra nézőén állott.