Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Alighanem ennek az első vészhírnek volt az eredménye, hogy a feltelepedés megindult, kezdetben azonban nem Pestről, hanem Budáról. A legutóbbi kutatások valószínűsítették, hogy a vár lakossága két irányból települt: Pestről telepedtek fel a németek a Boldogasszonyról nevezett templomuk (a mai Mátyás-templom) köré, a budai váraljáról pedig magyarok a Mária Magdolnáról nevezett templomuk (a mai Kapisztrán téri templomtorony) környékére. E vizsgálatok során az is valószínűvé vált, hogy a váraljaiak feltelepedése megelőzte a pestiekét.

8 Egy 1352. évi oklevélből tudjuk meg, hogy a Magdolna-templomot budaváraljai magyar telepesek alapították, ugyanúgy, mint a Váralján levő Szent Péter mártírról nevezett plébániát (romjai a Csalogány utca 7—11. alatt). Váralján elsősorban a Vár és a Duna között húzódó Vízivárost értették, de olykor nevezték Felhévizet is Váraljának. A tatárjárás előtt Felhévíz határai éppenséggel felölelték az egész Váralját, sőt a Várhegy nagyobbik, északi felére is kiterjedtek.

9 Mint fentebb láttuk, Felhévíz az eredeti nagy határú Budának, Óbudának azon déli felén alakult ki, ahol a jenéi rév budai kikötőjénél a XI. században Gézavására létesült. Tudva azt, hogy Gézavására szombatnapi vásárhely volt, csaknem biztosra vehetjük, hogy a váraljai telepesek hozták fel a Várba szombatnapi heti vásárjukat, melynek nevét a vári Szombathely az egész középkoron át őrizte. Szombathelynek (1322: locus fori Sabbati; utóbb: locus, forum Sabbati; area, locus, vicus, platea, theatrum Zombathel) nevezték a Vár északi részén a Mária Magdolnatemplomtól a Szombatkapuig (a mai Bécsi kapuig) húzódó hosszú vásárteret,

10 amely körül a magyar hospestelepülés kikristályosodott. A budai települők elsőbbségét mutatja a budai vár megnevezésében mutatkozó változás. A Várhegyen levő településre a tatárjárás előtti időből nincs adat. Nem is tartjuk valószínűnek, hogy a fáradsággal megközelíthető, forrástalan hegytetőre a síkot, völgyet és vizet kedvelő magyar lakosság megtelepült volna, amíg a szükség nem hajtotta. Emellett a váron levő település 1247 —48-i A^wz-s Mows (új hegy) megnevezése határozottan olyan új telepítésre enged következtetni, mint a lokációs városok ,,új hely", ,,nove miesto" elnevezései 11 Az 1247 - 48-i Novus Möns Budensis (Budaújhegy) elnevezés

12 nem volt hosszú életű, 1255-től Möns Pestiensis (Pesthegy), Castrum Pestiense (Pestvár),

13 1259-től Castrum Budense (Budavár), 1263-tól Civitas Budensis (Buda város), 1265-től Novus Möns Pestiensis (Pestújhegy),

14 1277-től pedig Möns Budensis (Budahegy) elnevezések tűnnek fel, és váltogatják egymást.

15 Mindenesetre az a körülmény, hogy a „Budaújhegy" elnevezés 1246 47-i használatával megelőzte a „Pesthegy", „Pestvár" és „Pestújhegy" elnevezéseket, határozottan arra mutat, hogy a budaiak felköltözése megelőzte a pestiek alapítását. A budaiak felköltözését 1243-ra tehetjük, amikor TV. Béla április 16-tól június 5-ig Budán, illetőleg a Margitszigeten tartózkodott,

16 s itt kelhetett segélykérő levele, melynek nyomán a pápa július 21-én meghirdette a keresztes hadjáratot. A pesti polgároknak a Várhegyre való felköltözését az új nagy tatár támadás híre váltotta ki. A IV. Ince által meghirdetett lyoni zsinatra 1245 tavaszán beállított Péter kijevi metropolita, aki elmondta, hogy a tatárok Nyugat elpusztítására készülődnek. A zsinat, amelyen részt vett Bertold aquileiai pátriárka és a tatárjárást megéneklő Rogerius, a praenestei bíboros káplánja is, a tatár sereg mozgolódásának hírére körlevelet intézett minden európai uralkodóhoz, hogy a tatárok betörését „árkokkal, falakkal, építményekkel és más mesterséggel" akadályozzák meg,

17 s a pápa még a zsinat megkezdése előtti napokban három követséget menesztett a mongolokhoz, levelében békére intve őket, valójában szándékaik kifürkészése végett. A három követségből csak Piano Carpini és társai jutottak el Mongolországba, ahol 1246 augusztusában jelen voltak Güjük kán megválasztásának ünnepén, amelyen kihirdették az Európa ellen viselendő tizenkilenc éves háborút. A kánválasztáson a négyezer idegen küldött között számos orosz fejedelem, sőt, mint Carpini luxemburgi kéziratának függelékében olvassuk, IV. Béla követei is jelen voltak. Piano Carpinit és IV. Béla követeit a mongolok egy ideig visszatartották, úgyhogy csak 1247 nyarán tudtak IV. Bélának beszámolni.

18 IV. Béla azonban az orosz fejedelmek és hírszerzői révén már tél kezdetén értesült a nagy támadás tervéről, és a hírt rögtön tudatta IV. Incével. A pápa 1247. február 4-én Bélához írt válaszlevelében készülődésre biztatta, és keresztes segítséget ígért, egyidejűleg az esztergomi és. kalocsai érsekhez küldött bulláiban az érsekeket és püspökeiket utasította, hogy keressenek alkalmas helyeket, ahol veszély idején a papság és a nép meg tud húzódni, és adjanak meg minden segítséget, hogy a kiválasztott helyeken az építkezés és erődítés meginduljon. A mongoloktól érkezett Piano Carpini így foglalta össze az erődítésekre vonatkozó tanácsait: „Ha pedig egyes városokat és várakat meg akarnak erősíteni, elébb vizsgálják meg, milyen azok fekvése. A várak fekvésénél ugyanis szükséges, hogy hajítógépekkel és nyilakkal ne lehessen ostromolni, legyen elégséges vizük és fájuk, és ha mód van rá, a ki- és bejárást ne lehessen elzárni. Rendelkezzenek elegendő emberrel, akik váltakozva tudnak küzdeni. . . . Tároljanak