Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

több évre szóló élelmet." Javasolja általában, hogy „vájjanak titkos vermeket, és rejtsék bele termésüket, valamint egyéb holmijukat." IV. Béla még ez év júniusában az ispotályos kereszteseket bekapcsolta az ország védelmébe, nekik adományozta a Szörénységet és Erdély délkeleti sarkát, egyben megbízta őket, hogy a Duna vonalán várakat építsenek.

19 A pesti polgárok átköltöztetésére és a vári építkezés elindítására a fenti készülődés elindulása- A pestiek kor, 1247 tavaszán került sor. Az építkezésre Pest és Pilis megye, de főként a jobban megkímélt f

elkoltozest Dunántúl népét mozgósították, kötelezve minden jobbágyot meghatározott fuvar teljesítésére. Az építkezés irányítóit közelebbről nem ismerjük, de IV. Bélának egy 1253-ban kelt leveléből, melyben hivatkozik arra, hogy a keresztesekre bízta az „ország közepében", Attila egykori székhelyén (Budán) a „Duna körül" épített várakat,0 okunk van feltenni, hogy a johannita ispotályos keresztesek közreműködtek a várépítkezésben. A keresztesek által Szíriában és Jeruzsálem környékén épített várak a kor legfejlettebb erődéi voltak, melyeket bevehetetlennek tartottak; fenntartásukra néhány évtizeddel korábban II. Endre sok pénzt áldozott. Rögtön az építkezés elindításakor felmerült az a kérdés, hogy az ország egyik első városának egyháza felett ki gyakorol majd joghatóságot, és ki fogja élvezni a dézsmákat. Még mielőtt döntés született volna az építendő egyház kiváltságának (exemptiójának), sőt védőszentjének (patrociniumának) kérdésében, a veszprémi püspök igyekezett a területére átköltöző város plébániája felett a jogot biztosítani. Ezért 1247-ben a veszprémi káptalan a püspök jelenlétében kiadott egy oklevelet, melyben felsorolja azt a kilenc dunántúli egyházat — megnevezve a védőszenteket és helységeket —, amelyeknek jövedelmét átengedi a püspöknek, majd a tárgytól teljesen eltérően beszúrta, hogy a telki (monostor), a budai Szent Jakab és az újbudahegyi egyház a veszprémi püspök rendelkezése alá tartozott, illetőleg tartozik.

21 Minthogy minden plébániát védőszentjének nevével együtt említ, kivéve az újbudahegyit, azt kell hinnünk, hogy az oklevél kiállításakor az építendő templom védőszentje még nem volt ismeretes. Egy év múlva az építkezés megindulhatott, mert 1248-ban a templomot már újbudahegyi Boldogasszonyegyház néven említi IV. Ince pápa vizsgálatot elrendelő levelében. Az épülő város plébániájára ugyanis más igénylő is támadt: a felhévízi keresztesek, akiknek plébániakörzetéhez a Vár nagy része is tartozott. A joghatóság felett támadt per a veszprémi püspök és a keresztesek között 1248 augusztusára már a pápa elé került döntésre,

22 jeleként annak, hogy az érdekelt felek tisztában voltak vele, hogy mit jelent egy árumegállító joggal rendelkező város dézsmájának megszerzése. Ezek a kísérletek azonban elhamarkodottak voltak, mert a pesti németek a király támogatásával pesti jogaikat hozták fel magukkal. A királyi plébánia jogait élvező pesti Boldogasszonyegyház romokban hevert; a felköltözött németek a Várban új Boldogasszony-egyházat építettek, s ez is megkapta a királyi plébánia jogait: a megyés püspök alóli mentességet. 2. A VÁR ÉS VÁRALJA A Vár legmagasabb pontján épült Boldogasszony-templom (a mai Mátyás-templom) lett a A V(ír német városrész központja. A német városrész a három részre tagolódó vár középső részét fog- hel

y

ra

J

za lalta el a Szent Miklósról nevezett domonkos kolostortól (a mai Hess András téren) a Várhegy összeszűküléséig, ahol régen két kapu volt, ma pedig két feljáró a Dísz térre. A magyar és német városrész, mely a Várhegy magasabb és szélesebb tömbjére települt, szabályos telepítés képét mutatja. A Vár északi végén északkelet-délnyugati irányban húzódott a Szombathely nevű nagy, hosszú Szombathely tér. A tér délnyugati és északkeleti végénél egy-egy középület állt, piac Délnyugati végén — mint említettük — magyar telepesek építették fel a Mária Magdolnatemplomot. A templomot később kezdték el építeni, mint a Boldogasszony-templomot, de 1257ben már működött. Erre mutat, hogy ez évben Benedek esztergomi érsek úgy döntött a két egyház közötti vitában, hogy a Mária Magdolna-templom plébánosa évi négy márka egy fertót tartozik fizetni a Boldogasszony plébánosának. Sok pereskedés után Ladomér érsek 1282-ben évi egy márka jelképes összegben állapította meg a cenzust, amit a magyar plébános a német plébánosnak függősége jeléül fizetni tartozott. Arra, hogy a Mária Magdolna a magyarok temploma volt, jellemző Margit szentté avatási jegyzőkönyvének adata (1276), mely szerint Tapolcsányi Péter magyar (Hungarus) súlyos betegségében a Mária Magdolna papját, Lászlót hívatta magához, neki gyónt, és tett fogadalmat gyógyulása esetére. Kifejezetten megmondják 1292ben, hogy a templom alapítása óta magyar polgárok (cives Hungari) választják a plébánost.

23 A templom, melynek alapfalai a helyőrségi templom romjainak belső részén kerültek elő, kezdetben beépítetlen téren állott. Díszesen faragott kapuja dél felé nyílt, ahol temető is volt előtte. A tér délkelet felé mintegy a Kard utcáig terjedt, felölelte a mostani Bécsikapu teret, sőt kiterjedt a mai evangélikus templom telkére is. Északkeleti sarkánál állott a Szombatkapu