Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN
lakótoronnyal nem azonosítható. Vármegyénk első székhelye az úgynevezett Salamon-toronytól gyalog megközelíthető Sibrik-dombon állt, ahol az ásatások római erődből átalakított XI. századi vár alapfalait tárták fel. 54 Visegrád vár a XI. században ugyanúgy várnépekkel és vár jobbágyokkal rendelkezhetett, mint minden más várispánság, megszűnésével azonban a várnépeket egyrészt a királyi udvarhelyek (Visegrád, Óbuda) alárendelték, másrészt a XI. században Nyitra megyében alapított szolgagyőri vagy galgóci határvárhoz csatolták (ilyen volt Jenő része és Taksony). Az egykori várjobbágyok a XIII. században kisnemesekként tűnnek fel nem egy törzsnévvel nevezett faluban (Nyéki, Keszi, Megyeri nemesek néven). 55 Királyi A királyi magánbirtokban levő népek, illetőleg az ezek közül kivett királynéi és hercegi népek Ttàva^h<^ek kezdettől fogva a királyi (királynéi és hercegi) udvarházak (latin curtis, curia, szláv dvor, magyar udvarhely, udvar) ellátását szolgálták. Egy-egy udvart ellátó gazdasági szervezet népei századokba osztva centuriók felügyelete alatt állottak; lakhelyük többnyire az udvar körül volt, de egy udvarhoz távolabb lakók is tartozhattak, így a gazdasági szervezetnek nem volt körülhatárolt területe. Fővárosunk területén négy helyen következtethetünk ilyen korai udvarházra: Óbudán, Csepelen, Pesten és Cinkotán. Ezek javarészt X. századi udvarhelyek folytatói voltak. Óbuda és A honfoglalás utáni viszonyok elemzése arra az eredményre vezetett, hogy Óbuda a X. század Fejér- k oze péjg fejedelmi központ volt. Ha ez a helyzet 955 után meg is változott, úgy látszik, hogy továbbra is megmaradt olyan helynek, ahol a fejedelmek alkalmilag megfordultak, majd a királyi birtokszervezet berendezésekor udvarház és gazdasági szervezet épült ki területén. Valószínűsíti ezt a közeli Fejéregyház nevű királyi kápolna. Már István király megkezdte kápolnák építését a szerte az országban fekvő királyi udvarházak mellett, ahol maga és kísérete többször megszállott. Ilyen volt a Mecsek déli lábainál, Pécsváradon a Szent Péter tiszteletére emelt és a közelében épített Fejéregyház nevezetű királyi kápolna, melyeket még István király adományozott az általa Pécsváradon létesített bencés apátságnak, és ilyen lehetett —- ha hihetünk a zalavári apátság hamis, de egy XI. századi részt is tartalmazó 1019-i alapítólevelének — a Zala várral együtt az apátságnak adott Szent György- és Szent Lőrinc-kápolna Pacsán, illetőleg Rokolyánon. 56 Mind Pécsvárad, mind Zalavár a monostor alapítása előtt királyi udvarhely lehetett. Az óbudai Fejéregyház nagy múltjára mindenekelőtt Anonymus szavai engednek következtetni, aki Árpád temetkezési helyéről ezt írja: „Tisztességgel temették őt el egy kis folyónak a forrása felett, amely kőmederben folyik alá Attila király városába. Egyszersmind ott a magyarok megtérése után a boldogságos szűz Mária tiszteletére egyház épült, melyet fejérnek hívnak." 57 De az államalapítás korára mutat a pécsváradival egyező Fejéregyház név, valamint az itteni királyi kápolna szervezete és birtokviszonya is. Fejéregyház mint királyi kápolna ki volt véve a veszprémi püspök joghatósága alól, és közvetlenül az esztergomi érsek alá tartozott. Helytörténeti kutatásunk egyik legtöbbet vitatott kérdése volt, hogy hol feküdt az Árpád sírja fölött emelt Fejéregyház. Maga Anonymus csupán annyit árul el, hogy az alatta levő forrás vizét egy kőárok vezette Óbuda városába. A Fejéregyházát említő oklevelek felbukkanásával azonban egyre világosabb lett, hogy a keresett egyház valahol a Bécsi út és Vörösvári út találkozása közelében állott. Fejéregvházról öt oklevél állítja, hogy az Óbuda melletti promontoriumon, előhegven, illetőleg a szőlők között állott (1399, 1413, 1421,1439, 1441); négy óbudai határjárásból ( 1355, 1473, 1510, 1524) megtudjuk, hogy a szőlőhegy lábánál vivő esztergomi nagy út (a mai Bécsi út) mellett feküdt; egy 1389-i oklevélből kiderül, hogy Fejéregyházáró! a Krimhildfürdője nevű patak folyt a klarisszák kolostora felé (mely a mai óbudai plébániatemplom tágabb környéken állhatott); egy 1421-i oklevél említi a klarisszáknak Fejéregyház szomszédságában működő malmát, melyet egy meleg vizű patak hajt, s egy másik ez évben kelt oklevél azt mondja ugyanezen malom fekvéséről, hogy Fejéregyház kapuja előtt (ante fores) fekszik. Mátyás király 1483ban kezdte el Fejéregyházán pálos kolostor építését (alapfalait a Bécsi út 166. alatti téglagyár telkén ásták ki); II. Ulászló 1493-ban adta a páloskolostornak a kolostor alatt (sub claustro) levő forrást, és 1503-ban megerősítette a Fejéregyház mellett fekvő, Bányaházának nevezett forrás adományozását. 58 A XIII - XIV. században a fejéregyházi Szűz Mária-plébániát nevezték más néven bányai plébániának. Tudva azt, hogy bánya tájszavunk fürdőt jelent, a szláv bánja szó jelentése pedig a bolgár nyelvben 'fürdő, hévforrás\ 50 alig lehet vitás, hogy a Fejéregyház alatt levő bánya, azaz fürdőnek is használt hévforrás a mai Bécsi út 267. alatt, a Selyemkikészítő gyár előtt lévő langyos, 20 C fokos vizet adó Árpád-forrással azonos. Ennek vize egyrészről egy természetes patakmederben folyt, és folyik a Filatori-gát irányában a Dunába, másrészről vizét egy 85 x 125 cm belméretű római vízelvezető csatorna vezette Óbudára, melynek a Vörösvari úttól a Dunáig vezető szakaszát több helyen is megtalálták. Az Árpád-forrás igen bő, percenként átlag 2500 litert adó vizét a középkorban és újkorban egyaránt malomhajtásra használták. Az itt állott Franki-malomról mondja egy 1702 —1714 közötti perirat, hogy mellette egy Teireghaz nevű
