Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

templom és kolostor állott; ez az eltorzult név pedig Fejéregyházzal azonos, melynek nevét a helybeliek Turóczi László jezsuita és Bél Mátyás tudomása szerint a XVIII. század elején még ismerték. A malmot a XVIII. században Radl molnár vette bérbe; épületét — mely ma is áll a Bécsi út 267. alatti telken — róla nevezték Radl-malomnak. E felett a mai Táborhegyi út 14. alatti telken Tholt Titusz 1882-ben állítólag egy X XI. századinak ítélt kápolna alapfalait találta.

60 Ezt a megfigyelést azóta semmi sem erősítette meg. (A telken 1936-ban történt alapozáskor emlékezet szerint romokra nem bukkantak, ásatás pedig nem történt.) Mindenesetre ezen a szűkebb környéken lehetett az eredeti Fejéregyház, melyről Mátyás király 1483-i oklevelében úgy beszél, hogy hagyomány szerint ez volt az első templom, amelyet a magyarok megkeresztelkedésekor építettek, Bonfini meg éppenséggel tudákosan Nagy Károly alapításának tette meg. A fentiek ismeretében minden jogunk megvan arra, hogy Fejéregyház építési idejét István király korára vigyük vissza, királyi kápolna jellegéből pedig arra következtessünk, hogy közelében királyi udvarház állott. Az óbudai királyi udvar lehetett gyűjtőhelye a környékbeli királyi udvarnokok, szőlőművesek, halászok és más szolgáltatók termésének. Bár a szolgáltatókat lakhelyük szerint már a XI. században összeírták, sajnos, ez az úgynevezett Sarchas-féle összeírás elveszett, s így csak következtethetünk az egyes udvarházakhoz tartozó népek lakhelyére. Fejéregyház filiája Óbuda városában arra mutat, hogy itt is a királyi udvar népei laktak. Emellett ide sorolhatjuk a környékbeli királyi birtokokat, mint Gézavására-Felhévíz, Pazándok (Római fürdő), Békásmegyer, Borosjenő, Üröm, Nyék, Kovácsi és Soiymár, valamint azokat, amelyek a XIII. században királyi egyházak kezén tűnnek fel, mint óbudaörs (Solymár és Óbuda között) és a Nyúl-sziget (Margitsziget). E királyi udvari birtokok közül Megyer, Jenő, Nyék és Örs nevével árulja el, hogy kezdetben nem csupán mezőgazdasági és iparos szolgáltató népelemek lakták, hanem harcos jobbágyok is. Azok a X — XL századi temetők, amelyek az egykori Nyék felett a kuruclesi oldalban és a hajdani Megyer felett a csillaghegyi téglagyárnál előkerültek, mindamellett inkább sorolhatók az udvari szolgáltató népek emlékanyagába, semmint a vitézekébe. Erre mutat jellegzetes leletanyaguk, az S végű hajkarika és az állatfejes karperec. Nyéknek a királyi udvar alá tartozását egy sajátos régészeti lelet is tanúsítja: egy hatalmas tevecsont. Itt tarthatták királyaink azokat a tevéket, amelyek fejedelmi ajándékok sorában szerepelnek III. Béla korában.

61 A másik korai királyi udvarhelyet az Anonymus által Árpád székhelyének tulajdonított Csepel- Csepel szigeten találjuk. II. Géza 1148. évi okleveléből tudjuk, hogy I. László idejében királyi sziget volt. Arra nézve, hogy már ezt megelőzőleg is a királyi lovak őrzőhelye lehetett, a zalavári apátság 1019-re datált okleveléből következtethetünk. Ez az oklevél kétségtelen hamisítvány, azonban éppen a birtokokat felsoroló részben olyan régies vonásokat tapasztalunk, amelyek arra mutatnak, hogy a hamisító beledolgozott egy XI. századi birtokfelsorolást is. Elég itt felhoznunk, hogy e részben a XI. századi viszonyoknak és szóhasználatnak megfelelően nem Zalavár, hanem Kolon civitas vámjának adományozásáról értesülünk, rögtön utána pedig a Csepel-szigeti királyi ménes szaporulatának tizedét (decimam equorum nostrorum in insula Schepel in poledris) sorolja fel az adománylevél. A hiteles tihanyi alapítólevélben ehhez hasonlóan arról olvasunk, hogy I. Endre 1055-ben a király méneséből évente 50 csikót (poletros) adományozott a tihanyi apátságnak. Ami pedig az insula Schepel nevet illeti, Anonymus az egyetlen, aki a szigetet a szokásos Nagysziget (Insula Magna) mellett Csepel-szigetnek (Insula Sepel) is nevezi, viszont okleveleink 1148-tól 1391-ig minden esetben a Magna insula elnevezést használják/

2 Ugy látszik, hogy a Csepel-sziget a királyi birtokszervezet megállapításakor megmaradt az egyik királyi ménes őrzőhelyének, emellett királyi uradalom is lett, melynek központja, az udvar, a névadó Csepel faluban volt. A falu mellett három helyen találtak a köznépre jellemző, S végű hajkarikákat és félhold alakú csüngőket tartalmazó sírokat.

63 A királyi uradalom a Nagyszigetre és néhány mellette levő falura terjedt ki, — s mint látni fogjuk a XIII. századra erdő ispánsági szervezetet nyert. A pesti oldalon Pest tekinthető királyi birtokközpontnak. Királyi itt-tartózkodásra nem tekintve I. Endre 1046-i pesti átutazását — már 1074-ből van adat, amikor Salamon király a Rákos mezőre vonult seregével, hogy Mogyoródnál megütközzék Géza és László hercegekkel. Ez az első adat rákosi hadba szállásra, ami utóbb gyakorlattá vált. Királyi házra következtethetünk abból, hogy 1171-ben III. István itt ítélkezett. Pestnek a királyi udvarhelyek közé való sorolását az is valószínűsíti, hogy a pesti Boldogasszony-plébánia, mely már 1046-ban mint kápolna szerepel, ki volt véve a megyés püspök joghatósága alól, és közvetlenül az esztergomi érsek alá tartozott, 1244-ben pedig plébánosa, Ákos mester, királyi káplán volt.

64 A pesti udvar szolgáltató népei mindkét parton kitapinthatók. Mindenekelőtt a pesti plébános 1225-ben igényt tartott a pesti rév budai oldalán fekvő Kelenföld tizedeire is. A Kelenföld területén létesített Szent Gellért-kápolna filiái pedig Sasad és Budaörs voltak.

65 Jó okunk van tehát