Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Az Árpádok berendezkedése Kurszán nem zets égének sorsa A kékkendek széttelepítése Katonai telepítés Buda vidékén partján felfelé haladva nomadizált. Nyári szálláshelyét szintén helynév árulja el, egy még nagyobb szigeten, mint a Csepel-sziget: a Csallóközben. A Tany melletti Corzan víznév, melyet egy 1268-i oklevél említ, bizonyára azt a helyet jelöli, ahol Kurszán ménesét tartotta. A közeli Szakállas faluban még 1285-ben is királyi lovászok laktak.

28 Mivel a bajorok 900-ban az Enns folyóig húzódtak vissza, Kurszán a Duna mentén elérve a Bécsi medence szélét, feljebb is hatolt; valószínűleg így következett be, hogy 904-ben a bajorok egy lakomán orvul meggyilkolták.

29 Kurszán halála után olyan változás következett be a magyar törzsszövetség feletti uralomban, ami kihatott Óbuda sorsára is. E változás történetét nem jegyezték fel, mert Kurszán nemzetsége félretaszított tagjainak nem voltak krónikásai, az Árpádoknak pedig az uralkodócsalád törvényessége miatt érdekében állt elhallgatniuk azt, hogy mindaddig, amíg Árpád egyeduralkodó lett, más család töltötte be a főfejedelem tisztét. A tényleges viszonyok célzatos elferdítése tükröződik Bíborbanszületett Konstantin császár ,,A birodalom kormányzása" című műve előadásában, ahol az Árpádok uralomra jutásáról szól. Előadása ugyanis a 948-ban Bizáncban járt Tormásnak, Árpád dédunokájának ismertetésére támaszkodik. Tormás mit sem szólt arról, hogy valaha kettős fejedelemség állott a magyarok fölött, hogy volt kende méltóság, amelyet egy Kurszán nevű fejedelem töltött be ; Árpád egyeduralomra jutását pedig a békés pajzsra emelés történetével adja elő. A magyar krónikákban is degradált szerepben jelentkezik a főfejedelem; hol mint a hét vezér egyike, hol mint Árpád követe. Az arab geográfusok és a német évkönyvírókelfogulatlan híradásából, krónikáink Kurszánra vonatkozó adataiból és az Árpád-kori településtörténeti viszonyokból azonban felfedhető a magyar fejedelemség és Óbuda X. század eleji történetének néhány lapja. Mindenekelőtt feltűnik az az ellentmondás, hogy a honfoglaláskor Kurszán vezér a központi fekvésű Kurszánvárát is birtokolja, a XIII. században viszont a Kurszántól leszármazó Kartal- vagy Kurszán-nemzetség csupán kilenc falu ura volt Test és Pilis megye szélterületén. Birtokolták Pomáz részét, Kajászót (ezt Anonymus Százhalomtól Gyógyig meghatározással említi), a Tápió völgyében Szecsőt, Ságot, Sűlyt, a Galga völgyében Kartalt és Nógrád megyében Bodonyt; a mai Budapest területén csupán Szentjakab (a mai újlaki templom körül), Felhévíz és Jenő (a Margithíd pesti hídfője körül) része számított birtokaik közé (151. kép). Biztosra vehető, hogy eredetileg az egész Pest és Pilis megye Kurszán nemzetségének szállásterülete volt; az Árpádok azonban a várral együtt területük nagy részétkisajátították, ugyanúgy mint később Ajtony várát és megyéjét. A kende népeinek sorsát is nyomon követhetjük. Három XIII. századi oklevelünk tesz említést kékkend vagy kend néptöredékről, amely a szatmári, illetőleg asárosi határvédő gyepűk közelében lakott. Helynévanyagunkban pedig húsz Kend nevű település nyomára bukkanunk; ezek közül tizenöt helyezkedik el egykori gyepűvidéken. Tekintve, hogy a kend népnév kék jelzője ugyanúgy magyarázandó, mint a nomád uralkodó nemzetségek kök türk 'égi türk' és köke mongol 'égi mongol' elnevezései, nem lehet kétségünk, hogy itt az ,,égi" kendének legyőzött és nomád szokás szerint határvédelemre kitelepített népeiről van szó. A kende székhelye, ,,Kurszánvára" körüli településkép pedig arra mutat, hogy e területre a X. században nagyarányú katonai telepítés történt. A Buda és Pest körüli középkori falunevekben ugyanis szinte minden törzs nevét felleljük. A hét magyar törzs nevei közül egy Nyék, négy Megver, egy Kürt, három Jenő, két Kér és két Keszi található, míg a kabar törzsekkel vagy nemzetségekkel kapcsolatba hozható nevek közül az említett Kalászon kívül egy Varsány, egy Oszlár, két Örs található. A törzsi helynevekkel nevezett települések országos vizsgálata arra az eredményre vezetett, hogy az ilyen falvakban szolganépek mellett katonáskodó jobbágyok (várjobbágyok, egyházi nemes jobbágyok) laktak, akik a X. században minden bizonnyal az Árpádok vazallus katonai kíséretét, „jobbágyságát" alkották, és akiket Árpád és utódai az ellenálló és legyőzött nemzetségek szállásterületére, főként pedig a birtokba vett várak és átkelőhelyek őrizetére telepítettek. Hogy a törzsnévvel nevezett falvakat a X. századon belül mikor telepítették, az véglegesen nem tisztázott. Településtörténeti meggondolások alapján zömmel Géza korára tehetők, de valószínű korábbi telepítésük is. Buda és Pest környékén az Árpádok különféle törzsekből összeállt harcos jobbágyságot először akkor telepíthettek le, amikor Kurszán utódainak jobbágyságát, a kendeket kitelepítették a gyepükre, utoljára pedig Géza korában.

30 Budapest területén egy törzsnevet viselő falu közelében került elő két X. századi vitéz sírja: a hajdani Óbudaörs felett a Csúcshegy aljában két lovas sírját ásták ki; az egyikben lószerszám és két lókoponya volt található, míg a másikban lócsont nélkül lószerszám és hadi csákány. Törzsi hovatartozásukat tekintve bizonyára az „őrsök" közül valók voltak. A helynevek nem adnak felvilágosítást, hogy melyik törzsből valók