Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

partja a Gellérthegynél sziklába, Lágymányoson mocsárba ütközött, ami a vízből való kijutást nehezítette. A folyón való nomád átkelés e kedvező természeti feltételei eredményezték, hogy amióta állattenyésztő nomádok költöztek a Kárpát-medencébe, Óbudának és a megyeri rév környékének nagyobb települési jelentősége volt, mint Pestnek; ennek kell tulajdonítanunk azt is, hogy Aquincum itt alakult ki, közel a lovas barbárok átkelő helyéhez, és hogy Kurszán kündü itt választotta meg a téli udvarhelyét. Anonymus Óbuda területén Kurszán központját közelebbről is megjelöli, ez az úgynevezett Kurszánvára Castrum Curzan, azaz Kurszánvára. E vár fekvésére középkori oklevelek adnak útbaigazítást. Óbuda területén, a nagy út mellett, 1332-ben eladtak huszonhat hold szántóföldet ; az úton túl nyugatra szőlők terültek el, nyilván a Bécsi út mögött emelkedő lankákon; a föld déli végénél feküdt a régi Kurszánvár helye. Ugyanezt a huszonhat holdnyi földet úgy írták körül 1373-ban, hogy ez a régi Kurszán vár helye és a királynéi udvar között fekszik, és a nagy útig, valamint az óbudai apácák (a klarisszák) kolostoráig terjed. Még 1485-ben is emlegetnek egy Korean nevű szőlőt az óbudai előhegyen.

25 Bár a határleírásokban említett helyek közül egyedül a királynéi udvar központjának helyét azonosíthatjuk biztosan a mai óbudai református templom telkén talált alapfalakkal, a távolság és az irány nagyjából adva van. A helymeghatározás szerint ugyanis a királynéi udvar épületegyüttesétől délre terül el a huszonhat hold föld, és a föld déli végénél állt Kurszán vára, nyilván a nagy út és a rajta túl fekvő hegylejtő közelében. E meghatározás alapján kutatóink ma már szinte egyhangúlag azon a véleményen vannak, hogy Kurszánvára azonos a nagy római katonai amfiteátrummal, melyből népvándorlás kori lelet is került elo, s melynek ovális alaprajzú külső falvonulata a honfoglalás idején még magasan állhatott, Ez az építmény nemcsak alakjánál és monumentális voltánál fogva kínálkozott arra, hogy egy nomád fejedelem várául jelölje ki, hanem földrajzi fekvése miatt is. Ott fekszik Óbuda területén, ahol az Esztergom felől és a Megyeri rév felől jövő nagy út egyesül egy dél felé irányuló főúttá, ahol a hegy és a Duna közelsége szinte ki nem kerülhető szorost alkot. Nem volna teljes e hely földrajzi jelentőségének kiemelése, ha el nem mondanánk, hogy mit jelent Óbuda fekvése a honfoglaló magyarság védelme szempontjából. A honfoglalók országát két oldalról fenyegette komoly veszély: keletről a besenyők és nyugatról a frankok. A keleti nomád támadók a Kárpátok kellően nem őrzött átjáróin átkelve könnyűszerrel lerohanhattak a Dunáig, amint ezt a XI. században a ,,kun" besenyők és a XIII. században a tatárok két ízben megtették. A Duna elég védelmet biztosított kelet felé, hacsak be nem következett a folyam teljes befagyásának ritka esete. A nyugati támadók könnyen átkelhettek a Kisalföld síkságán, de a Dunántúli-középhegység erdős vonulata komoly akadályt jelentett számukra. Észak és dél felől pedig Óbudát csak a Duna menti szorosutakon lehetett megközelíteni. Mindezt figyelembe véve azt kell mondanunk, hogy a honfoglalók főfejedelme a Kárpátmedencének azon a pontján szállt meg, amely az uralmat biztosító közlekedés és a védelem szempontjából legkedvezőbb volt. Kurszán téli szálláshelye Óbudán hasonló lehetett a volgai bolgár fejedelem, Selkej fia Almus X. század eleji központjához, amely egy tízkilométeres körzetben elterülő telepegyüttes volt. Udvarhelyének központja, drága szőnyegekkel és brokátokkal díszített hatalmas sátor, mely mellett kisebb sátrak és nagy taligák serege sorakozott. Itt laktak nyilván a családtagok, a kíséretet adó vitézek, a harcos „jobbágyok" és az udvari emberek, köztük a pohárnokok (később kendbocsár néven szerepelnek) és az agarászok (utóbb Kendi falu lakói).

26 Az udvarhely kies vizek mellett, feltehetően a langyos vizű Árpád-forrásnál, „Krimhild fürdője" fejénél állt, ahol utóbb Árpádot is eltemették. Ettől két kilométerre emelkedett a tekintélyt és biztonságot adó, de használatba nem vett „Kurszán vára". Északabbra, a romterületen épített házakban kovácsok és más kézművesek szorgoskodtak. A Megyeri révnél lehetett a szláv révészek telepe és a vámhely, ahol a fejedelem vámszedői, alighanem a Budakalászon lakó kálizok minden hajón és karavánnal szállított áru után tizedet vettek. Közelében a Duna-parton terülhetett el a vásártér, az udvart felkereső távolsági kereskedők és a kende népének áru cserehelye. Ezt a településképet igazolják a honfoglalás kori leletek is. Az Árpád-forrás feletti hegyoldalban, az Erdőalja úton került elő egy honfoglaló vitéz sírja Berengar király (888 — 924) érmével. A vitéz egyik kengyele magyar, a másik nyugati készítmény volt. Óbudától északra, a révhely közeléből való az említett pünkösdfürdői szláv kerámiás lelet, amely a X. századba is átnyúlik.

27 Kurszán vára a megyeri rév közelében biztosan téli szálláshely volt, mert alatta, a Csepelszigettől Árpád „partvonala" kezdődött. Ez azt jelenti, hogy Kurszán tavasszal a Duna jobb