Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

dasági jellegűek maradtak. Bár a főtérnek, főutcának egy-két templom és a módos kereskedők és iparosok házai városias színt kölcsönöztek, a főtéren túl levő utcák falusi módra épített házakból álltak, melyből legfeljebb egy-két nemesi kúria emelkedett ki. A kiemelt négy típus tisztán és ismétlődően ritka esetben található meg; többnyire egyik a másikkal ötvöződött, s így egyéni arculatot nyert, függőleg attól, hogy a különféle adottságok és városfejlesztő tényezők milyenné formálták. Ha befejezésül arra a kérdésre akarunk választ adni, hogy mi a helye a középkori magyar városnak Európában, úgy véljük, hogy mind keletkezésében, mind XIII. századi kifejlődésében leginkább Európának azokhoz az országaihoz kapcsolható, amelyekkel Magyarország párhuzamosan és közel egy időben járta be az állammá szerveződés és a további fejlődés útját: Lengyelországhoz és Csehországhoz. Ha mutatkozik a három ország középkori várostípusai között helyi színeződés, ami a gazdasági és társadalmi szerkezet, a német-római birodalomhoz való viszony, a földrajzi helyzet és a városfejlesztő kezdeményezés eltérő vonásaiból következik, a fejlődés fő irányai és korszakai azonosak voltak, és minden más területnél közelebb hozták egymáshoz. Szembeszökő eltérés csak az újkor eltérő történeti viszonyai között alakult ki. IRODALOM Arra a kérdésre, hogy mi jellemzi a várost, kivált pedig a középkori várost, számtalan meghatározás született történészek, jogászok, szociológusok, építészek, művészettörténészek, régészek és geográfusok tollából, akik többnyire saját tudományszakjuk szempontjait állították előtérbe. Ragadjuk ki ezek közül a középkori várostörténet atyjának, Pirenne-nék. klasszikus meghatározását, aki szerint a XII. századi nyugati város: „une commune vivant à l'abri d'une enceinte fortifiée, du commerce et de l'industrie et jouissant d'un droit, d'une administration et d'une jurisprudence d'exception, qui font d'elle une personnalité collective privilégiée" (kereskedelemből és iparból élő közösség egy erődített fal védelmében, önkormányzattal és saját igazságszolgáltatással, amelyek egy kiváltságolt kollektív személyiséggé teszik). (L. Lemerle, Actes CIEB. I. 283, vö. Ganshof, La città nell'alto Medioevo. Spoleto, 1959. 201—205.) Szögezzük szembe vele a lengyel várostörténészek fejének, Gieysztom&k a gazdasági és társadalmi viszonyokat előtérbe állító rendszerezését, amely a középkori városnak három vonását emeli ki: 1. Állandósult társadalmi munkamegosztás; 2. rendszeres árucsere; 3. specifikus településforma (Franeastel 19 — 21). Elfogadtuk Gieysztor kiindulását, de rendszerezésén módosítanunk kellett, mivel a gazdasági és társadalmi viszonyok nem egyenragúak a földrajziakkal, bármennyire is meghatározó jelentősége van az utóbbiaknak; ugyanakkor elsikkad egy igen jelentős tényező, az államszervezet, ami visszahat az előzőekre, és hozzájárul a városfejlődésben jelentős szerepet játszó távolsági kereskedelem kifejlődéséhez. A kora középkori központképződésre 1. E. Ewig, RH 1963, 25 — 72; Brühl 1968, az újabb irodalommal; a központhoz kapcsolódó királyi magánegyházra 1. H.-W. Klewitz, AU. 1939, 102 — 139. A város földrajzi megjelenési formáival, kivált a településformával terjedelmesen foglalkozik Mendöl, 1963. A városalaprajzzal foglalkozó óriási nyugati irodalomból Erich Key ser rövid, frappáns tanulmányát emeljük ki: StudGen 1963, 345 — 351. A kontinuitásnak az európai városfejlődésben játszott szerepére 1. Rietschel 1894; Dopsch, 1922; Schmoller 1922. Dopsch iskolát létrehozó felfogásával szemben az utóbbi évtizedek kutatásai mérsékeltebb álláspontot foglalnak el a kontinuitás kérdésében: Vercauteren 1934; Ewig: Relazioni X. Cong. VI. 561 — 598; Petrikovits, Studien Städtewesens, 63—76; Dollinger

— Leonard, Uo. 195—226; Franz Petri, Uo. 232 — 247. A Dupa menti római erődök helyén kialakult középkori ausztriai városokra alaprajzokkal ld. Klaar, Städte Mitteleuropas, 93 — 115. A város kezdeteire 1. Schurtz, 279 — 290 és Thurnwald, III. 137—148; a kora középkori vásár jogi helyzetére és a városfejlődésben játszott szerepére 1. Rietschel 1897; Rörig 1959, 36—133; Marktproblem, 53 — 92. Az ókori, középkori és ázsiai országos vásár kérdéseire 1. Foire; tanulmányai közül kiemelendő Jean Gaudemet, 25 — 42; Braunschweig, 43 — 75 és. Bautier 97—147. Az antik viszonyokról Mócsy, a szasszanida vásározásról Harmattá, az örményről Schütz adott felvilágosítást; a cseh adatra Uhlirtz, 38. A mohamedán heti vásárra ld. az Enzlsl. I. 1108, de kivált az Enc. de l'Islam 1965. II. 607 dzsum'a címszavát, melyet E. D. Goitein dolgozott ki. Az orosz vásárra Tyihomirov, 248 — , J

ohansen, Studien Städtewesens 499 — , és Novoszeljcev, Pasuto, IsztSZSZSZR, 1967/3. 81—108. A lengyel vásárokra Buczek 1964. A lengyel heti vásárnapból képzett helynevekre 1, Gieysztor, Pologne 13. A nomád mozgó vásárra 1. Györffy 1965, 149. Az elhagyott Balti-tengeri vásárhelyekre: Jahnkuhn, Studien Städtewesens 451—498; a bizánci vásárra: Kukules, III. 270—283. A bizánci előzményű Belgrádra: Kalic-Mijuskovió 1967. A vár és város kapcsolatára 1. Schlesinger II. A Pfalzokra 1. Deutsche Königspfalzen. A magyar erdőuradalmakhoz analógiákat szolgáltat benne Bosl, I. 1—29. A városkiváltságokra általában 1. Elenchus 1964 —, és az alább idézett nyugati várostörténeti műveket. A nemzetközi várostörténeti irodalom terjedelmébe bepillantást enged Fügedi két összeállítása: TBM 1961, 693—714, és 1963, 745—791. A bizánci városra 1. Kirsten, Berichte XI. München, V/3. 1 — 48, 1—32; Ostrogorsky, DOP 1959, 47 — 66; Dölger, Atti CISM. A bizánci város és falu kapcsolatáról az Actes CIEB. I. 1—44: Górod i gyerevnyja v Vizantyii v IV—XII. vv. címen Pigulevszkaja, Lipsic, Szjuzjumov és Kazsdan dolgozott ki alapreferátumot, amelyhez legnagyobb súllyal Lemerle (275—283), rajta kívül Charanis (278— 291) és Angelov szólt hozzá. Vö. még Kazsdan, SzA 1954, 164—188. A nyugati város kialakulására vonatkozó újabb irodalomból Pirenne összegyűjtött várostörténeti tanulmányai mellett, amelyek kiváltképpen a flandriai város kialakulását világítják meg, az alábbiakat emeljük ki: Ganshof 1943; Planitz 1954; Ennen 1953. Az utóbbi kettőre és általában a német várostörténeti irodalomra vö. Fügedi, TBM 1957, 521—548; Studien Städtewesens (a kötet tanulmányai közül kiemelendő: