Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

Vercauteren, 13—26, mely egyben várostörténeti eredményeinek összefoglalója, Feyer 41—54, Sydow, 55—76 ésGutka, 77—89); Schlesinger IL, bol összegyűjtött tanulmányai közül külön figyelmet érdemel Ennen könyvének beható bírálata (68—91), továbbá a várnak mint városfejlesztő tényezőnek kifejtése (92 —147). Ugyanez rövidebben, de szélesebb távlattal: StudGen 1963, 433—444. Az olasz kommunákra 1. Goelz. 1965. Flandria gazdasági fellendülésére 1. Váczy, AnnHistUBp 1957, 64—83, a posztó kelet-európai exportjára Székely, Századok 1968, 1—34. Rörig új kiadásban is megjelent művei (1959, 19(54) szerint a német kolonizált városokat, főként a XII. században, javarészt tőkés vállalkozó konzorciumok telepítették. E feltevést újabban elutasítják, 1. W

interfeldt tanulmányát: Petri'7 — 85;vö. Schlesinger 11.259. Az-északi városokra 1. Acta Visbyensia 1965. tanulmányait. Az ausztriai városfejlődésre és Bécsre 1. Brunner, 116—154; Stájerországra Posch, ZVS 1968, 3—16. Az orosz városra 1. Tyihomirov. A lengyel városra 1. KHKM 1962. Fascicule supplémentaire = Ergon. III. 1962; Franeastel; Gieysztor, TSz 1964. 225—263; Niermeyer 177 — 186. A cseh városra: Kavlca, a Städte Mitteleuropas című kötetben. Ezekre összefoglalólag l. Fügedi, TBM 1959, 570 — 607; a lengyel és eseh városok kialakulásának irodalma: Világtörténet 1966. 9—10. szám 1—27. A szláv városokra általában 1. még Ludat a Studien Städtewesens kötetben 527—553; Gieysztor : Conférence II. 87—105. A lengyel városnak és ezzel együtt az államnak a törzsi központokból való X. századi keletkezésére 1. Gieysztor, Franeastel 218, a hasonló cseh fejlődés irodalmát 1. Fügedi, Világtörténet 9/10. 26. A lengyel városfejlődés 960 utánra való datálását támogatja a nagyszámú dirhemlelet (225 lelet, 26 000 érem) földrajzi megoszlása. Az arab dirhemforgalomnak alig maradt emléke a váraljákon, viszont a X. század végétől nyugati pénzek elterjedtek bennük, ami arra mutat, hogy e települések zömmel az arab pénz beáramlásának 960 körüli elapadása után fejlődtek ki. (Eltérő, de nem megnyugtató magyarázatokat idéz Fügedi, uo. 9.) A lengyel várostörténeti kutatás alapvető új eredményei során helyesen mutatott rá a német jogú várost megelőző X—XIII. századi helyi városias előzményekre, ugyanakkor a lengyel váralja településnek a lokációs várossal és a lengyel szokásjognak a német városjoggal való párhuzamba állítása (KHKM, 1962. Fascicule supplémentaire = Ergon III. 1962. 317 — 328; Franeastel 53 — 69) már lengyel oldalról is bírálatot váltott ki. Buczek tanulmányában helyesen emeli ki, hogy itt lényegében a vásárhely (mezőváros) és a város közötti eltérésről van szó (Buczek 1964 ismertetése: Kuhn, ZO 1966, 278—337). A nomád város eddig rendszeresen fel nem dolgozott típusait részben a kitűnő megfigyelő Rubruk útleírásából merítettem, 1. Györffy 1965, i. h., részben a mohamedán geográfusok műveiből. A X. századi bolgár fejedelmi központra 1. Ibn Fadhlan úti jelentését i. h.; a volgai bolgárok városaira 1. még Munkácsi, Ethn 1903, 74, Khorezmre 1. Tolsztov. A kazár főváros leírását Ibn Ruszta és Gardizi párhuzamos szövegei, Ibn Fadhlán, továbbá Isztakhri és Ibn Haukál egyező szövege és Maszúdi alapján adom; l.MHK 154—155, 212—220, 223—239, 256—260. Vö. Telegdi Zsigmond, IMIT 1940. Évkönyve 257—288. A magyarországi várostörténet első korszakának irodalmát 1. Kosáry, I. 98 —100. A magyar város eredete kérdésében már a múlt században röviden a lényegre tapintott Ipolyi Arnold: ,,. . . látjuk, hogy keletkezik ez iparos telepekkel, belőlük, a fejedelmi udvar és megyei vár, a püspöki szék és monostor tövében a város. S a vár rég romba dőlt már, míg helyében rendesen ott áll most is a . . .város." (Századok 1877 Pótk. 21; az adatra Heckenast hívta fel a figyelmemet). Ezt követően főleg két nézet állott egymással szemben: Szalay nyomán többen a várrendszerből vezették le városainkat; mások Festy 1882, 131—141 nézetét követve a várrendszertől teljesen független és a kereskedelem hatására kialakult intézménynek tekintették. A Szalay-íéle és a Pesty-íéle felfogás közötti fő különbség abból ered, hogy városon mástmást értenek; az első a várak alatt kialakult suburbium, az utóbbi a polgárváros eredetét feszegette. Bár már Wenzel, 35 — 44, eredete szerint megkülönböztetett római előzményre, várszervezetre és német —latin „gyarmatra" visszavezethető várost, és különbséget tett magyar és német városaink között, több német kutató vallotta felfogás szerint a magyarországi városok elsősorban német telepeseknek köszönhették létrejöttüket, és a magyarországi városjog délnémet eredetű. Ezt a nézetet Kaindl, 22—27. terjesztette el. Válaszul Hóman, 1908, felhívta a figyelmet, hogy németek mellett kezdetben főleg flamand és vallon városlakó telepesek költöztek Magyarországra. Schünemann, 1929, 7— 12, Esztergom kezdeteiről írt alapos tanulmánya bevezetésében elismerte a francia telepesek elsőbbségét a magyar városfejlődésben, de származáshelyük alapján a német birodalomból való eredetüket emelte ki, s a hospes, ,telepes-vendég' kifejezést helytelenül a ,német' etnikummal azonosította. Treiber (KB. 1928, 13—17, 79—82) egyidejűleg minden vásártér körül kialakult településformát német alapításúnak nyilvánított. Treiber módszertani tévedéseit Györffy /., FE 1929, 1—21 és Györffy I. munkái 221— cáfolta meg, Schünemann felfogásának egyoldalúságát pedig Mályusz mutatta ki: Századok 1944, 36 — 62. Mályusz nem tagadva, hogy a német alapított város lényegesen újat hozott a magyar városfejlődésben, város szavunk eredetéből és európai elterjedéséből kiindulva rámutatott, hogy a városfejlődés Magyarországon a királyi várak mellett olyan helyeken is megindult (mint Szeged, Dés), ahol német telepesek nem voltak, ugyanakkor bizonyította, hogy a hospes nem etnikumjelző fogalom. Az Árpád-kori hospes-kérdéssel behatóan foglalkozott L,ederer, Századok 1928, 492 — 528, 633 — 645. Fügedi, TBM 1961, 23 a fehérvári jogról mutatta ki, hogy ez a latinus-okkal hozható kapcsolatba. Sajátos felfogást alakított ki Magyarországon a két háború között Pleidell Ambrus, aki a német telepeSség megjelenését megelőző latinus városlakó réteget Esztergomban, Fehérvárt és egyebütt a Dunántúlon visszavezette az ókorba, s ezzel a pannóniai kontinuitás szószólója lett, Századok 1934, 1—44, 188—200, 279—313. Pleidell elméletének jogosultságát helyesen tagadta Molnár Erik (1945, 225), majd nagy apparátussal cáfolta meg Székely György, kimutatva, hogy az antik romok és utak nálunk csak mint passzív városfejlesztő tényezők jelentkeznek (TBM 1957, 7—23). Ugyanakkor a szomszédos szláv társadalmak X. századi fejlődésének ismeretében nem fogadható el Molnár Erik azon elgondolása, mely szerint „A mezővárosok a magyar társadalomban nem belső fejlődés eredményeként jelentek meg. A honfoglaló magyarság készen találta már az országban őket . . . Az országban talált mezővárosok szláv települések voltak, a szláv társadalom központjai, amely már eljutott a mezővárosképzés fokára" (I. h.). Székely György helyesen kerülte el ezt a társadalom belső fejlődését tagadó felfogást, viszont egyoldalúnak tartjuk nézetét, amelyben egyedül az iparosodást jelölte meg városfejlesztő tényezőül; fogalmazása szerint ugyanis ,,A mezővárosokat nem a római épületek, nem a királyi és egyházi intézmények, nem a külföldi kereskedők jelenléte tette városokká. De a XII. századba nyúlnak vissza a városi iparosodás előzményei, amelyek majd a XIII. században valódi városokat alakítanak ki" (Uo. 16). A kézműves ipar mellett a kereskedelem városfejlesztő szerepére mutat rá Paulinyi

r TSz 1962, 182 — 185 és Makkai 1963. A kontinuitás irodalmához 1. még Mócsy, RE, Suppl. IX. (1962)773—776 és BTB 1.201.