Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Gerevich László: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ÁRPÁD-KORBAN

történeti előzmények várfallal és vízvezetékkel pótolni képes, a városfejlődés kezdetén azonban e kettő helyi adottsága nem nélkülözhető. A város gazdasági élete, főleg kezdeti fokon, jórészt a település helyén kívül, de a város határán belül zajlik le, olyannyira, hogy a vásárokat is a város mellett tartják. Kívül marad a településen a mezőgazdasági terület, az ipar helyi nyersanyagforrása és sokáig a kikötő és a rév is, pedig ezek, főként a fémbánya, a tengeri kikötő és a folyami átkelő, a város helyét meghatározó környezeti adottságok. Ami a város fekvését illeti, nagyobb tájon belül nagyjából meghatározó lehet a központi fekvés, a forgalmas útvonalak kereszteződése és két eltérő jellegű vidék érintkezővonala, amelyet a földrajzban vásárvonalnak neveznek. A síkság és hegyvidék határvonala, kivált ott, ahol forgalmas utak metszik, igen kedvező feltételeket teremt a városalakuláshoz. Végül itt is érvényesül a védhetőség szempontja; ellenséges támadásnak kitett területen a központ a jobban védhető oldalon helyezkedik el. így a Bécsi-medencében az ókori Carnuntum helyett Vindobona (Bécs) azért vált a középkorban központtá, mert távolabb esett a magyar határtól. Passzív adottságnak tekintjük a településtörténeti előzményeket, azokat az ember alkotta Településtelepülési viszonyokat, amelyeket az új települő helyben talál: korábbi kultúrák helyi alkotásait, kivált pedig az ókori civilizáció maradványait. Mivel az ókori település továbbélése, kontinuitása, az európai várostörténet egyik alapkérdése, és a probléma Budapest kezdeteinél is felmerül, bővebben kell foglalkoznunk vele. A település, mint minden társadalmi jelenség, létrejön, virágzik és hanyatlik, hogy valami újnak adja át helyét, vagy éppenséggel hirtelen megszűnik. A település elnéptelenedését nevezzük imsztásodásnak. A pusztásodást ritkán okozhatja természeti csapás vagy járvány, többségében azonban gazdasági okok vagy háborús események idézik elő. A pusztítást előidéző ok megszűntével az élet előbb-utóbb újra megindul. Elmenekült és visszatért lakosok rendszerint régi hajlékaikat építik újjá. De a kipusztult lakosság után maradt romok is vonzzák az új települőket, Minél nagyobb volt a település, annál nagyobb vonzást gyakorol az oda érkezettekre. A hajdani városhely hacsak nem természeti csapás tette örökre lakhatatlanná --, továbbra is rendelkezik a földrajzi fekvés minden adott előnyével, az épületromok pedig a helyben levő kőanyaggal várrá alakíthatók. Ez az oka, hogy nem csupán a germán fejedelmek telepedtek meg szívesen az antik romok között vagy azok közvetlen szomszédságában, mint pl. Gibuld alemann király Regensburgban, hanem nomádok is felhasználták azokat, A Góbi-sivatag északi peremén fekvő Karabalgaszun romjai olyan vonzást gyakoroltak a nomád fejedelmekre, hogy az ujgurok és kirgizek után a mongolok is ide helyezték első székhelyüket, Karakorumot. Történészek, régészek gyakran használják a kontinuitás (folytonosság) szót, anélkül, hogy felmérnék, hogy a települések továbbélésének milyen eltérő formái lehetnek. Attól kezdve, hogy egy település társadalma évezredeken át megszakítatlanul helyben él, egészen addig, hogy őskori építményeket ma is használatba vesznek, a települések továbbélésének széles skálája adódik. Társa dalom ko ntinuitásr ó 1 akkor beszélünk, ha a települést alkotó társadalmi közösség vagy annak legalábbis jelentős része egy adott lakterületen úgy él tovább, hogy intézményei folyamatosan fejlődnek. Adott lakterüíeten nem a házak helyét, hanem a település határát értjük, azt a szűkebb területet, amelyen belül a termelőmunka a település esetleges elmozdulása, átköltözése esetén is változatlanul folytatódik. A folyamatosság pedig legfeljebb olyan rövid, egy nemzedék életén belül bekövetkezett megszakítást enged meg, amely alatt a társadalom intézményeinek, anyagi és szellemi művelődésének folytonossága nem szakad meg. így beszélhetünk Róma város társadalomkontinuitásáról, annak ellenére, hogy a társadalom szervezetében és a lakosság számában jelentős változás következett be. De beszélhetünk azoknak az alföldi mezővárosoknak esetében is, amelyek folyamatosságát az Árpád-kori tatárjárások, török és kuruc kori ,,futás"-ok szakították meg. E futások után néhány évvel olykor csak tíz év múlva — visszatért a megmaradt lakosság, kiegészülve a környékbeliekkel, akik elpusztult falvaikat nem építették újjá. Végül fennállhat azokban az esetekben is, amikor a lakosság pusztává vált települését részben vagy egészben elhagyva a határ más pontján települ meg, tovább művelve régi földjeit. így települt a dalmáciai Sahna város római lakossága az avar-szláv pusztítás után Diocletianus szomszédos „palotájába", honnan neve: Spaletum >• Spalato > Split lett. S így települt át a pesti polgárság is a tatárjárás után a budai Várhegyre. Nem beszélhetünk társadalomkontinuitásról, ha a lakosság elmenekült vagy elvándorolt, és másutt telepedett meg, mert a kontinuitás előfeltétele a helyben maradás, a termelőmunka helyben való folytatása. De nem beszélhetünk akkor sem, ha a települést ért változást vagy csapást túlélők, a helyben maradottak egy nagyszámú jövevény lakosság között úgy enyésztek el, hogy a régi társadalom szervezetét, anyagi kultúráját és nyelvét az idegen váltotta fel. Ilyen esetben megfelelőbb telep üléskontinuitásról beszélni. Hogy példán szemléltessük a kettő közötti különbséget, a tatárjárás előtti magyar lakosságú Sopron ispáni Kontinuitás