Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG
hely között. A kereszténység zászlaja alatt terjeszkedő frank imperializmus és az ennek útját álló Duna menti pogány avar nagyhatalom között fennálló alapvető ellentéteket azonban ezek a tárgyalások nem rendezhették. 85 Nagy Károly A frankok 791-ben két oldalról támadtak rá Avarországra. Nyugat felől, a Duna jobb és bal avar had- oldalán egy-egy seregrésszel, a Dunán pedig erős hajóhaddal Nagy Károly nyomult be az avarok járatai kerületére, és egészen a Rábáig hatolt. Italia felől aPippintől szervezett gyorsan mozgó seregrész tört előre, valószínűleg a Balaton irányába. Az avar fennhatóság alatt élő szlávok ekkor még vitézül együtt harcoltak uraikkal a támadó frank seregek ellen. 86 A frankok első hadjárata megtorpant a Rábánál, és nem érte el az avar birodalom központi területeit. Nagy Károly Savarián keresztül visszavonult Regensbrunnba, ahol a következő évet Avarország (Avaria ) központi területei ellen tervezett hadjárat előkészületeivel töltötte. A Rajna vidékéről 793 tavaszán el is indult az újabb hadjáratra összehívott seregrész, amikor az avarokkal folytatott tárgyalásoktól felbátorodva a szászok fegyvert ragadtak, tőrbecsalták és felkoncolták a felvonuló seregrészt. Nagy Károly e hírre félretette az avar háború tervét, és a szászok ellen fordult. A kínálkozó lehetőségeket az avar vezetők azonban nem használták ki. Pedig még 792 késő tavaszán fogadták a szász követeket, akik a frankok ellen fegyveres szövetségről tárgyaltak a kagán udvarában. A szászok, amikor 793-ban magukra vonták a frankok megtorló hadjáratát, az említett tárgyalások után azt várták, hogy az avarok is megmozdulnak, és kelet felől rátámadnak a frankok országára. Az avar vezetők, az uralkodó (caganus) és a vezér (jugurrus-jugrus) között azonban nézeteltérés támadt a támadó háború kérdésében, amely valószínűleg összefonódva a 791. évi avar hadvezetés bírálatával évekig tartó polgárháborúvá szélesedett, Az avarok cselekvőképessége így megbénult, Nagy Károlynak viszont időközben sikerült letörnie a magukra 1 hagyott szászok ellenállását, és 795-ben újból a belső harcoktól megosztott Avarország ellen fordulhatott, 87 Az avarok A frank terjeszkedésnek legjobban kitett nyugati avar törzsek vezetője, a tudun méltóság visemeghodoiasa jője, nem várta be a frankok újabb támadását, hanem még ez évben népével együtt meghódolt Nagy Károlynak. A frank támadás nem váratott sokáig magára. 795 késő őszén a friauli határvidék körzetéből nyomult avar földre a frank expedíciós sereg, amely Dél-Pannonián keresztülvágva rajtaütésszerűén elfoglalta a Duna Tisza közének déli felében kereshető kagáni székhelyet. (Hring — Campus.) A kortársak szemében meseszerű zsákmány jutott ekkor a támadók kezére, amelynek nagyobb részét Nagy Károly Leó pápának adományozta, ezzel is egyengetve a császári cím elnyerésének útját. A friauli őrgróf sikeres hadi vállalkozása után Nagy Károly a következő évben Pippint küldte az avarok földjére, hogy fia is részesüljön az avarok leverésének dicsőségében. Pippin serege ugyancsak Dél-Pannonián keresztül nyomult előre, míg az apjától küldött frank-alemann bajuvár csapatok mozgása a Duna vonalát követte. Az utóbbi seregrész érinthette Budapest területét, mielőtt csatlakozott a fősereghez. Az egyesült haderő élén Pippin komolyabb harcok nélkül, 796 nyarán másodízben is elfoglalta a kagáni székhelyet, és azt — a források szerint földig lerombolta. Az Aachenbe irányított zsákmány kíséretében az alemann- bajuvár csapatok újból a Duna vonala mentén, a pesti oldalt is érintve tértek vissza hazájukba, 88 4. A IX. SZÁZAD: FRANKOK, AVAROK ÉS SZLÁVOK Frank-haju- A 788-tól számítva közel kilenc évig tartó háborúskodás után a frankok a meghódolt Avarrar köz- orsz ág területét nem egységes, hanem területenként eltérő szervezeti formák között igyekeztek igaajatas j^zben tartani. A bajorokkal szomszédos területet, az Ennstől a Bécsi-erdőig húzódó részt, fogták a legszorosabbra. Itt már 792 3-ban — amikor Nagy Károly Regensbrunnban székelt őrgrófságot (marca) szerveztek, és bevezették a frank-bajuvár közigazgatást. De már a Duna Száva és az Alpok közötti területen, melyet a Karoling-kori írók is Pannoniának jelölnek, 796 után több mint negyed évszázadig meghagyták az avar részfejedelmek (tudun) és az avar nyomás alól Dél-Pannoniában meg a Közép-Duna vidékén felszabadult szlávok vezetőinek ( duces) népeik feletti önkormányzatát. A terület katonai és politikai ellenőrzésével azonban a friauli és az ostmarki őrgrófokat (comités) bízták meg. Fgy időben a salzburgi és az aquileiai egyházak irányításával megkezdték pannóniai avar és szláv lakosság megtérítését. Az említett két körzettel szemben Avarország legkeletibb, a Dunától a Tiszántúlig terjedő része viszont szervezeti vonatkozásban már csak egészen lazán kapcsolódott a frank birodalomhoz. A 796-ban meghódolt és vazallusként kezelt kagánt meghagyták itteni birtokállományában. A határgrófságok ellenőrzése sem terjedt ki erre a területre, mint ahogy a távolabbi célokat, így az adózási kötelezettséggel járó grófsági szervezet bevezetését is szolgáló missziós tervekbe sem vonták be a Dunától keletre eső terű letet. 8<J
