Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

A Duna vidéke Nagy Károly-i politikai elrendezését a IX. század első évtizedeitől kezdve új erőtényezők kezdték feszegetni. A dunai bolgárok 804 - 5 táján megdöntötték az alföldi avar kaganátust, és ha nem is mindjárt, de a tízes évektől kezdve határaik a Duna vonalán érintkeztek Kelet-Dunántúllal. Sőt Omurtag kán idejében, a húszas években, a Dráva Száva közének keleti fele, a Szerémség is a bolgárok kezére jutott. A Dunától északra Mojmir, valamint utódai vezetése mellett a morva-szlávok erősödtek meg, és a harmincas évek közepére fokozatosan kiterjesztették uralmukat kelet felé a Nyitra völgyéig. A Pannoniában később szerephez jutott Pribina herceg előlük először a keleti frank őrgrófságba, majd innen a bolgár befolyáshoz igazodó Dél-Pannoniába (Sziszek-Sisak) menekült, végül 840 körül frank hűbéresként Zalavár (Mosaburg) és környékén kapott birtokot. A morva fejedelemség terjeszkedésével függhet össze, hogy a keleti frankok Dunántúl északnyugati részét, a Rábától nyugatra eső területet is szorosabbra fogták, és legkésőbb a harmincas években itt is bevezették a comitatus-szervezetet. Egy ideig a Duna menti praefectura ellenőrzése alá tartozhatott a Duna könyöke jobb parti sávja is. A Rábától keletre, a Duna és a Balaton közti térségben, a frank comitatus szervezet bevezetésére a jelek szerint azonban csak a század középső évtizedeiben került sor, amikor a Dráva és a Balaton közötti Pribina-féle hercegség (ducatns) isKocel idejében (mintegy 861-ben) ilyen szervezetet kapott.

90 Budapest területe a IX. században frank határvidéknek számított. A pesti oldal körzetében a 810-es években viszont már az alföldi bolgár uralommal számolhatunk. A század középső évtizedeitől kezdve a bolgár terület észak felé a morva fejedelemség szélső részeivel érintkezett. A keleti frank, bolgár és morva-szláv érintkezés vonalában Budapest területe, a folyami átkelésre alkalmas gázlói miatt, e határvidék egyik különösen sebezhető pontjának tekinthető. Az itt élő IX. századi lakosságot már ezért sem lehet a határvédelmi feladatoktól elválasztva vizsgálni. Emellett szól, hogy e lakosság egyik csoportja a nagytétényi római tábor területét használta, míg egy másik népesebb csoport telephelye a megyeri rév szomszédságában, a Pünkösdfürdő Tanácsi üdülő sávjában határolható körül. Az óbudai Cella trichora és a csúcshegyi villa területéről is számon tartunk IX. századra keltezhető edénytöredékeket, Északabbra Pomáz, Lugi dűlőn (római villa), Szentendrén (római tábor), Leányfalun (római őrtorony) keresztül egészen Esztergomig követhetők a római kori erődítményekhez, telephelyekhez kapcsolódó, folyami gázlókhoz igazodó IX. századi lelőhelyek, amelyek sorában Visegrád a Sibrik-dombi római tábor IX. századi átépítésével és a Várkert dűlői telep maradványaival külön is említést érdemel. A Nagytéténytől P^sztergomig húzódó Duna menti lelőhelyeknek az előbbiekben jelzett eloszlása a közelebbről nem ismert budapesti lelőhelyről számon tartott fegyverekkel együtt határozottan e Duna menti lakosság katonai, határvédő feladataira utal. Ilyen összefüggésben nézve jelentősek fővárosunk területén a békásmegyeri telepnyomok és zárt leletegyüttesek, melyek egyúttal e határvidék IX. századi történetére további kitekintést nyújtanak.

91 Békásmegyer Pünkösdfürdő területén a visegrádiakra emlékeztető kisebb lemélyített padlójú, négyszögű házakat ástak ki.Tűzhelyek nyomait is említik anélkül, hogy helyüket a földbe mélyített kunyhók területén pontosabban megadnák. Putriszerű ,,beásások"-rólis olvasunk. Az egyik ilyen beásás alján későfenéki típusú fülbevalót találtak. A négyszögű és szabálytalan beásások töltelékföldjéből, valamint a felső rétegekből durva, hullámvonalas kerámia, őrlőkövek s egyéb apró leletek kerültek ki. A pontosabban nem rögzített, csak leírásból ismert telep jelenségek mellett a Budapesti Történeti Múzeumba került kerámia tanúsága kétszeresen fontos. A telepkerámia nagyobb része a sötétszürke és aránylag kis méretű edényekre egészíthető ki; mint már előbb említettük, szorosan kapcsolódik a pesti oldal avar kori temetőinek késő VIII. századi keramikájához, és időben aligha vezet tovább, mint a VIII. század vége (Pippin hadjárata). Minthogy a 143. A békásmegyeri edényégető kemence A dunai bolgárok Morvaszlávok VIII. és IX. századi telepek Békásmegyeren