Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

142. Bronz övcsat Wekerle-télepről lődött. A kitört belháborúban, nem úgy, mint vagy ötven évvel azelőtt, ezúttal a felkelt, hódolt népek győztek. A hatalomra került új vezető rétegnek dolgozó műhelyek rátértek az öntött oroszlános, griffes-indás övgarnitúrák készítésére, melyek mint az újjászervezett nomád állam társadalmi rangjelző övdíszei eljutottak a kaganátus minden részébe. Oroszlános-indás övek, de még préselt technikában, már a megelőző évtizedekben készültek a korábbi kagáni műhelyben a hatvanas években beköltözött csoportok vezetői számára. Lehetséges, hogy kelet felől a század végén újabb griffes övdíszű csoport költözött be, ami összefüggésben állhatott az oroszlán indás csoport belső megmozdulásával. A VII. század második felének kelet nyugati irányú népmozgalmaival kapcsolatban a magyarsággal szorosan rokon népelemek is kerülhettek a Kárpát-medencébe. A föntebbiekben körvonalazott és részleteiben még kérdőjeles nagy belső átalakulás végén jelennek meg a pesti oldalon a helyi viszonylatban nagyobb sírszámú temetők. Érdemes most már megfigyelni, hogy az új foglalók mely pontjait szállták meg a pesti oldalnak. A temetők és nemegyszer az egyes sírok — melyekről még kitűnhet, hogy ugyancsak temetőhöz tartoznak — helyrajzi elhelyezkedése világosan elárulja, hogy a foglalók az egész VIII. századon keresztül elsősorban két fontosabb dunai átkelőhelyhez vezető útvonalat igyekeztek kézben tartani. Először a tabáni átkelőhelyhez, a középkori pesti révhez vezető Kerepesi út vonalát. Ennek sávjában már eddig is három, nagyobb sírszámú késői avar kori temetőt tartunk számon: a Tihanyi téri, a Népstadion melletti és a Rákos, Ejtőernyős torony közelében feltárt lelőhelyeket. Földrajzi és időrendi szempontból egyaránt ebbe a csoportba tartozik a régtől ismert Lóverseny téri temető anyaga. Az idézett temetők elhelyezkedését nézve aligha véletlen, hogy a budai oldalon is a Kerepesi út meghosszabbított vonalában fekvő Tabán területről ismerjük a budai oldal egyetlen zárt későkori sírleletét. A VII. század utolsó harmadában betelepült Pontus vidéki csoportok ellenőrzése alá került kerepesi-tabáni átkelőhely jelentősége a IX. századon keresztül a honfoglalás-kor idejére is átöröklődött. A VIII. századig visszanyúló előzményei lehettek tehát annak, hogy az Anonymustól fenntartott hagyomány szerint Taksony vezér éppen a bolgár izmaelitáknak engedte át a X. század közepe táján a Kerepesi út vonalának Duna-parti végpontjánál fekvő Március 15-e téri pesti erődöt (Castrum quod dicitur Pesth). Az újonnan betelepült népelemek régészeti hagyatékának másik sűrűsödési vonala a pesti oldalon az Üllő felől a pesti révhez vezető útvonal és főként ennek Csepel-szigeti leágazásánál, nagyjából a jelenlegi Illatos-árok sávjában figyelhető meg. A Wekerle-telepi, valamint a Lámpagyári temetők, illetőleg a pesterzsébeti Klauzál utcai

82 sírlelet igazodnak ehhez az utóbbi útvonalhoz. A Lámpagyártól délre Szentkútnál dinnyemag alakú gyöngyökkel keltezett női sírlelet jelzi

83 a Duna menti útvonal későkori használatát. Észak felé helyrajzi megfelelője a Meder utcai sírlelet,

84 az említett Duna menti út, valamint a Rákos-patak völgyében haladó természetes útvonal találkozása közelében. Kívül esik már a Dunához igazodó útvonalak körzetén a rákoshegyi VIII. századi temető. A VIII. századi avar kaganátus, amelyet az egykorú források nem minden alap nélkül neveznek hunnak, a század középső évtizedeitől kezdve erőteljes nyugati irányzatot követett. Ez a nyugati irányzat, amely nemcsak békés, gazdasági kapcsolatokra szorítkozott, hanem időnként zsákmányszerző portyákban is megnyilvánult, a VIII. század végén az avarokat szükségképpen összeütközésbe hozta a kelet felé terjeszkedő Karoling-birodalommal. A frankok, miután 774-ben rátették kezüket Felső-Italiára, és a következő tíz évben a szászokat is engedelmességre szorították, 788-ban az avarokkal szövetséges bajor fejedelmi ház uralkodó tagját, Tassilo herceget elmozdították, és a bajorokat közvetlen frank közigazgatás alá helyezték. A frank és az avar birodalom határszélei most már széles fronton, az Ennstől egészen Friaulig közvetlenül érintkeztek egymással. Az avarok 788-ban ismételten betörtek Bajorországba, egy másik csoportjuk ugyanakkor Friaulba hatolt, hogy zavarja és késleltesse a frankok berendezkedését a.két határtartományban. A következő években élénk követjárás volt a frank királyi és az avar kagáni székBudapest földjének újabb megszállása Az avar — bajor és avar —frank kapcsolatok alakulása