Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

A budai oldallal szembeni pesti oldal uraiként az V. század harmadik negyedében elsősorban a skirek vehetők számításba. Ennek az V. század első évtizedeiben valószínűleg a hunokkal együtt beköltözött keleti germán népnek szállásterületét a Kárpát-medence V. századi etnikai viszonyaira vonatkozó történeti források az Alföld déli felét megszállva tartó szarmatáktól északra, nagyjából a Duna könyöke magasságáig, kelet felé pedig a Tisza völgyéig jelölik ki.'

28 Körülbelül tehát azt a területet szállták meg, amely a vandálok és a szarmaták egy részének elvándorlása következtében az V. század elején elnéptelenült. Az itt nem részletezhető régészeti és településtörténeti indokok alapján a Tiszalök, Mád, Mezőkászony (Kosino), Kassa (Kosice), Szécsény leihelyű leletegyüttesek

29 valószínűleg a hun műveltségű skir és talán svéb (Szécsény) vezető réteg hagyatékának tekinthetők. Hasonlóképpen ítélnénk meg a föntebbi leletek horizontjához időben közvetlenül csatlakozó és ugyanakkor a keleti gótok emlékanyagához is kapcsolódó gáva-kiskunfélegyházai leletekkel jellemezhető csoportot,

30 amelynek alsó időhatára a 470 körüli évekre tehető. A még közöletlen Pest megyei V. századi germán jellegű leletek ismertetéséig határozottan nem ítélhető meg, hogy a pesti oldal és közvetlen szomszédsága a skir nép, avagy a Dunakanyar északi oldalát megszállva tartó keleti svéb csoport birtokállományához tartozott-e. A Dunántúl északkeleti részét — mint említettük — a hun Sadages nép, déli felét és a Dráva — Száva közét pedig 456-tól kezdve a keleti gótok tartották megszállva. A következő tizenöt év Duna-völgyi eseményei sorában az utóbbi nép játszotta a kezdeményező szerepet.

31 A keleti gótok eleinte a kelet-római, majd 458-tól kezdve pár évig a nyugat-római és 462 — 463tól újólag a kelet-római birodalom szövetséges népei sorába tartoztak. Amikor azonban kitűnt, hogy sem a császári zsoldpénz, sem a déli zsákmányszerző portyák nem biztosítják az aránylag fejletlen termelési viszonyok között élő keleti gót nép megélhetési lehetőségeit, a gótok északi szomszédaikat kezdték zaklatni, majd fosztogatni. Az újabb északi támadással kapcsolatban a keleti gótok 465 — 466 táján elsőnek a Sadages népet hódoltatták meg. Ez alkalommal Budapest területe is a keleti gótok birtokába kerülhetett, Kevéssel ezután a Balaton körül megtelepült gótok a dalmáciai portyáról zsákmánnyal megrakodva hazafelé tartó svéb fejedelmet és kíséretét fosztották ki rajtaütésszerű támadással. Az eddig szövetséges skirek nem várták be, hogy a veszélyes szomszéd váratlanul rájuk rontson: ők támadták meg a Dunához legközelebbi Valamer gótjait, de súlyos vereséget szenvedtek; 469-ben azután a fenyegetett Duna-balparti népek: szarmaták, skirek, svébek és rugiak, nagyjából tehát a hun birodalom szétverésében részt vevő társulás tagjai, egyesítették erejüket,hogy gátat vessenek aKárpát-medence új ,,hunjai", a gótok további fegyveres tevékenységének. A kelet-pannoniai Bolia folyó melletti döntő összecsapás azonban, amelyben a szövetséges bal parti népek oldalán gepida és kelet-római csapatok is harcoltak, a keleti gótok győzelmével végződött. A gótok ezután valószínűleg még 469 telén, valahol a budai oldal körzetében, átmentek a Duna jegén a túlpartra, és alaposan megsarcolták a Duna-kanyartól északra élő svéb törzseket. A keleti gótok föntebb vázolt, jórészben zsákmányszerző hadi vállalkozásai azonban nem oldották meg az erősebb gazdasági alappal nem rendelkező gót nép megélhetési nehézségeit. A mind A skirek A keleti gótok terjeszkedése A keleti gótok kivándorlása 120. Agyagedény a Szépvölgyi úti langobard temetőből