Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

124. Csontfésű a Budafoki úti sírleletből körüli későrómai temetőkből hiányoznak a sírritus és mellékletek alapján hunkorinak ítélhető sírok. A Bécsi úti, valamint a Bogdáni úti temetőrészekben megfigyelt rituális koponya-temetés, a pestlőrinci és dunaharaszti késő IV. századi sírok hasonló jelenségeinek figyelembevételével még a hun mozgalmat megelőzően a túlpartról betelepült szarmata népességgel hozható kapcsolatba. A hunok elől menekülő, területünkön átvonuló, majd a hunok segédnépeiként betelepülő csoportok emlékanyagát nem a hivatkozott későrómai összefüggő temetőkben találjuk meg, hanem különálló magányos sírokban, elkülöníthető kisebb sírcsoportokban. A hun korszak budapesti emlékanyaga a legutóbbi évtizedig csak szórványleletre szorítkozott. Mellettük ma már néhány zárt sírlelettel is rendelkezünk. Elsőnek említhetjük a Budafoki úton, az Épületelemgyár területén feltárt magányos női sírt. Az itt megfigyelt temetkezési rítus: az elhunyt nyújtott helyzetben, fejjel nyugat — északnyugatnak fektetése, a koponya mögé és a lábfejek elé egy-egy agyagedény elhelyezése, a sírban talált további mellékletekkel: aláhajtott lábú bronz fibula, tövisfejnél megvastagodó karikájú bronz csat és egysoros háromrészes csontfésű (124. kép), a lekerekített fogó két oldalán egy-egy állatfejjel, együttesen arra utalnak, hogy keleti germán nőt temettek el a Budafoki úti sírban. A síregyüttes a IV. század utolsó évtizedeire, de az állatfejes csontfésűt tekintve inkább az V. század első harmadára keltezhető. A díszítetlen, Thomas II. és III. típusú, illetve az utóbbihoz sorolható és a fogó felületét karcolt állatalakkal kitöltő fésűktől (Marosvásárhely-Targu Mures, Medgyes-Medias, Dunaújváros) eltérően az állatfejes fésűk ugyanis a keleti germánok körében korábban nem voltak ismeretesek. Az ilyen állatfejes csontfésűk, háromszögű vagy lekerekített fogóval, a gót mozgalmat követően, a 400-as években tűnnek fel a Duna-menti határsávban (Garvan, Oszőny, Lebeny, illetve Budapest), ahol a keleti germán, elsősorban gót csoportok betelepülése után e csontfésűk készítési helye is kereshető.

7 A Budafoki úti sírtól képviselt időszakaszhoz sorolható néhány nemes anyagból készült ékszer, melynek pontosabb lelőkörülményeit nem ismerjük. A szétkallódott óbudai sírlelet darabjaként említhetünk egy rovátkolt karikájú, sokszögű gombbal díszített arany fülbevalót. Az ékszertípust nem lehet egyedül a II. Theodosius (408 —450) érmével keltezett bácsordasi lelettel keltezni. Az óbudai darab használati idejének megítélése szempontjából fontosabbak az V. század első évtizedeiben földbe került 1. számú szobi sír fülbevalói, melyek egyrészt a IV. század végén feltűnő tömör, sokszögű, kisebb gombban végződő, másrészt az óbudaihoz hasonló nagyobb méretű, rekeszes fülbevalók közötti átmenetet példázzák. Az óbudai és a szobi fülbevalók szoros kapcsolata, amelyet az ékköves kockaszemek jelenléte és a gombokon a filigrángyűrűk hiánya még tovább erősít, az osztott rekeszes, polyaedrikus fülbevalók divatjának aránylag hosszú élettartama ellenére is megengedik az óbudai fülbevalónak az V. század első harmadára való keltezését, amit az újabban közzétett schletzi sírlelet is megerősít

8 Ennél valamivel későbbi egy másik óbudai lelhelyű, kettős kúpos, sokszögű gombban végződő arany fülbevaló,

9 amelynek sima karikáját az atzgersdorfi és egy ismeretlen magyarországi leihelyű, sokszögű fülbevalóhoz hasonlóan tűszerűén egyenesítettek ki. Az ékszer gombjának nyújtott formája a mezőberényi úgynevezett 2. számú lelet filigrándíszes fülbevalóit idézi.

10 A korai hun korszak budapesti emlékanyaga