Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)
Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG
Egyiptomi kultuszok Iuppiter Ammon és Iuno Caelestis Syriai kultuszok A dunai lovasistenségek egyaránt az isten misztikus csapatának, thiasos-án&k tagja, Szatürosz vagy Mainas lesz. A halott dionüszoszi heroizálásától már csak egy lépés kellett, hogy az elhunytat istennek tekintsék. A halott szentségéről vallott hit mellett a Dionüszosz-vallás erre is lehetőséget nyújtott. Aquincumban egy közel méter magas domborműves kőemlék, mely szőlőindávai futtatott kis kápolnában az elhunyt Dionüszosz-hivőt mint Dionüszoszt ábrázolja, őrizte meg ennek a hitnek az emlékét. Szerencsét kereskedelmi vállalkozásaikban, egyáltalában az élet anyagi vonatkozásaiban, bőséget a földi életben és ugyanakkor boldog túlvilági létet ígért hívőinek az egyiptomi Isis istenasszony is. Isisnek és társának Sarapis-n&k együtt vagy külön ajánlott feliratos emlék eddig még nem került elő Aquincumban és környékén. 21 Egyiptomban készült amulettqk, valószínűleg az aquileiai kereskedelem közvetítésével, azonban már a II. század elejétől kezdve eljutottak ide, amint ezt a polgárvárosban talált Harpokratés fajanszfejecske és a katonavárosi amfiteátrum mellől számon tartott email Thoeris-szobrocska példázhatja. Nagyon is kérdéses, hogy e talizmánok viselői, mintáz Egyiptomon kívül máshonnan még nem ismert Thoeris-amulett esetében, valóban az egyiptomi vallásosság elképzeléseit fűzték-e az idézett darabokhoz, vagy pedig csupán általában szerencsét hozó nyakdíszként hordták. Hasonló kérdéseket vet fel a Hajógyári-szigeten, valamint a ferenchalmi ,,Szép Juhászné" környékén talált egy-egy usebti szobrocska. Mindkettő ugyancsak behozott darab, és talán csak az utóbbi került elő sírmellékletként, mint az Egyiptomban nagy számban talált usebtik. Az usebtikhez és talizmánokhoz hasonlóan egyiptomi készítmény, éspedig az óbirodalom idejéből, az a hieroglifákkal írt kisebb kőlap töredéke, amely a canabae déli részében került napvilágra. A kőemlék-kutatóink szerint Isis-szentély díszei közé, illetőleg Isis-hívő tulajdonához tartozhatott. A Pacatus-edényeken látható Isis- és Seth-Typhon-mel\képek aquincumi háttere sethianus irányú helyi kultuszra utalna. Nem kétséges a kultikus rendeltetése a Kőbányán IV. századi kísérőleletekkel napvilágra került Isis-ólomszobrocskának. Az eddigi emlékanyagból azonban távolról sem rajzolódik ki, hogy a II. és a III. századi Aquincum az Isis-vallásban Savariához hasonló szerepet játszott. Nem állapítható meg folyamatosság, kontinuitás a II III. századi emlékanyag és a III. század végétől jelentkező múmiatemetkezések között sem. Az utóbbiak ahhoz az új vezető réteghez tartoznak, amely Gallienus uralkodását követő évtizedekben alakult ki, nem kizárt, hogy újabb közel-keleti telepesek részvételével. 22 Független az egyiptomi kultuszoktól a szír (pun), egyiptomi és hellenisztikus-görög istenelképzeléseket összeolvasztó Iuppiter Ammon tisztelete. Ez utóbbi egyetlen oltárkövét az africai származású M. Caecilius Rufinus Crepereianus helytartó fia, aki apja mellett a III. század elején légió-tribunusként szolgált Aquincumban, állította. Ugyanakkor a helytartó a nagy pun istennőnek, Carthagó patronájának, Tanit-nek rótta le fogadalmát Iuno Caelestis megszólítással. Mindkét fogadalombeváltás a Septimius Severustól kezdeményezett dii patrii-kultusz és ezen keresztül a császárvallással való összefonódást mutatja. Különösen szembeszökő ez a helytartói oltár esetében, amikor az uralkodó felesége, Iulia Domna, szívesen láttatta magát Iuno Caelestis földi megjelenésének. Az africai kultuszoknál mélyebb nyomot hagyott a Severus-kori Aquincum vallásos életében a soknevű, nagy szíriai termékenység-istennő tisztelete. 23 Az osrhoenei Edessában természetes forrástó mellett, melyben tabunak tartott szent halak éltek, Baltis, azaz Miaszszonyunk néven tisztelték a közeli Hierapolis rokonvonású istennőjével, Dea Syriával együtt. (122. kép) A békásmegyeri határban azonos környezetben épült a II. század végén Baltis és Dea Syria együttes szentélye. C. Iul. Sextinus földbérlő vagy vámbérlő, valószínűleg az aquincumi szír colonia tagja, 200 körül a város dunai kikötőjéhez vezető útvonalán építtetett díszes kapuzatot a Iuppiter—Hadad, Dea Syria és Baltis dea néven tisztelt szíriai istenhármasságnak. E szír coloniához tartozhatott az a Septimia Marcella is, aki fiai üdvéért a byblosi Adonis-nàk rótta le fogadalmát. 24 Egyetlen kőemlék, veteranus állította, őrzi mindeddig Doliché és Héliopolis Iuppiterrel azonosított harcias égistenei aquincumi kultuszát a II —III. század fordulójáról. Nem Aquincumban, a katonavárosban, hanem a polgári jellegű Gorsiumban állhatott az a késő II. századi Iuppiter Dolichenus-szentély, amelyet Septimius Severus és Caracalla pannóniai látogatásuk alkalmával 202-ben helyreállítottak. 2 * A Severusok idejétől tovább erősödött a vallásos elképzelések szinkretista irányzata, amely vidékünkön a dunai lovasistenségek kultuszában érte el tetőpontját. A kultusz középpontjában egy istenháromság állott, melynek női alakját Kybélé, Anaitis, Epona, Nemesis vonásaival ruházták fel váltakozva. E határozatlan női istenalakhoz társult két lovasisten, akik a thrák lovas, a Dioskurok és a hivatalosan mindig győztes császár triumfális vonásait egyesítik. A többi vallással szemben a dunai lovasistenségek kultusza újat már nem tudott mondani, s ez szabott
