Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

vezetbeii jelentkező collegium fabrum számára. A jelenlegi anyag alapján tehát nem a ,,B", hanem az ,,y4"-műhely dolgozott tovább. Több műhely közt oszthatók szét a többnyire hármas tagolású mellképes sztélék különféle változatai, a gyakori kagylós fülkével díszes sírkövek. Ebben a műhelykörben kedvelt a Magna Mater vallásból köcsönvett jelképes díszítő elemek alkalmazása, mint tölgyfatoboz, oroszlánpár, kis Attis-alakok. Egészen a század végéig továbbélnek ezután az olyan egyszerű sírkőformák, mint T. Aur. Numerius és katonatársának a II. század hatvanas—hetvenes éveire tehető cippusa vagy Sallustius Sabinus és felesége noricumi típusú sírköve. A századforduló körüli évtizedekben dolgozó egyik kőfaragó műhely készletét a Malom-dűlőben találták meg. Közelében került elő egy mészkőből faragott női arcmás, amelynek kesernyés vonásai a Hunka-dombi öt mellképes sírkő női portréin is visszatérnek. Caracalla korában működött ez a polgárvárosi műhely. A Severusok idejében a sírkőplasztika másod virágzását élte Aquincumban. Elsősorban a helyi származású lakosság vezető rétege ragaszkodott a hagyományos sztéléformához. A polgárvárossal egyezően hasonló jelenséget tapasztalunk a II. század végétől felfejlődő canabae emlékanyagában. A Marcus-féle háborúk után a katonavárosban működő műhelyek közül az egyik legérdekesebb, amely készítményeire műhelyjegyként a kőfaragó szerszámkészlet munkaeszközeit, kőhasító csákányt, kőfaragó kalapácsot, vésőt, körzőt faragta ki. A canabae-n kívül eddig még nem találkoztunk készítményeivel. Az előbbinél színvonalasabb műhely alkotása a Március 15-e téri mellképes sírkőtöredék, amely a mitologikus domborműveket készítő műhely klasszicista hagyományaihoz csatlakozott, míg a kidolgozást illetően festői irányt követ. Ugyancsak még a III. század első évtizedeiben készült Aur. Aulupor nagyméretű, díszes sírköve. Ez utóbbi a keletbalkáni emlékekkel mutat kapcsolatot. A Severusok uralkodását követően még készültek olyan nagyméretű sírtáblák, mint Aur. Bitus és fiának síremléke. A század közepe táján a sírkövek már nyomottabb formát mutatnak, a felirat fektetett hossznégyszögű mezőbe kerül. A kőfaragás technikai készsége is hanyatlik. A IV. századi sírkövek nélkülöznek már minden figurális és ornamentális díszt. A császárkori sztélé az átalakulás eme végső szakaszában elérkezett oda, ahonnan kiindult, az egyszerű feliratos titulushoz. Aquincum területén FI. Calvena Fótra került sírköve példázza e késői sírkőformát. A canabae III. századi műhelyei A IV. századi lituli 96. Néger ifjút ábrázoló bronzszobrocska Óbudáról 95. A Héraklészt ábrázoló szobor részlete