Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

Gazdag változatait találjuk az atrium-szerű helyiségből a középfolyosós elrendezésre való átmenetnek. Az átmenet egyik változatát őrizte meg a déli városrészben feltárt II. századi festőlakás (81. kép). A keskeny középfolyosó itt még a tágas atrium szerepét játszotta. A nagy négyszögű insulák lakóházai képviselik az átmenet előrehaladottabb szakaszait. A katonaság építkezéseinél kezdettől fogva alkalmazta a helyiségeknek egy másik, ugyancsak a Földközi-tenger vidékén otthonos elrendezését, amely oszlopcsarnokos, nyitott udvar köré fűzte fel a helyiségsorokat. A polgári telepek lakóház-építkezésében viszont csak a II. század végétől kapott helyet ez a peristyl-udvaros elrendezés. Az ismert példák mind a polgárvárosra és az ottani vezető réteg épületeire vonatkoznak. (82. kéj)) A nyolc — tízszobás nagyobb lakóházak (83. kép) mellett a III. századi város keleti és északi peremén ott találjuk a két háromszobás szerény kőházakat. Egy szoba előtérrel, legfeljebb még egy kamrával az itt lakó szegényebb népesség típusháza. Nem sűrűn épültek egymás mellé, hanem kisebb-nagyobb közökkel elválasztva. Valószínű, hogy kertes házak voltak. Jellemző, hogy a II. század végén a kelta kerek templom, a IV. század második negyedében pedig az ókeresztény basilica ebbe a szegénynegyedbe épült. A II. században (180 előtt) még vályogfalas kunyhók állhattak ezen a helyen. A középületekben és a több helyiséges magánházakban gyakran találkozunk alápincézett helyiségekkel. Az átlagban négyszögű, két —két és fél méter mély pincéket kőfallal bélelték, megközelítésük azonban falépcsőn történt. A tűzoltó collegium kis előtérrel rendelkező pincéjét gerendákon nyugvó famennyezet fedte. Az egyik albertfalvai pincét viszont gerenda vázra fektetett vaslemezekkel fedték le. Az aránylag sűrűn beépült polgárvárosban ritka a lakóház mellé épített külön pince. A legszebbet (5,lx3,45m) a festőlakás udvarrészén tártuk fel. Hasonló pince kőlépcsős előterét Óbudán a Bogdáni úton ásták ki. A testvér-hegyi villa különálló pincéje kőboltozatos lezárása miatt érdemel figyelmet.

9 A lakóházak gazdasági épületei közül épp csak említjük a kocsiszíneket, fészereket, istállókat. Ezekre a déli városkapu előtti vendégfogadó északi keskeny, hosszúkás osztatlan helyisége az udvarról nyíló szélesebb bejárattal a legjobb példa. A hegyvidék gazdasági jellegű villa rusticairól megközelítően teljes képet nyújt a testvérhegyi dűlőben kiásott épületcsoport.

10 A két öthelyiséges lakóépület a terepalakuláshoz alkalmazkodva teraszosan épült. Háromhelyiséges fészeristálló, valamint pince és kút egészítette ki a létesítményt. A csúcshegyi villa magva a pilléres vagy oszlopos porticus mögött felsorakozó helyiségsor, melyet már tervezéskor három oldalról U alakban külső helyiségsorral bővítettek. A testvér-hegyi szerény villa rusticától eltérően a csúcshegyi villa azonfelül, hogy birtokközpont lehetett, kényelmi berendezéseivel elsősorban a pihenést, a városi életből kikapcsolódást szolgálta. Az aquincumi vezető réteghez tartozó valamelyik család építhette ezt a villát a II. század legvégén. Zárt telepeken villaszerű épületekkel elsősorban a peremsávokban találkozunk. A legtöbb aquincumi lakóház a tartófalak erősségét figyelembe véve földszintes volt. Az épületek fehérre meszelt falai az ajtó- és szűk ablaknyílásoktól eltekintve eléggé egyhangú, zárt felületként jelentkeztek a városképben. A főhomlokzat előtt oszlopépítkezés maradványát egyedül a Forum keleti szomszédságában fekvő szalagszerű épületnél ismerjük. Városképi igényű oszloparchitektúra néhány középületnél, főútvonalak árkádos oszlopcsarnokainál és a korai síremlékművészetben kapott alkalmazást. A II. századi oszloplábazatok a későattikai lábazatok változatait mutatják. E klasszikus hagyományú lábazat Italiából Nyugat-Pannonia közvetítésével az I. század végén, II. szá- 91. Női szobor a Szemlő-hegyi római'villából Villaépítkezés Városkéj)