Budapest története I. Az őskortól az Árpád-kor végéig (Budapest, 1975)

Nagy Tibor: BUDAPEST TÖRTÉNETE AZ ŐSKORTÓL A HONFOGLALÁSIG

származású rétegek nem módosította a társadalomban elfoglalt helyét, amelyet az obsitoslevél mintegy biztosított számára. Felirataikon a veteránusok ezért mindig csupán egykori rangjukat tüntetik fel, polgári foglalkozásukról nem tesznek említést (69. kép). A polgári Polgáremberek feliratain a foglalkozás feltüntetése ugyancsak ritka. Öszvérhajcsárt, illetőleg fuvarost említ egy felirat.

48 Gyakoribb a szellemi foglalkozások megjelölése. Az orvosképzéséről híres Antiochiából származó orvost ismerünk meg C. Pompeius Carpus személyében. Mezopotámiából került ide talán az ötvenes években az ottani háborúk elől menekülve Aur. Eufemianus jogtudós. Valószínűleg az aquincumi helytartó védnöksége alatt 214 után jogi iskola működött Aquincumban. A hallgatók közül kettőt név szerint ismerünk. Az egyik a légióparancsnok tisztesének gyermeke volt, a másik a távolabbi Mogetiana város tanácstagjának fia. Egy jogtanácsos nevét is fenntartotta az írásos hagyomány. Amennyiben Aquincumban élt, a szellemi foglalkozásúak közé sorolhatjuk azt a Lupus nevű költőt, akinek hexameterekben írt sírverse a Daru utcai szarkofágon olvasható. A színjátszásban részt vevők, tehát nemcsak a színészek egyesületéről emlékezik meg egy másik felirat. Elagabal és Severus Alexander uralkodása idejében valószínűleg a katonavárosban működött a császár győzelmes erejének tiszteletére alakult collegium Victorianorum. Vezetőségében egyetlen Aurelius nevű újpolgárt találunk, a többi mind régebbi itt élt polgárcsalád tagja. Az ötvenes évekből egy másik collegium névsorának töredéke jutott ránk. A tagok több mint fele itt már újpolgár.

49 A többi feliratos emlék a lakosság társadalmi rétegződésének nem pontosan megfelelő jogállás szerinti csoportjaira világít rá. A Caracalla-féle jogadományozás előtt találkozunk még peregrinus jogállású bennszülöttekkel (Kapito, Masvetus, Masveta). Peregrinus elemek 212 után már nem mutathatók ki a város területén, Aurelius nevű újpolgárokként éltek tovább, mint Aurelius Atta.

50 A város lakossága 212-től kezdve jogállás szerint három rétegre oszlott: rabszolgákra, libertusokra és teljes jogú római polgárokra. A feliratok szerint a rabszolgatartás inkább kivételnek számított, nem tekinthető általánosnak. A vagyoni különbségekre a régészeti emlékanyag is rávilágít. A minden kényelemmel berendezett sokhelyiséges díszes lakóépületek, villák mellett találunk egészen egyszerű földpadlós lakásokat. Ismerünk olyan kispénzű embereket, akiknek arra sem tellett, hogy fogadalmi ajándékaikat valamely műhelyben rendeljék meg, vagy kegyszerárustól vásárolják meg. Esetlen kézzel maguk faragták ki formátlan kis fogadalmi oltáraikat. A gazdag mellékletes szarkofágok, sírládák mellett gyakrabban találkozunk temetkezési szokással nem magyarázható, szegényes mellékletű kőlapos vagy téglasírokkal. Vagyoni ülönbségek 70. Késő római ólommázas edények Aquincumból